rendkívüli hír

rendkívüli hír

A konvergenciaprogram sosem ér véget

Éppen ezt olvassa:

A konvergenciaprogram sosem ér véget

Betűméret Aa Aa

Tudta, hogy az uniós országoknak teljesíteniük kell négy feltételt ahhoz, hogy bevezethessék az eurót?

Csakhogy, amint azt a pénzügyi válság is megmutatta, a feladat ezzel nem ér véget. Az euróklub tagjaként is kemény gazdaságpolitikára van szükség, amely valódi fenntarthatóságot garantál, és tényleg közelíti az adott ország gazdaságát az összeurópai színvonalhoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szegényebb országoknak fel kell zárkózniuk a vezető hatalmakhoz.

Mint a versenyzőknek egy Forma I. istállóban, az euróklub tagságért induló államoknak is meg kell felelniük bizonyos követelményeknek ahhoz, hogy felvételt nyerjenek. Ezek az Unió alapszerződésébe foglalt, úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumok).

Ha ez megvan, és egy állam az Eurogroup tagja lesz, nem dőlhet hátra, hiszen lépést kell tartania a többiekkel.

A szegényebb országok esetében ez jelentős mértékű újratervezést igényel, a GDP folyamatos növekedését feltételezi, másképp nem képesek versenyben maradni a tehetősebb államok között. Ez azt jelenti, hogy át kell alakítaniuk az intézményrendszerüket és a kormányzatot. Ha sikerül, emelkedik a lakosság életszínvonala is. De az irányítás hatékonyságának és a munkaerőpiac teljesítményének szintén növekednie kell ahhoz, hogy az adott ország gazdasága versenyképessé váljon. Ez kontrollálhatóvá teszi az inflációt, és mint egy lengéscsillapító, megvédi az adott országot, sőt az egész klubot a megrázkódtatások idején.

Portugália remek példa minderre, vagyis a valódi konvergenciára. Arra, ahogyan egy szegényebb ország felzárkózik fejlettebb partnereihez. A pénzügyi válság idején Portugália az államcsőd szélére került, most pedig gazdasága az uniós átlagnál nagyobb ütemben növekszik. Ha viszont az egy főre jutó GDP értékét nézzük, az még nem érte el a válság előtti szintet sem. Úgyhogy Portugáliának további reformokra, hatékonyságnövelő intézkedésekre van szüksége, hogy valóban labdába tudjon rúgni ebben a csapatban. Ez derül ki Charlotte Kan riportjából.

A portugálok azok közé tartoznak az Európai Unióban, akik a legtöbb időt töltik munkahelyükön. Hatékonyságuk azonban nem tükrözi ezt: a 28 tagállam felének munkaerejénél rosszabb eredményt produkálnak. Ennyire volt képes az a konvergenciaprogram, amely az ötvenes években idult, és a kilencvenes évekre ki is fújt.

Ricardo Pinheiro Alves professzor, a portugál gazdasági minisztérium "Stratégia és Kutatás" részlegének (Gabinete de Estratégia e Estudos do Ministério da Economia) igazgatója azt magyarázza, hogy akkoriban jobban megérte a kevésbé piacképes cégekbe invesztálni, illetve az emberek ott előnyösebb feltételekkel vállalhattak munkát. És persze az oktatásügy is szolgál némi magyarázattal: a portugálok kevésbé iskolázottak, mint az unió más tagországaiban élők, úgyhogy van tennivalójuk bőven. Nemcsak, hogy jobban kell dolgozniuk, de szervezettebben is, ezen kívül a mostaniaknál nagyobb vállalkozásokra van szükségük, hogy a technológia és a tudás átjárja a gazdaságot.

Portugáliában a felnőtt lakosság negyedének csak érettségije van. A készségek terén, különösen a digitális műveltségben mutatkozó lemaradás miatt az ország nem képes kihasználni a modern gazdaság nyújtotta számos lehetőséget, és ezen a válság csak rontott.

Raúl Cordeiro, a Cinel képzési osztályának társigazgatója azt hangsúlyozza, hogy 2008-2009 előtt a diákjaik java része, körülbelül 80 százalékuk, fiatal volt. De a válság után ez megfordult, a tanfolyamaikra idősebbek járnak. Új dolgokat kell megtanulniuk, hogy továbbra is el tudjanak helyezkedni.

A legképzettebbek közül sokan elhagyták az országot a válság idején. Öt szakember közül egy vette a kalapját akkoriban. Ez arra figyelmeztet, hogy a képzéssel együtt perspektívát is kell teremteni ahhoz, hogy növekedjen a tudásszint Portugáliában. És ez megtérülő befektetés - nem véletlen, hogy a francia technológiai cég, az Altran is képzési központot nyitott Portóban.

A cég vezető munkatársa, Rodrigo Maia arról beszél, hogy amikor befektetnek Portugáliában, nemzetközi hálózatukat építik, vagyis nem akarnak elvinni onnan szakképzett munkaerőt, hanem fordítva, projekteket akarnak vinni Portugáliába, ott akarnak gyártani, helyben akarják kiaknázni a portugálok tehetségét.

Tavaly a portugál kormány országos programot indított azért, hogy emelje az össztársadalmi digitális tudásszintet. Ez az InCoDe.2030. A portugál nemzet nagy felfedezőket adott a világnak, ezt a forrást akarják az innováció szolgálatába állítani. Meg akarják teremteni a digitális gazdaság és társadalom feltételeit, hogy Portugália képes legyen felzárkózni élenjáró szomszédaihoz.

De vajon egy olyan ország, mint Portugália, valóban be tudja-e hozni ezt a lemaradást?

Ezt kérdezte az IMF európai igazgatójától, Jeffrey Frankstől az Euronews riportere, Maithreyi Seetharaman.

Euronews:

Mondja, Jeffrey, mit hozott, amivel könnyebben érthetővé teheti számunkra, mi is az a konvergencia?

Jeffrey Franks, a Nemzetközi Valutaalap európai igazgatója:

Nézze, sokat töprengtem, hogyan is magyarázhatnám ezt, és úgy döntöttem, hogy egy képzőművészeti példát hozok. Az 1400-as években élt egy festő, úgy hívták, Brunelleschi. Ő volt, aki felfedezte, hogyan lehet a kétdimenziós ábrázolást háromdimezióssá tenni. Azt mondja, ki kell választani egy pontot a képen, és az összes többi elemet úgy kell megjeleníteni, hogy erre a pontra mutasson. Szerintem ebből kell kiindulnunk. Íme egy példa, egy nagyon híres Raffaello-festmény a Vatikánból: ha megnézzük, minden pont Szókratész és Platón figurája felé tendál. Ez a gazdaságra úgy fordítható le, hogy amikor elképzeltünk egy közös valutát, az eurót, valójában kivetítettünk egy pontot a jövőbe, és lelki szemeinkkel láttuk, ahogyan az összes gazdaság arrafelé tart, hogy aztán ott találkozzanak.

Euronews:

Ami azt illeti, az elmúlt néhány évben sokkal inkább távolodást láttunk, mintsem közeledést. Mégis mi történt az elmúlt évtizedben?

Jeffrey Franks:

A konvergenciának volt egy virágkora a 60-as években. A következő ilyen időszak a 90-es években volt, így születhetett meg az euró. Aztán a válság ezt szétzilálta, a tagállamokat nem egyformán érintette a krízis. Egyeseket súlyosabban, nehezebben is álltak talpra, míg mások aránylag keményen állták a sarat.

Mi, gazdaságkutatók, a növekedést három forrásból magyarázzuk. Az egyik a munkaerőpiac. Ha ez bővül, az hozhat növekedést, de Európában most nem erről van szó, öregszik a társadalom, fogy a munkaerő. A másik a befektetések piaca. Ez most éledőben van Európában, de még mindig nem érte el a válság előtti szintjét. A harmadik a hatékonyság. Vagyis a munkavállalók és az eszközpark képes-e hatékonyabban termelni. Az elkövetkező időben ez lesz a kulcskérdés.

Euronews:

Ha civilként nézi az ember a saját országa gazdaságát mondjuk az elmúlt 10 évben, az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy vajon nem a közös valuta fordította-e távolodásba a korábbi közeledést? Ez tetten érhető-e?

Jeffrey Franks:

A válság megmutatta, hogy az euró nem minden területen megalapozott. Volt közös valutánk, volt közös pénzügy-politikánk, de nem volt közös bankrendszerünk. Mára ez megvan. Még nem tökéletes, de jelentős lépést tettünk előre ebben az ügyben. Dolgozunk a pénzpiacok egyesítésén, és napirendre került egy komolyabb közös pénzügyi alap létrehozása is.

Euronews:

Azt mondta, hogy ez egészen a jövedelmekig nyúlna…

Jeffrey Franks:

Hát igen….

Euronews:

Ez hogyan lesz lehetséges? Hogyan tudjuk ezt a kérdést közös nevezőre hozni?

Jeffrey Franks:

Bizonyos gazdasági reformok igen csak meglendítik a produktivitást, ezeknek abszolút prioritást kell élvezniük, ha a jövedelmeket közelíteni akarjuk. Az egyes országokban nem feltétlenül ugyanazokra az intézkedésekre van szükség, hiszen van, ahol a termékpiac szabályozása túl merev, másutt a munkaerő-piaccal vannak gondok, megint máshol a kutatás-fejlesztés igényel nagyobb befektetést. Tehát ezt minden államnak magának kell mérlegelnie, eldöntenie, pontosan mire is van szüksége a gazdaságának ahhoz, hogy tartós növekedésnek induljon. Úgy gondolom, hogy a vezetőknek elemezniük kell az elmúlt 10 évet, és rá kell jönniük a tanulságokra. Nemcsak az Európai Uniót, hanem az egyes országokat illető tanulságokra is. Ki kell dolgoznunk, hogyan kerülhetjük el a következő válságot, vagy legalább hogyan enyhíthetjük, illetve hogyan tarthatjuk növekedési pályán Európát.