rendkívüli hír

rendkívüli hír

Még sosem tudtunk ennyit a Tejútról

Éppen ezt olvassa:

Még sosem tudtunk ennyit a Tejútról

Betűméret Aa Aa

JEREMY WILKS, Euronews: Üdvözlöm Önöket a Space műsorában a párizsi Obszervatóriumból, a francia főváros szívéből. Csillagászokkal találkozunk majd, akik a különleges Gaia küldetésen dolgoznak, naprendszerünk csillagmilliárdjait vizsgálják, hogy megfejtsék a Tejútat belengő rejtélyeket.

​A francia csillagász, Frederic Arenou egyike annak a sok száz tudósnak, akik a mélyére szállnak a tengernyi friss adatnak, amelyet a Gaia-űrtávcső folyamatosan ont magából. A csapat nemrégiben publikálta minden idők legteljesebb csillagkatalógusát, amelytől azt remélik, áthidalja majd tudásunk több szakadékát is a Tejúton.

FRÉDÉRIC ARENOU, csillagász, CNRS: Íme a galaxisunk, a Tejút. Százezer fényévnyi az átmérője. Mi körülbelül 26 ezer fényévnyire vagyunk a központjától. Pontosan még nem tudjuk. Ez inkább intuíció. Fogalmunk sincs, meddig nyúlik, és azt sem tudjuk, hol születnek a csillagok. Gaiatól várunk választ minderre.

Szóval az Európai Űrügynökség távcsövén, Gaián a világ szeme. Ami azt illeti, elég pontos mérést végzett: 1.692.919.135 csillagot számolt meg. Ehhez több mint 10 ezerszer több mérés kellett, mint amennyit az ügynökség korábbi missziója, a Hippacros elvégzett.

Úgyhogy ez egy történelmi pillanat a csillagászatban.

​FRÉDÉRIC ARENOU: Egyik pillanatról a másikra lett egy hatalmas mintánk, tudjuk a csillagok távolságát, így aztán a fényerejüket is. Abból pedig következtetni tudunk más tulajdonságaikra, amelyeket korábban már próbáltunk meghatározni. Aztán most egyszerre, bumm, itt a válasz!

​A csillagászok hosszú ideje dolgoznak azon, hogy összeállítsanak egy ilyen csillagkatalógust. Az első jelentős programot éppen itt, a párizsi obszervatóriumban indították 1887-ben. A beszédes "Égbolt Térképe" nevet kapta. Ma a csillagászok egy sokmillió pixel felbontású hatalmas teleszkóppal pásztázzák csöndesen a néma végtelent.

CHANTAL PANEM, csillagász, a GAIA misszió kutatója: A Gaia másfél millió kilométerre van a Földtől egy Nap-Föld tengelyen. Hat óránként fordul egyet maga körül úgy, hogy a teljes galaxist befogja, úgyhogy pár éven belül hiánytalan térképünk lesz az égboltról. ​Három szerkezet összmunkája ez. Az egyik egy asztrométer, amely a tárgyak pozícióját vizsgálja. Egy fotométer, amely a színeket elemzi, és egy spektrométer, amely a radiális sebességet méri, vagyis azt, milyen gyorsan közelednek vagy távolodnak a csillagok.

És a végeredmény - minden idők legrészletesebb Tejút-térképe.

​Timo Prusti finn csillagász vezeti az Európai Űrügynökség Gaia misszójának kutatócsoportját. Ő magyarázza, mit látunk a térképen.

TIMO PRUSTI, a GAIA misszió vezető csillagásza: Követünk bizonyos számú csillagot, az égbolt különböző pontján vizsgáljuk ezeket. Mi az, amit látunk? Egy elnyúló formát, ez a Tejút. a Tejút korongján van néhány sötét folt. Ez vajon mit jelent? Azt, hogy ott kevesebb csillagot látunk. Van ott több is, csak eltakarja őket a por, ezért aztán kevésbé látszanak.

A Gaia adataiból animációt is készítettek a Tejútról. Megmutatja - persze felgyorsítva - a csillagok útját a naprendszernek abban a régiójában, amelyben mi is vagyunk. ​Ez az animáció és az adatbázis lehetővé teszi, hogy a csillagászok a sötétség mélyére nézzenek, és ott felfedezzenek olyasmit is, amire nem számítottak.

TIMO PRUSTI: Úgy látjuk, hogy a Tejút egy korong, a szerkezete spirális, minden gyönyörűen kering benne. De ami újdonság számunkra, az az, hogy a Gaia megfigyelései szerint a Naptól távolabb lévő csillagok egyáltalán nem a megszokott módon viselkednek, valami megzavarja őket, valami zavart okoz a Tejútrendszerben. Még nem tudjuk, mi. De nagyon sok kutatást látok, amelyek mind erre a kérdésre keresnek választ.

Az a lehetőség, hogy tanulmányozhatjuk a galaxis történetét és jövőjét is a Tejútrendszer egy meghatározott pontjáról, hatalmas távlatokat nyit a csillagászat egésze számára.

Francois Mignard a Gaia misszió alapítói közé tartozik. Bízik abban, hogy a közel 1,7 milliárd csillagról szerzett új adatok alapján meg tudják majd válaszolni a legnagyobb kérdések egyikét: azt, pontosan hány karja is van ennek a spirális galaxisnak.

​FRANCOIS MIGNARD, a GAIA misszió igazgatója: A Gaia adatbázisban minden megvan - mozgások, távolságok -, ami alapján vizsgálni tudjuk a galaxis karjait. De nemcsak az a kérdés, hogy ezek a karok ott vannak-e, hanem az is, hogy az azokban lévő csillagok különböznek-e a többitől. Egyszerre születtek-e, van-e ezeknek a karoknak külön történetük? Netán ezek a karok azért vannak, mert a Tejútrendszer egyesült egy külső galaxissal? Ezeket a problémákat remekül lehet tanulmányozni a Gaia adatbázisában.

A csillagászat hatalmas utat járt be az alatt a 351 év alatt, ami eltelt a párizsi csillagvizsgáló alapítása óta. Az űrtávcsöveknek hála, hihetetlenül pontos méréseket végezhetünk több millió fényévre lévő objektumokon is. És jól látszik, hogy minden mozgásban van.

FRÉDÉRIC ARENOU: Semmi sem áll, minden mozgásban van! A Föld kering a Nap körül, másodpercenként 30 kilométert tesz meg - ez 100 ezer kilométer egy óra alatt. A naprendszer is kering a galaxisban, 230 kilométert tesz meg másodpercenként. Az azért valami! És a mi naprendszerünk tagja egy helyi csoportnak is, ezen belül is mozog, 60 kilométert tesz meg másodpercenként. És a csoport maga is úton van, 600 kilométert tesz meg másodpercenként, ez 2 millió kilométer óránként. Hihetetlen! Minden mozgásban van!

​​A Gaia most tavasszal kiadott adatbázisa mérföldkő a Tejútrendszer tanulmányozásában. És ez csak a kezdet: a nap 11 órájában érkeznek újabb és újabb elemzések a világűrből, és ezekből újabb adatbázisok lesznek a következő évtizedben.

JEREMY WILKS: És most az Önök kérdései következnek, amelyeket feltettek a szakértőknek a hastag #AskSpace segítségével.

Az Európai Űrügynökség párizsi központjában állunk Luisa Innocentivel, a Tiszta Világűr Iroda vezetőjével.

Nagyon sokakat érdekel az űrszemét. Isaac Gutierrez például azt szeretné tudni, vajon mennyi űrszemét lehet most odakint.

LUISA INNOCENTI, Európai Űrügynökség: Amióta fellőttük az első Szputnyikot, vagyis 1957 óta, körülbelül 5 ezer rakétát küldtünk föl, ezek nagyjából 8 ezer műholdat vittek magukkal. Ezek legtöbbje már nem működik, de körülbelül 1200 még üzemben van. Azok között, amelyek már nem működnek, sok szétesett, sok kis darabban kering a Föld körül. A 10 centiméternél nagyobb tárgyakról van jelentésünk, ezekből körülbelül 29 ezer van most az űrben.

​JEREMY WILKS: Egy másik kérdés, most Ilaria Cinellitől. Azt szeretné tudni, hogy lehet-e valahogy újrahasznosítani ezt az űrszemet.​

​​LUISA INNOCENTI: Egy napon biztosan! Még nem tartunk ott. Először arra kell rájönnünk, hogyan gyűjthetjük be ezeket. Ilyet még sose csináltunk, nem is lenne könnyű, és ha sikerülne is, ki kell találnunk, hogyan tudjuk újból hasznosíthatóvá tenni a darabokat. Lassacskán haladunk előre ezen az úton, és eközben azt is ki kell találnunk, mennyibe kerülne mindez. De egyszer megleszünk vele!

JEREMY WILKS: Remek, nagyon köszönjük a válaszokat!

Önök újabb kérdéseket tehetnek fel továbbra is az #AskSpace hashtag segítségével, és mi igyekszünk megválaszolni ezeket. A világűrről találnak további híreket az euronews.com-on!

Még több space