A rendőrség mindent megtesz a menekültek elfogására. Így azok egyre veszélyesebb útvonalakra kényszerülnek.
Az Alpok olaszországi részénél fekvő falu, Claviere télen a síelők egyik kedvenc helye. Ám egy tavaszi napon a rendőrségnek szokatlan ok miatt kellett kivonulnia. Több tucat elégedetlen ember érkezett ugyanis a francia-olasz határ másik oldalára. Mindkét országból jöttek azért, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a határőrségnél. Mindez a francia falu, Montgenévre határában történt.
- Meghalt egy színesbőrű nő. Szerdán találták meg a holttestét a Presle-gát közelében, a Briancon melletti folyóban. Egy iratok nélküli nő, akinek a haláláról senki sem tudott - panaszolta egyikőjük.
- Hölgyeim és uraim, mi, azaz a rendőrség és a csendőrség nem akarjuk, hogy a Földközi-tenger temetője után az itteni határ átlépése is hasonlóan halálos hely legyen azok számára, akik szeretnének Franciaországba érkezni - mondta egy rendőr.
Sokakat a vádemelés lehetősége sem érdekel, csak az, hogy eljusson Briancon régióba. Ugyanakkor ez a határszakasz rendkívül veszélyes, így sokszor a hegymászók mentik meg azokat, akik itt bajba kerülnek.
- Sok balesetet el tudtunk kerülni, de most a tél végével már nem a hideg és a hó okozza a legnagyobb problémát, hanem a rendőrség és a katonai erők jelenléte. Minél inkább erősödik ugyanis ez, a menekültek annál kockázatosabb útvonalakon próbálnak meg bejutni Franciaországba - magyarázta egy hegyivezető, Benoit Ducos.
A húszéves nigériai nő halálának körülményeit vizsgálják. A tüntetők ugyanis úgy gondolják, hogy a szerencsétlenséghez az vezetett, hogy a nőt rendőrök üldözték a hegyekben. Megkérdeztünk az ügyről egy rendőrt is:
- Nem gondolom, hogy így lenne, szerintem ő egy csempész volt - vélte a rendőr.
- A halála elkerülhetetlen volt. Ez egy gyilkosság volt, aminek megvannak a felelősei. Először is a kormányok, és a zárt határpolitikájuk. Emellett minden férfi és nő, akik támogatják őket ebben. A csendőrök, a légi- és a határrendőrség, az alpesi vadászok, és most itt vannak ezek a neofasiszták is, akik járőröznek az utakon, és vadásznak a migránsokra - mesélte egy olasz lány.
Az utóbbi két évben több mint háromezer menekült mászta meg a hegycsúcsot, hogy eljuthasson odáig, ahol már menedéket kérhet Franciaországban.
Mind a rendőrség, mind a csendőrség jelenléte megnőtt a francia Alpok ezen területén. Szimbolikus ez a helyszín többeknek is: áprilisban a szélsőjobboldali Indentitárius Nemzedék száz aktivistája felmászott az Échelle-hágóra azért, hogy meggátolják az illegális bevándorlók Franciaországba való bejutását. Az olasz határtól mindössze 6 kilométerre található az a helyszín, ahol még napokkal később is lehetett találkozni többekkel a csoport tagjai közül. Ők azt állítják, hogy csak segítséget nyújtanak a hatóságok munkájához.
- Megfigyelő missziókat teljesítünk a határon. Úgy érezzük, hogy a lakosság jelentős része támogat minket. Információkat gyűjtünk a segítségükkel a csempészhálózatokról és az illegális bevándorlókról. Azután minden információt átadunk a rendőrségnek. Az elmúlt két hétben mintegy húsz esethez volt közünk. Jeleztük a rendőrségnek, hogy húsz illegális bevándorlóról van szó. Bejelentjük az ittlétüket a hatóságoknak, a pontos pozíciójukat, ami után jönnek, és elfogják őket - magyarázta Aymeric Courtet, az Identitárius Nemzedék szóvivője.
Euronews:
- Úgy érzi, van felhatalmazásuk arra, hogy megpróbálják megakadályozni azoknak az embereknek a határátkelését, akik nagyon messziről érkeztek, és rengeteg mindent elszenvedtek már az út során?
- Természetesen, hiszen olyan állampolgárok vagyunk, akik meg akarják védeni a népüket, megvédeni az európaiakat, tehát ha az állam úgy is döntött, hogy magukra hagyja az embereket, mi itt vagyunk. Minden európai identitását megvédjuk - válaszolta a szóvivő.
Néhány nappal később visszatértünk Claviére-be, Olaszországba,
Euronews:
- Ez a menedék az egyik kiindulópontja azoknak, akik Franciaországba akarnak jutni, de innen már a kamerát senki sem látja szívesen.
Francia és olasz önkéntesek itt fogadják az Olaszországból érkező menekülteket. A menedék rövid pihenőt jelent, mielőtt folytatják veszélyes útjukat Franciaországba, ráadásul az önkéntesek szerint a rendőrség gyakorlata sérti a törvényt.
- Normális helyzetben a menedékkérőknek biztosítani kéne, hogy ha védelemre van szükségük, akkor dokumentumok nélkül is átléphessék a határokat. Itt pedig az történik, hogy akik normálisan próbálnak átjutni, például buszon, máris viszik vissza őket. Ezt elkerülvén viszont a menedékkérők megpróbálnak a hegyen át Franciaországba jutni, ami nagyon veszélyes - hangsúlyozta egy aktivista.
Az egyik menedékkérő - akinek az arcát nem mutathatjuk - elmondta, hogy előző nap megpróbált átkelni kiskorú testvérével. Az olasz rendőrség gyorsan elkapta, viszont a testvére átjutott.
- Megkérdezték, hova megyünk. Mondtam, hogy Franciaországba. Átkutatták a táskáinkat, majd a testvérem korára voltak kíváncsiak. Ő erre elmondta, hogy 2000-ben született, amire azt válaszolták: az jó. Utána következtem én, de mikor kiderült, hogy 1999-es vagyok, azt mondták, nekem maradnom kell, hiszen felnőtt vagyok - vallott történetéről a menekült.
Euronews:
- Azok után, hogy megpróbáltad, de a rendőrség visszaküldött, megpróbálnád újra?
- Mindig és folyamatosan! Meg kell próbálnom. Az az igazság, hogy nem akarok többé itt élni. A legnagyobb probléma a nyelv - válaszolta a migráns.
Riportalanyunk ugyanazon a napon ismét megpróbálta, csak most másokkal. Nem volt kérdés, hogy követi őket. Viszont egyre nagyobb veszélyt kell vállalniuk. A csoport mindent megtett a sikerért.
Ez Briancon városa, mintegy 15 kilométerre onnan, ahol megpihentek. Ellátogattunk a menekültügyi központba. Ez a legfontosabb hely az érkezők számára.
Hat férfi érkezett Claviereből. Mindannyian kimerültek.
Euronews:
- Mikor indult el?
- Reggel 9-kor. 3 órára értünk ide. Lépésről lépésre - mondta a férfi. - Felmentem a hegyre. És aztán leértem ide. Volt egy kis híd, amin végül átjutottunk. Nem használhatjuk a főutakat, csak máshol lehet elrejtőzni.
Euronews:
- Elbújni?
- Igen, a rendőrség elől. Ha ők megállnak, a te utad is véget ér - tette hozzá.
Euronews:
- Durván néz ki. Vizes és koszos. Elesett?
- Eláztam, igen. Nem könnyű, el is estem. Egyáltalán nem könnyű. Nem az. Sokat szenvedtem - válaszolta a menekült.
Étkezés, szállás, ruha, orvosi ellátás. Tucatnyi önkéntes fordul meg itt, hogy segítsen a menekülteknek, akik - miután visszanyerték az erejüket - továbbállnak, és menedéket kérnek egy másik francia városban. Itt mindennapos a túlzsúfoltság.
- Sikeresen fogadtuk az újonnan érkezőket. Gondoskodtunk a közlekedésükről, vettünk vonatjegyeket, kapcsolatba léptünk az ismerőseikkel. Rengeteg nyugalomra van szükségük. Bárhol is legyenek, kérhetnek menedékjogot Franciaországban, annak ellenére, hogy ez több mint nehéz, ráadásul egyre jobban aggódik mindenki. És mi sem garantálhatunk semmit ezügyben - hangsúlyozta egy önkéntes, Anne.
Justin Kamerunból érkezett, politikai menekültként 7 hónapja kért menedékjogot. Amíg az elbírálás zajlik, nem vállalhat munkát. Jelenleg egy segítő kézre vár. Európába Olaszországon keresztül érkezett, ahova hamarosan visszatérhet. A dublini egyezmény alapján mindenesetre van remény számára.
- Itt azt gondolják az emberek, hogy ez az egyetlen hely, ahol jó élni. De a legjobb számomra otthon lenne, a saját országomban, a családommal, a fiammal és a saját életemmel. Úgyhogy aki itt van, az jó okkal jött ide - vélte Justin.
A húsz emberre tervezett helyen rendszerint mintegy százan tartózkodnak.
Joel, a menedékhelyen tartózkodók egyike elítéli, hogy Franciaországban kevés a fogadóközpont azoknak, akik még nem nyújtottak be menedékkérelmet.
- A rendőrségnek nem lenne szabad megmondania, hogy a menedékjog iránti kérelem jogszerű-e. Van egy szervezet, a menekült és hontalan emberek védelmével foglalkozó franciaországi intézmény (OFPRA), amelynek feladata az, hogy az ilyen ügyeket kezelje, vizsgálja és ítéletet hozzon. Franciaországnak befogadónak kell lennie. Ez az, amit az állam nem tesz meg, ehelyett mi ezt önként elvégezzük. De normális esetben ennek nem így kéne történnie. Elég csak a kiskorúakra gondolni. Azt hiszem, a törvény rossz oldalán állunk jelenleg - magyarázta Joël Pruvot önkéntes.
Másnap reggel 23 kiskorút kísérnek az önkéntesek a brianconi rendőrségre. Csak itt lehet a kiskorúakat regisztrálni. A regionális tanácsot kötelezi a törvény, hogy gondoskodjon a fiatalokról. Ennek ellenére néhányan több mint két hete várnak. A csoport a rendőrség előtt vár választ a történtekre.
- Addig várakozunk, amíg csak kell. Reméljük, nem kell visszavinnünk őket oda, ahonnan jöttünk, mert az hiba lenne - közölte az egyik segítő, Christophe Bruneau Benevole.
A várakozás megéri. A nap végén több fiatal is megérkezik Gap városába, ahol a regionális tanács székhelye található.
A brianconi középiskolában találkoztunk velük. Movado másfél éve érkezett. Az iskolában építőipari képzésre jár. A hegyeken túljutva a guineai fiatalember egy fiatal párral találkozott. Egy kis faluban lakik velük, mintegy 20 kilométerre Briancontól.
- A családom? Ők nagyon kedvesek. Tényleg vigyáznak rám, segítettek, hogy bejussak az iskolába. Én már nem vagyok teljesen gyerek, de ugyanúgy gondoskodnak rólam, mintha az anyám és az apám lenne velem - mesélte Movado.
Itt a fiatalember megtalálta a boldogságát. Amikor megérkezett, súlyos fájdalmai voltak. Yves és Fanfan fogadták be. A pár az orvosi kezelés mellett a menekültügyi eljárás minden lépését is figyelemmel követte. A házaspár másik három fiatalt is segít, köztük a Maliból származó Fousseinit is. A Szahara, a líbiai börtönök, majd átkelés a Földközi-tengeren. Mindannyian megjárták a poklot. A pár mindent megtesz, hogy segítsen rajtuk.
- Jól vannak, de szívszorító az egész. Nem mondhatjuk hogy ez az, renden van minden, boldogok vagyunk. Nem. Hiszen mennyi ideg is lesznek rendben? A törvények változnak. Néhány hónap, és még keményebbek lesznek. Mi lesz így? Mi vár rájuk és mindannyiukra? - tette föl a kérdést Fanfan Guillemeau.
- Pozitív energiát hoznak nekünk. Mert mindenki erős, és megvan bennük a hit még mindig. És ez nagyon felemelő - tette hozzá Yves Masset.
Movado álma, hogy vízvezeték-szerelő legyen, és letelepedhessen Franciaországban. A reménye azonban lehet, hogy szertefoszlik, attól függően, hogy mi lesz a menekültstátuszával.
- Itt egyelőre nem érzem igazán szabadnak magam. Itt vagyok ugyan, de nincsenek dokumentumaim. Várnom kell a válaszra, amely ha pozitív, megkapom a papírokat. Ha negatív, akkor természetesen fellebbezek a döntés ellen. Mindig ez jár a fejemben. Erre gondolok, de reménykedem, hogy rendben lesz minden, és apró lépésekkel haladhatok előre - mesélte Movado.
Yves és Fanfan mindent megtesz, hogy támogatást nyújtson ezekben a lépésekben, még ügyvédet is fogadtak. De tudják, hogy ez sem garancia semmire.
- Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy megkapják a bizalmat. Ha ez így lesz, akkor egyre erősebbek lesznek, amivel a szerencsések közé tartozhatnak. Ez minden, amit mondhatunk - mondta Fanfan.
- Ez a szívélyes fogadtatás, illetve a hegyekben élők szolidaritása sokat jelent, akár így a médián keresztül is. Igaz, kicsit meseszerűnek tűnhet a történet, főleg, ha összehasonlítjuk a politika hozzáállásával. Ez utóbbi miatt egyáltalán nem lehetünk elégedettek - fejezte ki elégedetlenségét Yves.
A harag keveredik a szomorúsággal, amiben másnap este a völgy lakosai közül többen is osztoztak. Azért jöttek, hogy végső búcsút vegyenek a nigériai nőtől, akit ebben a folyóban találtak.
- Többé nem ihatunk vizet a forrásainkból, és nem tehetjük be nyugodtan a lábunkat a hegyekbe, mert tudjuk, hogy a száműzöttek ott vesztették az életüket, hogy vadásztak rájuk, mint az állatokra? - adott hangot felháborodásának Benoit Ducos.
- Oh, Istenem, itt Brianconban mindenki gyászol. Mit tett azért, hogy ezt a sorsot érdemelte? - tette föl a költői kérdést egy gyászoló fiatalember.