NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

A gyíkbőr csodája

A gyíkbőr csodája
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Európai tudósok egy sivatagi gyíkfajta bőrének vízgyűjtő mechanizmusát kutatják, hogy annak lemásolásával megoldjanak fontos problémákat.

​A természetet utánozzák, hogy hatékonyabbak legyenek - ezzel kísérleteznek a kutatók a linzi Johannes Kepler Egyetemen. Minden idegszálukkal egy gyíkot figyelnek. A bőrének bizonyos alkotórészei ugyanis rendkívül jól vezetik a folyadékot.

A tüskés békagyík Észak-Amerika sivatagos vidékein őshonos, és gyakorlatilag egy csepp víz elég neki a túléléshez. A természet nagyon okosan megoldotta, hogy képes legyen összegyűjteni a harmat- és az esőcseppeket a bőréről. Ez a mechanizmus került a kutatás fókuszába.

FLORIAN HISCHEN, biológus, J. Kepler Egyetem, Linz: Annak a gyíkfajtának, amelyet tanulmányozunk, van egy olyan mikrostruktúra a bőrében, amely pillanatok alatt összegyűjti a vizet a pikkelyek között. Ott aztán egy kapillárisrendszerbe kerül, és nagyon gyorsan eljut az állat fejéig, egészen pontosan a szája sarkáig, ahonnan a gyík a szó szoros értelmében megissza az összegyűjtött vizet.

Egy nagyfelbontású elektromikroszkóp teszi láthatóvá, mégpedig három dimenzióban, a gyík bőrének felszínét. Ami azt illeti, a tudósokat nemcsak a tüskés békagyík, hanem egy dél-amerikai poloskaféle is izgatja.

​FLORIAN HISCHEN: Arra jöttünk rá, hogy a rovarok és a bogarak egy még sokkal kisebb struktúrát működtetnek azért, hogy eljuttassák a testük bizonyos pontjára a védekezéshez szükséges váladékot. Ezt a szárnyaik alatt lévő mirigyek termelik, és a szóban forgó struktúra onnan viszi a szárnyak illeszkedési pontjaira, ahol aztán párolog és bűzlik, így távol tartja a ragadozókat.

A krétai Iraklion szomszédságában lévő Forth Institute is részt vesz ebben az európai projektben. Az itt dolgozó tudósok azzal kísérleteznek, hogy a lézertechnológia segítségével előállítsák mesterséges anyagokból azt a modellt, amelyet a biológusok felvázolnak. A rövid impulzusú lézerrel rendkívül precízen, nanométer pontossággal tudnak dolgozni.

EVANGELOSZ SZKULASZ, mérnök, IESL-FORTH: Ott, ahol a lézer sokkolja az anyagot, az kénytelen változtatni a szerkezetén. Így létre tudunk hozni háromdimenziós struktúrákat. A méretük pár mikrométertől - ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberi haj vastagsága 100 mikrométer -, egészen 10 nanométerig terjedhet.​

EMMANUEL SZTRATAKISZ, igazgató, projekt-koordinátor: Itt láthat egy részt, ahol különbözőképpen kialakított felületek váltakoznak: vízmegkötő és víztaszító részek váltják egymást. Ez a fajta mintázat tereli a leghatékonyabban a vizet egy meghatározott irányba.

Acéllal is kísérleteznek, ez különösen fontos része a projektnek. Ha sikerrel járnak, az nagy segítség lesz a mikromechanikai alkatrészek gyártásában, hiszen nagyban csökkentheti a kopás kockázatát.

EMMANUEL SZTRATAKISZ: A mikromechanikai részek esetében két felület valamilyen kenőanyag közvetítésével érintkezik. Vagyis ha képesek leszünk beiktatni egy speciálisan mintázott felszínt, akkor még tovább tudjuk mérsékelni a kopást.

Számos más kutatási irány is kínálkozik a biomimetikus anyagok terén: az aszályos vidékek vízellátásától a gyógyításig sokfelé lehetnek hasznosak.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Természetes szén-dioxid tárolók a tenger mélyén

Héphaisztosz robot képében védi a mesterembereket

Nanotechnológiás terápia a mellrák ellen