rendkívüli hír

rendkívüli hír

Egy múzeum, ahol minden Ázsiáról szól

Éppen ezt olvassa:

Egy múzeum, ahol minden Ázsiáról szól

Egy múzeum, ahol minden Ázsiáról szól
Betűméret Aa Aa

Az Asian Civilisations Museum - mint neve is mutatja - fő célja az ázsiai kultúrák, illetve azok örökségének bemutatása. A Szingapúrban található intézmény sok szempontból egyedülálló: kiállítási anyaga több szempontból is bámulatos. 2015-ben újragondolták a gyarmati időkból megmaradt épületben kialakított galériák elrendezését, és az addigi, "hagyományos" felosztásnak véget vetve a továbbiakban nem tájegységek, hanem három fő téma szerint osztották el bőséges kiállítási anyagukat. A földszinten a kereskedelem és pénz dominál, mely Szingapúr két fő jellegzetessége is. A második emeleten a hit, vallás, hiedelmek kapott helyett, míg a harmadik, egyelőre nem publikus emeleten a "dizájn" vagyis a divat, ékszerek, kerámiák és minden, ami ide tartozhat osztozik majd.

Egy szó szerint milliókat érő lelet

A múzeum egyik legérdekesebb eleme egy, a Kr. u. 9.században elsüllyedt hajó, melyet 2015-ben emeltek ki a Jáva-tenger mélyéről. A hajót úgy állították ki, hogy annak rakománya és a megmaradt hajótest is egyszerre látszódik, mindez ráadásul a bejárattal szemben, hogy még jobban érvényesüljön annak monumentalitása a belépő számára.

A 800-as években elsüllyedt hajó a kutatások szerint a Közel-Keletről érkezett helyi termékekkel megrakva és egészen Kínáig haladt, valószínűleg a mai Shanghaj elődjéig, hogy ott a rakományt kínai kerámiára cserélje. Onnan aztán Jáva szigete, a "fűszersziget" felé vegye az irányt, hogy a kínai tányérokat eladva, fűszert vegyen fel, és azzal visszatérjen a Perzsa-öbölbe. Ez utóbbiba azonban sosem érkezett már meg, mert Jáva felé tartva elsüllyedt.

A szingapúri kormány a hajó felfedezése után magáénak követelte a roncsot, és végül 2015-ben - 32 millió dollár ellentételezésért cserébe - meg is kapták azt. Valódi kincsről van itt szó: 70 ezer, 1100 évesnél is idősebb kerámia került elő szinte teljesen sértetlen állapotban a hajótestből. Már maga a hajó is kuriózum, de erre a volumenű felfedezésre senki sem számított - márcsak azért sem, mert nem tudták, hogy már ekkoriban is ilyen kaliberű kereskedés folyt a két kontinens között.

- A tányérok, melyeket eladásra készítettek, nagyobb cserépedények gyomrában voltak. Hogy a Közel-Keletről való volt a hajó, azt az építési technikából tudjuk. Valószínűleg a Perzsa-öbölből származott, ennek ellenére mégis kínai áruval volt megrakva. Az egyik tányéron feliratot is találtunk, mely azt írja, az edényeket Pao Li császár uralkodása alatt készítették, amiről konkrétan tudjuk, hogy 825-ben volt. De találtunk pénzérméket is ugyanebből a korból, és azt is tudjuk, hogy ezt a fajta tányért a 8-9. században használták - mondta el az Euronews-nak Stephen Murphy, rangidős kurátor.

A tányérok színe is árulkodó: a kínaiak ugyanis ebben az időszakban kezdték termékeiket a megrendelő ízéléséhez "szabni": így hiába készültek azok Kína belsejében, soha nem használták őket kínaiak, készítésük első pillanatától a külföldi piacra szánták őket, elsősorban a mai Irán területén élők számára. - Úgy is mondhatnánk, hogy a hajó rakománya egyfajta időkapszula a ma élő emberek számára, hogyan próbálták a kínaiak a közel-keleti piac ízlésére formálni termékeiket. Ehhez közel-keleti formákat és díszítő elemeket használtak, amiket azonban kínai, sőt, néha még buddhista díszítésekkel is ötvöztek. Ebből is látszik, hogy a globalizáció egyáltalán nem napjaink felfedezése, a kereskedelem már akkoriban is világszínvonalú volt - teszi hozzá Murphy.

A kereszténységet nem az európaiak vitték a Távol-Keletre

A vallások galériájába egy kisebb folyósó vezet át, melyben a múzeumnak otthont adó Szingapúrt mutatják be először: a városban hinduizmus, buddhizmus, jane-izmus, taoizmus, konfucianizmus, iszlám és kereszténység él békésen egymás mellett évszázadok óta.

Külön érdekesség, hogy a városállam 20 százaléka kereszténynek vallja magát, ami nem csak az idetelepült külföldiek miatt van így. Valójában a gyarmatosítás óta (16. század) sőt, már korábban is, a 8-9. százazadban a Tang-dinasztia alatt éltek keresztények a Távol-Keleten, bizonyos szinten ortodoxnak is hívhatjuk őket.

- Bár Nyugaton a legtöbben úgy gondolják, hogy a kereszténység európai vallás, sőt, Európa vallása, valójában rossz a kiindulási pont, hiszen a kereszténység a Közel-Keletről indult világhódító útjára - ami nem csak Európa felé vezetett. A korai kereszténység Izraelben, azon belül Júdeában, és Egyiptomban a kopt egyházzal kezdődött, és talán épp ez utóbbiból jutott el a kereskedelem segítségével a Távol-Keletre is - mondta el Murphy, akitől megtudhattuk azt is, hogy Kínába, de még Indiába is eljutottak a keresztény tanítások, bőven a gyarmatosítók előtt.

Indiában például Saint-Thomas egyházának hívták azt a közösséget, amit aztán portugál gyarmatosítók találtak meg évszázadokkal később - és szinte nem is vették észre, hogy keresztényekkel állnak szemben, annyira nagy volt a különbség az általuk ismert, és az ottani közöség által gyakorolt kereszténység között.

Angkor - egy kicsit másképp

A harmadik, egyben legérdekesebb részen a kambodzsai Angkor felfedezésének - pontosabban újrafelfedezésének - történetéről tudhatunk meg többet egy időszaki kiállításon.

Ha valaki azt mondja, "Angkor", a legtöbb embernek egy hatalmas, furcsa romokból álló, lenyűgözően egzotikus épületkomplexum jut eszébe, valahol Ázsiában, félig-meddig elrejtve a dzsungelben. Pedig az UNESCO Világörökség részévé avatott Angkor sokkal több ennél, és mozgalmas, kalandos története van, melyről csak kevesen tudnak.