rendkívüli hír

rendkívüli hír

Ír népszavazás az abortuszról

Éppen ezt olvassa:

Ír népszavazás az abortuszról

Ír népszavazás az abortuszról
Betűméret Aa Aa

Írországban még mindig szinte teljes mértékben tiltott az abortusz. Ennek következtében évente nők ezrei utaznak Nagy-Britanniába, hogy biztonságosan és törvényesen kérjenek orvosi beavatkozást.

Átlagosan naponta tíz nő egyedül kel át a tengeren, hogy titokban maradjon, ami történik, és még aznap visszatér, hogy ne kelljen szállásra költeni.

Naponta további két nő kockáztat 14 évi börtönbüntetést azzal, hogy az interneten rendel magzatelhajtó tablettát.

Írország Nyugat-Európa egyik legkonzervatívabb társadalma. Egy megengedőbb abortusztörvényhez népszavazáson kell győznie az igeneknek.

Enyhülést mutat, hogy 2015-ben népszavazás útján legalizálták az egyneműek házasságát. 2017-ben Leo Varadkar személyében meleg miniszterelnököt választottak:

"Miniszterelnökként, orvosként és korábbi egészségügyi miniszterként úgy vélem, hogy nem folytathatjuk azt a gyakorlatot, ami nőket kényszerít olyan helyzetbe, hogy egészségüket kockáztatva a törvényeket megkerülve jussanak gyógyszerhez vagy kezeléshez. Nem szabad az alkotmánnyal gátolni a biztonságot nyújtó orvoslást."

A küzdelem támogatói a nyolcadik módosítás megszüntetésével tennék biztonságosabbá a nők helyzetét, de az ellenzők szerint a megengedőbb szabályozás túl sok abortuszhoz vezetne.

Nyilvánosan szóba hozni az abortuszért történő utazást még mindig kényes téma, ennek ellenére Janet O’Sullivan megosztotta saját élményeit a közösségi médián. Azóta két gyermeke van, és nem bánta meg, hogy abortusza volt 19 évesen, csak azt, hogy utaznia kellett érte:

"Nem én voltam az egyetlen azon a repülőn, aki aznap abortusz miatt utazott. Még négy nő volt ugyanebben a helyzetben, feszültek és idegesek voltunk, egymásban tartottuk a lelket. A stansteadi repülőtérről ugyanazzal a vonattal mentünk London belvárosa felé, ugyanannál az állomáson szálltunk le, és együtt hívtuk a klinikát, hogy taxit küldjenek értünk. Ennyi nőért egy minibuszt küldtek, így mindannyian, akik Írországból mentünk, együtt maradhattunk. Még nehezebbé tette az egészet, hogy írek tüntettek a kórház előtt. Tudták, hogy az ír nők rendszerint csütörtökön és pénteken érkeznek a londoni klinikára, hogy a hétvégén legyen idejük pihenni a műtét után. A tüntetők írül kiabáltak, próbáltak kihívni minket az épületből. Azt skandálták, hogy »Az isten szeret téged és gyermekedet!« Nagyon nyomasztó volt."

Bár Janet nem bánta meg elhatározását, még mindig szégyenteljesnek számít az abortusz Írországban.

A Facebookon "Az ő cipőjében" ('In Her Shoes') néven alakult csoportban nők százai osztják meg hasonló történeteiket, név nélkül.

Azért teszik, hogy ezzel is elősegítsék a népszavazást. A szabad abortuszért küzdők a nőket érő egészségügyi kockázatokra helyezik a hangsúlyt, túl a megaláztatáson. Igyekszünk megérteni az úgynevezett nyolcadik módosítást.

Waterfordban, Írország délkeleti részén két nővel találkozik az Euronews riportere. Mindketten tragikusan veszítették el babáikat, magzati rendellenességek miatt. Egyikük abortuszt akart, de kérelmét elutasították, viszont nem volt elég ereje, hogy útra keljen. A másik nőnek lehetővé tették volna a terhesség megszakítását, de nem akarta. Most ketten a két különböző oldalon kampányolnak.

"Vicky Wall vagyok. 24 hetes terhes voltam, amikor egy genetikai rendellenességet, az Edwards-szindrómát diagnosztizálták a születendő kislányomnál. Emiatt abortuszt ajánlottak, de számunkra ez nem volt választható lehetőség. Már nevet is adtunk a várt kislánynak: Liadannak hívtuk. A terhesség folytatása mellett döntöttük, ami nagyon nehéz döntés volt, de szeretettel tettük. Félretettük a munkát, és minden időt családként töltöttünk együtt. Nagyon nehéz volt, mert nem tudhattuk, mit hoz a jövő, de a terhesség ideje alatt szerető családban éltünk Liadannal. Végül 32 hetes korában vesztettük el. Épphogy 900 grammos csöppség volt, amikor megszültem. Fekete, göndör haja volt, hosszú, fekete szempillái, és az orra az enyémre hasonlított. Hazavittük a kis testét, hogy szépen eltemessük. Ünnepeltük a kis időt, amit velünk töltött, és ami sokat jelentett. Soha nem tudtam volna ártani Liadannak, ő sem bántott minket. Megpróbálom megértetni az emberekkel, hogy a nők többet érdemelnek, mint az abortusz. Az abortusz egy erőszakos cselekmény, ami árt a nőnek, és megöli a babát. Tudjuk, hogy az abortuszok többségét nem az egészségügyi kockázat vagy a nemi erőszak miatt csinálják. A terhességmegszakítások 90 százalékát életmódbeli ok miatt kérik, ami rossz választás a nők részéről, nem helyes!"

De nem mindenki érez így, aki hasonló tragédián ment keresztül.

Szabadabb abortusztörvényért kampányol Claire Desol Cullen, aki negyedszerre várandós. Amikor harmadszor volt terhes, és férjével, Wayne-vel kislányukat várták, a huszadik héten derült ki, hogy az Alexnek elnevezett születendő kislány Patau-szindrómás. Esélytelen volt, hogy a baba élve születhessen meg, ezért Claire a szülés megindítását kérte. Az orvosok elutasították, a nyolcadik módosításra hivatkozva. Claire nem volt képes utazni, így kénytelen volt tovább hordani a babát, aki hat hét múlva elment:

"Valamit tenni kellett volna, és mindenki tudta, milyen állapotban voltam. Tudták, hogy nem voltam képes dolgozni, nem tudtam a gyerekeimre vigyázni, nem működtek normálisan az életfunkcióim Pánikrohamok törtek rám, összeestem, még vásárolni se tudtam elmenni otthonról. Szinte életképtelen voltam, és senkit sem érdekelt. Nem számított, hogy alig élek. Egészségileg és mentálisan összeomlottam. Csak az számított, hogy életben van a bennem hordott baba. Ha egy nő terhes, az nem elég, hogy pusztán túléli. Nem elég nekem, nem elég a többi nőnek, és nem lesz elég a lányaimnak."

A szabadabb abortuszért kampányolók csoportjai "Együtt az igenért" ('Together for Yes' ) néven alakítottak koalíciót, hogy közösen hallassák a hangjukat.

Az abortusz ügye túlhaladja a pártpolitikát, így az ír politikusok szabad lelkiismeretük alapján megosztottak a kérdésben. Az egészségügyi miniszter, Simon Harris, valamint a kormány több tagja az abortuszliberalizáció mellett van:

"Különösnek tartom, hogy vannak emberek, akik nem akarják, hogy más emberek kinyilváníthassák akaratukat, de tisztelni kell az ő érzéseiket is. Mindazonáltal nem szeretnék eltérni a fő kérdéstől, szerintem fontos, hogy a következő időszakban a valódi problémára összpontosítsunk. A nőket és orvosokat érintő problémát meg kell vitatnunk."

»Abortuszok történnek, ez tény« - hangzik egy szónoklatban, ami arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a nyolcadik módosítás és a teljes tilalom eltörlését megszavazza a többség egy referendumon, akkor is a politikusok alkotnak majd új abortusztörvényt. Ailbhe Smyth, az "Együtt az igenért!" kampány társigazgatója:

"Az első feladatunk, hogy megszüntessük az alkotmányban rögzített teljes tilalmat, és aztán meg kell vizsgálni, hogy részleteiben milyen új szabályozásra van szükség, ami szolgálhatja a nők valódi érdekeit. Egyelőre korai ezt pontosan körvonalazni. Először az alkotmányos gátat kell leküzdenünk, és visszaadni a nőknek a saját testükről való rendelkezés jogát, mert annak elsősorban a nőknél van a helye, és nem az alkotmányban. Ezt követően kell azon lenni, hogy megfelelő egészségpolitika nyújtson a nők számára biztonságot."

Ailbhe Smyth szerint a nyolcadik módosítást a katolikusok nyomására illesztették az alkotmányba 1983-ban.

Az egyház azóta is folyamatosan a teljes tilalom szükségességét hangoztatja, de az elmúlt 35 évben jelentős változások érzékelhetők az ír társadalomban. Az elkötelezett hívek csökkenésével az egyház befolyása is gyengülni kezdett. Ezt erősítette a szexuális visszaélésekről és nemi erőszakról szóló botrányok kirobbanása a 90-es évektől. Az Euronews interjút kért az ír katolikus egyháztól, de nem kívántak nyilatkozni.

A jelenlegi abortusztilalom kiterjed a nemi erőszakban és a vérfertőzésből fogant magzatokra is. Ennek szükségességét a "Védjük meg a nyolcadik módosítást!" ('Save the 8th') kampány igazgatója, John McGuirk így magyarázza:

"Együttérzőknek kell lennünk azokkal a nőkkel, akik nehéz helyzetben vannak. Mindenki, aki kicsit is emberséges, együttérző kell legyen. A probléma az, hogy a nemi erőszak és vérfertőzés miatti abortuszok száma csupán az összes terhességmegszakítás 0,3 százalékát teszi ki azokban az országokban, ahol az alkotmány megengedi. Megfordítva ez azt jelenti, hogy az abortuszok 99,7 százaléka nem ezek miatt a körülmények miatt szükséges, és sok esetben akkor is végrehajtják, ha egészséges gyermek születhetne a terhesség végén. Tekintetbe kell venni azokat a nőket is, akik hirtelen elhatározásból kérik az abortuszt. Szerintünk minden terhességmegszakítás tragédia. Szerintünk az abortusz mellett kampányolók is tudják, hogy egy nő számára a terhességmegszakítás lehetősége az utolsó menedék. Sok nő nem sodródna odáig, ha támogatná a társadalom, a családja, a környezete, illetve az a partner, aki magára hagyja a nehéz helyzetben. Szerintünk az abortusz nem lehet legitim és normális választás."

Az abortusz szabályozásáról szóló népszavazást április 25-én tartják Írországban. A szavazók arról is döntenek, hogy milyen társadalomban szeretnének élni. Az ír társadalom nagyon családcentrikus, így a referendum mindkét oldalon erős érzelmi szikrákat vet, személyes és szenvedélyes vitákat generál.