A baszk terrorszervezet áldozatai nem hisznek a terroristák bocsánatkérésében. A kormányra pedig neheztelnek, mert kihagyta őket a béketárgyalásokból.
Az Hipercor spanyol áruházlánc nevét mindenki ismeri, aki tudja, mi az az ETA.
HIRDETÉSA feloszlatott baszk terrorszervezet legvéresebb merényletét a barcelonai Hipercorban követte el. A pokolgép a parkolóházban robbant 1987. június 19-én.
José Vargas is ott volt aznap. Azt meséli, délután négy óra múlt pár perccel, éppen a parkoló fölötti folyosón lépdeltek, amikor az autóba rejtett pokolgép működésbe lépett. Hatalmas tűzcsóva csapott fel, a tető beszakadt, a polcok feldőltek, szanaszét gurult róluk minden, és teljes sötétség borult rájuk. Maga a pokol volt az. nem láttak semmit, fogalmuk sem volt, élnek vagy ez már a halál. A levegő megtelt emberek segélykiáltásaival.
Huszonegy halott és rengeteg sebesült a három évtizeddel ezelőtti barcelonai terrorakció mérlege.
"Az áldozat, az áldozat" - folytatja José Vargas, aki ma már a Terrorizmus Áldozatainak Katalóniai Szövetségét vezeti. - "Nem lehet osztályozni őket, nincs olyan, hogy az egyik nagyon az, valaki más meg kevésbé. Mindnyájan annak számítanak, mindegy, hogy egyenruhások vagy civilek."
Szerinte az ETA bocsánatkérése nem szívből jött, csak a saját embereik előtt tetszelegnek ebben a bűntudatos szerepben, de másokat ezzel nem tudnak átverni, őket ugyan le nem veszik a lábukról - magyarázza.
"Az ETA feloszlatása, a terrorszervezet felszámolása nem a terroristák saját döntése, kényszerítették őket erre. Az amerikai titkosszolgálat és az áldozatok maguk is. Őszintén szólva neheztelnek a kormányra, amiért őket, az áldozatokat képviselő szervezeteket kihagyták az ETA-val folytatott tárgyalásokból. "De hát hogy lehet egy terrorszervezettel egyezkedni úgy, hogy nem veszik figyelembe az áldozatokat?" - Nem is érti. Szerinte úgy azért hitelesebb lett volna a békekötés, amire az ETA végül rászánta magát.