rendkívüli hír

rendkívüli hír

Gázaiak: saját vezetőik túszai vagy ártatlan áldozatok?

Éppen ezt olvassa:

Gázaiak: saját vezetőik túszai vagy ártatlan áldozatok?

Gázaiak: saját vezetőik túszai vagy ártatlan áldozatok?
Betűméret Aa Aa

Az elmúlt hetekben naponta jelennek meg újabb hírek a Gázai övezetben zajló összecsapásokról. A beszámolók többnyire tüntetésekről, fegyvert használó izraeli katonákról és palesztin áldozatokról szólnak. A helyzet azonban ennél mindig jóval bonyolultabb, mindkét félnek vannak jócskán sérelmei az évtizedek óta zajló konfliktusban. Cikkünkben a Gázai övezetet feszítő helyzetet jártuk körbe.

Régóta bírálják a Hamászt, a Gázai övezetet irányító szervezetet, hogy politikai céljaira használja fel az ott élő civileket, akik a radikális szervezet tevékenysége miatt egyre nehezebb körülmények között kénytelenek élni. Az izraeli média azt állítja, a Hamász tudatosan áldozza fel saját honfitársait, hogy a harcokban elesett palesztinokat ábrázoló drámai képekkel állítsa maga mellé a nemzetközi közvéleményt. Bár az iszlamista szervezet felelősségét a konfliktus gerjesztésében nyugati országok sem vitatják, ám élesen bírálták Izraelt is, amiért szerintük aránytalan erőszakot alkalmaz a palesztin tüntetőkkel szemben.

"Szabadtéri börtöntábor"

A Gázai övezet egy mindössze 41 kilométer hosszú terület, amelynek szélessége 6 és 12 kilométer között változik. Az övezetet nyugatról a Földközi-tenger, északon és keleten izraeli falak és kerítések, délen pedig Egyiptom határolják. Az enklávét közel kétmillióan lakják - a világon itt a legmagasabb a munkanélküliség (70-80 százalék körüli) és az egyik legnagyobb a népsűrűség. A gázaiak nem hagyhatják el szabadon a területet. A rafahi határátkelőt Kairó évente mindössze néhányszor nyitja meg humanitárius okokból és nagy ünnepek, például a ramadán végi Eid-al-Fitr alkalmából. A határnyitásról időben értesülők ilyenkor tömegesen sietnek a határhoz, ahol aztán torlódások és kaotikus jelenetek alakulnak ki – mert akinek van hová mennie, semmi esetre nem akar Gázában maradni.

Gázát azonban más kapcsolat is összeköti a külvilággal: az Egyiptomba vezető több tucat földalatti alagút, amelyet a palesztinok fúrtak a kerítések alatt, és amelyek fegyveres milíciák ellenőrzése alatt állnak. Ezeken keresztül főleg fegyvereket, élelmet, vizet és üzemanyagot juttatnak be az övezetbe csempészek.

Az enklávét 2007 óta a radikális iszlamista szervezet, a Hamász irányítja, így az kikerült a mérsékelt Fatah tagjaiból álló Palesztin Hatóság befolyása alól. Mivel a Hamászt terrorszervezetként tartják nyilván, Izrael és az Egyesült Államok gazdasági és politikai bojkott alatt tartja a közösséget, amely megválasztotta a szélsőségeseket.

Izrael ellenőrzi Gáza tengeri bejáratait és légterét, valamint a rafahin kívül az összes határátkelőt. Az áram, a víz és a telekommunikációs infrastruktúra is csak Izraelen keresztül elérhető a gázaiak számára.

A volt brit miniszterelnök, David Cameron, börtöntábornak nevezte a Gázai-övezetet. Tény, hogy az itt élőknek rendkívül nehezek a mindennapjaik. Sokak szerint valójában a Hamász tartja börtönben honfitársait, és a radikális szervezet felelős azért, hogy rengeteg civil hal meg az izraeli hadsereggel zajló konfliktusokban. Így például a 2014 júliusában zajlott úgynevezett Erős Szikla hadműveletben. Ennek során csaknem ezer palesztin, köztük kétszáz gyerek vesztette életét. Az összecsapás úgy kezdődött, hogy a Hamász rakétákkal lőtte Tel Avivot. Válaszul Izrael szárazföldi hadműveletet indított Gáza ellen. Ekkor, mint ahogyan az idei, május közepi tüntetések után is, megrázó képekkel volt tele a világsajtó a rokonaikat gyászoló gázaiakról.

Összecsapások az Egyesült Államok nagykövetségének átköltöztetése miatt

A konfliktust tovább élezte, amikor az Egyesült Államok bejelentette, hogy Tel Avivból Jeruzsálembe költözteti nagykövetségét, majd a költözést május 14-re, Izrael Állam alapításának 70. évfordulójára időzítette. (Ezt a napot a palesztinok nakbának, katasztrófának nevezik, ráadásul Jeruzsálem fővárosi státusza az izraeli-palesztin konfliktus egyik legérzékenyebb pontja.) Ekkor mintegy negyvenezer palesztin vonult ki tüntetni a Gázai övezet határára: autógumikat égettek, és parittyáikkal köveket hajítottak a határkerítés túloldalán lévő izraeli katonákra. Többen megpróbáltak áttörni a kerítésen. Az izraeli biztonsági erők tagjai könnygázzal és éles lövedékekkel válaszoltak. A 60 halálos áldozaton kívül legalább 1200-an szenvedtek lőtt sérüléseket. Ugyancsak 1200 körüli azok száma, akik más sérülés, egyebek mellett belélegzett könnygáz miatt szorulnak orvosi kezelésre.

Az izraeli katonák által alkalmazott, sokak szerint aránytalan fegyveres erőszakot világszerte bírálták. Izrael viszont azt közölte: azért lépett fel ilyen erőteljesen a tüntetőkkel szemben, mert a Hamász a tiltakozások leple alatt támadásokat akart végrehajtani Izrael területe ellen.

A Washington Post helyszíni riportja szerint a palesztinok egy része valóban békésen akart tüntetni, sokan fegyvertelenül, gyermekeikkel együtt érkeztek a határkerítéshez. De számos fiatal férfi késeket és kerítésvágásra alkalmas szerszámokat vitt magával. Az amerikai lap tudósítója szerint Gázavárostól keletre egy gyülekezőponton a tüntetések szervezői (a Hamász tagjai) hangosbeszélőn arra buzdították a tüntetőket, hogy törjenek át a kerítésen. Több fiatal azt mondta az újságírónak: izgatottan várják, hogy betörhessenek Izraelbe, és ha már ott vannak, úgy tervezik, hogy késsel többeket meggyilkolnak majd.

Az izraeli hadsereg közleményében azt állította, hogy a 60 agyonlőtt palesztin közül "legalább 24 dokumentáltan terrorista hátterű. A többség a Hamász terrorszervezet aktív tagja, némelyikük az Iszlám Dzsihád aktív tagja volt". A Hamász-tagok részvételét bizonyítja egy kép is, amelyet a radikális szervezet belügyminisztériuma tett közzé: ezen hét, az összecsapások közben elhunyt tagja látható.

A kormányhoz hasonlóan az izraeli média egy része is a Hamászt teszi felelőssé a vérontásért: szerintük a nagykövetség átköltöztetése csupán jó ürügy volt a radikális szervezetnek a több tízezres tüntetések megszervezésére. Mint ahogyan szerintük a Hamász korábban is minden alkalmat megragadott a konfliktus élezésére: azért rejtenek fegyvereket iskolákba és mecsetekbe, hogy amikor az izraeli hadsereg megsemmisíti a rakétákat és robbanószereket, gyerekek és istentiszteleten lévő ártatlan áldozatok képeivel lehessen a nemzetközi médiában újabb szimpátiakampányt indítani.

Épp úgy, mint amikor a néhány hete, a nakba-napi tüntetések után meghalt a nyolc hónapos Layla Ghandour. A Hamász állítása szerint könnygázt lélegzett be, és ez okozta a halálát, ám izraeli források felidézik: az AP hírügynökségnek nyilatkozott egy orvos, aki szerint a csecsemő valójában nem könnygáz, hanem már korábban meglévő egészségügyi problémái miatt halt meg.

Az izraeli média a hasonló esetek révén bizonyítottnak látja, hogy a Gázai övezetben lakó civilek a Hamász eszközei az Izrael ellen vívott harcban.

Tény az is, hogy a Hamász nagy mértékben felelős a gázaiak sanyarú életkörülményeiért, és szinte kikényszeríti radikalizálódásukat: azzal, hogy mindenféle érdemi tárgyalástól elzárkózik, a fiatal férfiakat pedig kiskoruktól kezdve az Izrael elleni harcra képezi ki és fanatizálja, és persze újabb és újabb fenyegető akcióival egyre nehezebb gazdasági helyzetet teremt. Nem segíti elő a békefolyamatot, sem azt, hogy a gázaiak élhető környezetben élhessenek.

"Verébre ágyúval"

Azonban a mértékadó nemzetközi sajtó jelentős része megkérdőjelezi, hogy arányos-e az izraeli katonai fellépés: szükséges-e, hogy Izrael „ágyúval lőjön verébre”; a Hamász megfékezéséhez elkerülhetetlen-e, hogy civilek essenek áldozatul - hiszen a radikális szervezet tagjai már régen bebizonyították: nem érdekli őket az emberáldozatok száma. A The Guardian a tömegtüntetések után írt cikke mélyen elítéli az erőszakot, ugyanis szerinte megbocsáthatatlan egy olyan hadsereg részéről, amely demokratikus ellenőrzés alatt áll, hogy tüntetőkre lőjön, akik jelentős része nem viselt fegyvert, és akik nem jelentettek valós fenyegetést.

A Vox egy 2014-es cikke ugyan nem vitatja, hogy a Hamász rakétákat rejt el iskolákban, és civilek közé vegyülnek tagjai, de rávilágít arra: Izrael akár azt is választhatná, hogy nem bombáz le olyan célpontokat, amelyek megsemmisítése várhatóan aránytalanul sok civil életét követeli.

A New York Times írása szerint Izraelnek minden joga megvan ahhoz, hogy megvédje határait, de azt még a hozzáértők is vitatják, hogy csakis éles lőszer bevetésével lehetett megakadályozni országuk lerohanását.