A Global Conversation-ben Carlos Moedas-t kérdeztük ambíciózus terveiről, a mesterséges intelligenciáról és a brexitről is.
Jeremy Wilks: Mai vendégünk Európa kutatási, tudományos és innovációs programjáért felel, ami azt jelenti, hogy ezernyi projektre van rálátása az egészségügy, az élelmiszer-bevizsgálás, a fenntartható fejlődés, az energia, a mesterséges intelligencia és a robotika területén.
Carlos Moedas, Ön a tudományért, a kutatásért és az innovációért felelős biztos. Köszönjük, hogy velünk tart a Global Conversation-ben.
Ön ezen a héten terjeszti elő a 100 milliárd eurós tudományos, kutatási és innovációs költségvetést a 2021 és 2027 közötti időszakra. Ez sokkal több, mint az a 77 milliárd, amennyivel most gazdálkodik. Mire fogja költeni a többletet?
Carlos Moedas: Először is, nagyon köszönöm a meghívást. Ez egy nagyon különleges dolog, amely szerintem jól mutatja az európai víziót, és azt hogy Európa igenis akar költeni a jövőre. Ez az eddigi legnagyobb növekedés a költségvetésben, hogy 100 milliárd eurót költhetünk tudományra, kutatásra és innovációra.
És szerintem, ha az ember belegondol, az országoknak nincs nagyon más választásuk. Ha munkahelyeket akarunk létrehozni, jólétet teremteni, jó fizetést adni az embereknek, hogy jó életet élhessenek, akkor be kell fektetni a tudományba és az innovációba.
Jeremy Wilks: Egyes területekre kifejezetten koncentrálni szeretne. Talán a mesterséges intelligenciára is több pénzt költ?
Carlos Moedas: Abszolút, azt hiszem a programnak sokoldalúnak kell lennie. És ott a helye benne az alapvető tudományoknak, az emberi kíváncsiság által vezérelt tudományoknak. Amikor szabad kezet kapnak a tudósok, hogy létrehozzanak valamit, átjárhatóságot adni a tudományok között az új dolgok létrehozása érdekében. Aztán ott vannak a globális kihívások. És persze a mesterséges intelligencia számomra az egyik legfontosabb eszköz arra, hogy megoldjuk ezeket a kihívásokat.
Jeremy Wilks: Ön szerint értjük Európában, hogy mivel járhat a következő évtized? Hamarosan ráfordulunk 2030-ra, tudhatjuk vajon, hogy igazából milyen hatása lesz a technológiánknak?
Carlos Moedas: Szerintem senki sem tudja, sem itt, sem Amerikában, sem Kínában. Szerintem még nagyon az elején vagyunk. Úgy látom, hogy ez sokkal inkább politikai kérdés, mint technológiai.
Jeremy Wilks: Hogy érti ezt?
Carlos Moedas: Szerintem vicces, hogy mindig úgy gondolunk a mesterséges intelligenciára, mint technológiára. Szerintem kell, hogy legyen politikai döntésünk ebben. Ez pedig számomra elég egyértelmű. Mégpedig az, hogy én olyan mesterséges intelligenciát akarok, amely segít nekem jobbá válni, növeli az én intelligenciámat. Nem akarok olyan mesterséges intelligenciát, amely nem értem, hanem helyettem van. Ha a gépek átveszik a feladatainkat, akkor az embereknek kell összekapcsolni a feladatokat. Mert erre a gépek nem képesek. Nekik nincs akaratuk. Úgy értem, a gépek akarata megegyezik annak az akaratával, aki létrehozta őket. Szóval arra kell fókuszálnunk, hogy új szakmákat hozzunk létre, amelyek különböznek a maiaktól, de nélkülözhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a gépek ellássák a feladataikat. Például ha egy városban csak önvezető autók vannak, akkor nem lesznek sofőrök, de lesznek forgalomszervezők, mert a forgalmat kontrollálni kell. Vagyis más szakmák lesznek.
Jeremy Wilks: Beszélt a választásról, politikai döntésről. Ez a költségvetés, amit a héten bemutat, a brexit utáni időszakra vonatkozik. Vagyis a 100 milliárd eurón 27 tagállam osztozik majd. Ki profitál a brexitből a tudmány és kutatás területén?
Carlos Moedas: Ez bonyolult kérdés, mert szerintem a brexittel senki sem nyer, nem nyerünk mi sem, az Egyesült Királyság sem, szerintem ez mindenkinek veszteség. De félre kell tennünk az érzelmeket, és kihozni a helyzetből a legjobbat.
Jeremy Wilks: Ön szerint az európai kutatók továbbra is tudnak majd közösen dolgozni a brit tudósokkal?
Carlos Moedas: Minden bizonnyal.
Jeremy Wilks: Ezt egyenesen garantálni tudja?
Carlos Moedas: Nem, nem tudom garantálni. De arra van garancia, hogy a politikánál csak az emberek erősebbek. És amikor valaki elmegy a brit egyetemekre, vagy bármelyik egyetemre a kontinensen, azt látja, hogy ma a kutatók számára nincsenek határok. Ezekben a kutatócsoportokban vannak britek, franciák, olaszok, spanyolok, lettek. És ezt a politika nem tudja megtörni. A kérdés csak az, hogy ki fizet érte. Boldogan lennék részese egy olyan megoldás kidolgozásának, amellyel közös tudományos programot hozunk létre az Egyesült Királyság és az Európai Unió számára. De ma erre nem tudok garanciát vállalni. Sajnos. De szerintem ezért mindannyiunknak küzdeni kell.
Jeremy Wilks: Beszéljünk arról, hogy hol tartunk most. Európában sok kis- és középvállalkozás van, amely részt vesz különböző kutatási programokban, de nem nálunk van az Amazon, a Google, a Facebook, nincsenek olyan vállalkozóink, mint Elon Musk. Miért?
Carlos Moedas: Először is azt gondolom, hogy néha túlságosan negatívan tekintünk Európára, pedig mi voltunk az internetkorszak első úttörői. Tim Berners-Lee svájci, a Nokia, a Siemens, ezek is mind európaiak.
Az Uberek, Facebookok és Elon Muskok már a második hullámmal érkeztek, ebben nem voltunk sikeresek, és azért is beszélünk erről, mert ez a jelen. De szerintem a jövőben, az innováció következő hulláma sokkal inkább a technológiáról, az alapvető tudományról szól majd. És szerintem ebben Európának új lehetőségei lesznek ismét az élre törni.
Tehát amit tennünk kell – és ezért nagyon fontos ez a 100 milliárd – hogy az alapokra fókuszáljunk. A mesterséges intelligenciára. A blockchain-technológiára, a gépek tanulására – ezekben nagyon jók vagyunk. Ha megnézi az erről szóló publikációk számát, a valós tudományt, akkor azt Európában találja. Szóval szerintem nem kellene azon aggódnunk, hogy nekünk nincsenek Ubereink és Facebookjaink. Arra kell gondolnunk, mik lesznek a jövő Uberei?
Jeremy Wilks: Az előterjesztett tervek között van néhány nagyszabású, ambiciózus projekt is. Például az ITER a nukleáris fúzióval, a rák és az Alzheimer-kór gyógyítása. Mik az ambíciói ezeken a területeken, és Ön szerint az európai kutatók valóban képesek lesznek ezeknek a fő problémáknak egy részét megoldani?
Carlos Moedas: Szerintem fontos összekapcsolni az embereket Európával. Vagyis ez nem csak tudomány, hanem olyan küldetés által vezérelt tudomány, amelyet az emberek is értenek. Ma ez nagyon bonyolult. Az emberek nem értik, hogy pontosan mit csinálunk. A tudomány olyan összetett, hogy ezt nem látják a mindennapjaikban. Azt szeretnénk, ha lennének ilyen küldetések, amelyekben elmondhatjuk az embereknek érthetően a dolgokat. Például, hogy „Európa kell, hogy legyen az első, aki képes meggyógyítani az Alzheimer-kórt”, vagy „krónikus betegséggé alakítani a rákot” vagy „megépíteni az első szén-dioxid-kibocsátás nélküli repülőt”. És ezt az emberek megértik, és odafigyelnek. Ha ez megvan, van kapcsolat. Szerintem Európa elvesztette ezt a kapcsolatot az emberekkel, és a tudomány jó eszköz arra, hogy újra létrejöjjön ez a kapocs.