rendkívüli hír

rendkívüli hír

A magyarok szerint sokkal több bevándorló él az országban, mint valójában

Éppen ezt olvassa:

A magyarok szerint sokkal több bevándorló él az országban, mint valójában

A magyarok szerint sokkal több bevándorló él az országban, mint valójában
Betűméret Aa Aa

37 millió Európai Unión kívül született ember él a tagállamokban, ami az EU összlakosságának mintegy 7%-a. A bevándorlás fontos kérdés az EU-ban, és fontos az unióba érkező külföldiek beilleszkedése is, ezért lényeges, hogy hogyan szabályozza ezt a területet az Európai Unió.

Az Eurobarometer megbízásából 2017 őszén 28 ezer ember bevonásával készítettek felmérést. Olyan területeket vizsgáltak, mint a bevándorlók általános megítélése, személyes tapasztalatok, kapcsolat bevándorlókkal, vagy a bevándorlók beilleszkedésének sikeressége, ezt segítő és gátló tényezők, illetve az ebben közreműködő szereplők, mint a politika és a média.

Nem túl jól informáltak, nagyon rosszul becslők

Az unió lakosságának mintegy egyharmada, 37%-a érzi azt, hogy valamennyire jól informált a bevándorlással, és a bevándorlók integrációjával kapcsolatosan. Magyarország abszolút középen áll a tagállamok között, itt a válaszolók 34%-a gondolja azt, hogy jól informált a témában. A legjobban tájékozottnak a dánok gondolják magukat 73 százalékkal, míg a legkevesebb információval saját érzésük szerint a bolgárok rendelkeznek, Bulgáriában a lakosság mindössze 17%-a gondolja, hogy jól informált lenne a bevándorlás és a bevándorlók beilleszkedése témakörben.

Az megfigyelhető, hogy gyakorlatilag az összese kelet-európai ország a kevésbé informáltak között van, kivéve a lengyeleket és a szlovéneket, amely két állam lakosai az EU-átlagnál is jobban tájékozottnak érzik magukat, Szlovéniában például a megkérdezett 42%-a gondolja, hogy elegendő információja van a bevándorlásról. Ez pont az az arány, ahogy Ausztriában gondolkodnak erről, és csak egyetlen ponttal van elmaradva Nagy-Britanniától (43%).

Az egyes országokban élő menekültek tényleges számának becslésében is jelentős eltéréseket tapasztaltak a vizsgálat készítői. Megfigyelhető volt, hogy a kelet-európai országokban, amely államokban bőven az európai átlag alatt vannak jelen bevándorlók, lényegesen magasabbra becsülték az ott élő külföldiek arányát a helyiek, mint amennyi bevándorló valóban az adott országban él. Magyarországon a bevándorlók a teljes népesség 2%-át adják, ehhez képest a megkérdezettek szerint több mint négyszer ennyien élnek az országban, becslésük szerint a magyar lakosság 8,8%-a bevándorló.

Romániában, Bulgáriában és Lengyelországban még jobban félre ment a tippelés, ők a valós 1% körüli aránynál több mint nyolcszor magasabb számú bevándorlóval számoltak, a mindössze 0,6%-os lakosságon belüli bevándorlóaránnyal bíró Szlovákiában pedig még ennél is rosszabbul ítélték meg a helyzetet, a szlovákok majdnem tizennégyszeres arányt, 8,3% mondtak a felmérésen. A lista másik végén az északi és a balti államok állnak, több helyen pontosan annyit mondtak, ahány százalék bevándorló az országban él, az észtek viszont a valósnál kevesebbre tippelték a náluk élő bevándorlók arányát, 12%-ot tippeltek a ténylegesen Észtországban élő 13,1% helyett.

A felmérésben rákérdeztek arra, hogy vajon legálisan vagy illegálisan él-e több menekült az adott tagállamban. A skandináv országok és a legtöbb nyugati tagállam lakosai úgy gondolják, hogy jóval magasabb a legálisan ott tartózkodó, míg a menekültválságnak jobban kitett, Földközi-tenger partján fekvő országok, és az EU keleti határán lévő államok inkább az illegális bevándorlók számát gondolják magasabbnak. Görögországban 58%, Olaszországban 47%, Spanyolországban és Cipruson 38%, Máltán pedig 36% gondolja azt, hogy több az illegális bevándorló az országban, mint a legális. Ehhez hasonló az arány Lengyelországban (36%) és Bulgáriában (38%).

Magyarországon az EU-átlaghoz (39% - legális, 29% - illegális) közelít a vélemények megoszlása: itthon a megkérdezettek 34%-a szerint több a legális bevándorló, 26% szerint pedig az illegális bevándorlók élnek többen az országban. Az EU-átlagtól leginkább abban van eltérés, hogy Magyarországon kétszer annyian gondolják azt, hogy egy bevándorlóról nem is lehet eldönteni, hogy illegálisan vagy legálisan tartózkodik az országban.

A bevándorlókkal kapcsolatos személyes tapasztalatok vizsgálatánál az derült ki, hogy helyiek és bevándorlók között az otthonuk környékén, a szomszédságban, a munkahelyen, a közszolgáltatásoknál (tömegközlekedés, kórház, hivatal, stb.) és az iskolákban zajlik napi szintű interakció. Magyarországon a lakosság mindössze 7%-a kerül kapcsolatba naponta bevándorlókkal, Romániában ez az arány 4%, Bulgáriában pedig mindössze a lakosság 1%-a találkozik naponta bevándorlóval. Az országon belüli megoszlás azonban eltérő. Egy nagyvárosban élő ember gyakrabban találkozik bevándorlóval, mint aki kisebb településen lakik.

A legkevésbé elfogadó országok közt Magyarország

Vizsgálták azt is, hogy az emberek mennyire érzik kellemesnek vagy kényelmetlennek, ha kapcsolatba kellene lépniük egy bevándorlóval. Ennél a kérdésnél az derült ki, hogy a magyarok borzasztó kellemetlennek élnék meg, ha kapcsolatba kerülnének egy bevándorlóval. A lista elején itt a spanyolok, a svédek és az írek állnak, mindhárom országban a lakosság több min 80%-ának semmilyen gondot nem okot, ha kapcsolatba kell lépni bevándorlókkal.

Az EU-átlag 57%, vagyis ennyin nem érzik gondnak, hogy bármilyen társadalmi viszonyuk legyen bevándorlókkal. A listán Bulgária az utolsó, ott csak a lakosság 15%-át nem zavarnák társadalmi érintkezéseik során a bevándorlók. Magyarország utolsó előtti a sorban, csak 17% mondta azt, hogy semmilyen gondot nem okoz bármilyen szituációban kapcsolatba lépni bevándorlóval. Már az eggyel előrébb lévő Csehország is majdnem kétszer annyira elfogadó, mint a magyar társadalom, ott 31% teljesen kellemesen érzi a bevándorlókkal magát bármilyen társadalmi helyzetben.

A felmérésben rákérdeztek, hogy egy adott országban inkább problémának, vagy inkább lehetőségnek élik meg a bevándorlást. Itt Magyarország az első helyen áll, holtversenyben a menekültválságnak leginkább kitett Máltával és Görögországgal, mert a megkérdezettek 63%-a egyértelműen problémának gondolja a bevándorlást. Az EU-átlag 38% a bevándorlást problémaként megélőknél. A bevándorlásra lehetőségként tekintő országok mezőnyét Svédország vezeti 45%-kal, mögötte az Egyesült Királyság, Írország, Portugália és Luxemburg, mind 30% fölötti aránnyal.

Sikertelennek ítélt integráció

A tagállamok között lényeges különbség abban is, hogyan látják, sikeres-e a bevándorlók integrációja. Összeurópai léptékben a lakosok 54%-a sikeresnek tartja a bevándorlók beilleszkedését a társadalomba, 40% szerint ez nem sikerült, további 6% pedig nem tudja. A beilleszkedést leginkább sikeresnek tekintő országokat Írország vezeti, 80%-os aránnyal, majd Portugália, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Dánia következik. Ezekben az államokban a lakosság több mint 70%-a látja úgy, hogy a bevándorlóknak sikerült beilleszkedni.

Magyarország azon államok közé tartozik, amelyek szerin az integráció egyértelműen sikertelen: mindössze 34%-a gondolja azt, hogy a bevándorlók jól beilleszkedtek, míg a magyarok 53%-a szerint nem működik az integráció. Legkevésbé sikeresnek a bolgárok érzik az integrációt, 55%-uk gondolja ezt, míg mindössze 24%-uk tartja sikeresnek a beilleszkedési folyamatot.

Eltérően ítélték meg az egyes országok azt is, hogy vajon inkább pozitív vagy negatív irányba befolyásolták a társadalmat a bevándorlók. Az eredmények itt is nagyjából ugyanazok, mint a bevándorlást problémaként vagy lehetőségként megélő országok, illetve a sikeres integrációt megvalósító országok listájánál. Svédországban az emberek 85%-a úgy véli, hogy pozitív hatása van a bevándorlásnak, 4% gondolja, hogy a hatás negatív. A lista másik végén Bulgária áll, 48% negatívnak tartja a bevándorlást, és 18% az, aki szerint ez egy pozitív folyamat. Magyarország rögtön Bulgária előtt jön a sorban, 43% szerint negatív és 23% szerint pozitív a bevándorlás hatása.

Az európaiak többsége egyetért abban, hogy nagyon fontos a bevándorlók integrálása a társadalomba. A sikeres beilleszkedéshez pedig több feltételnek is teljesülnie kell. Legfontosabbnak az adott ország nyelvének ismeretét jelölték meg a válaszadók, de csaknem ilyen fontosnak gondolják, hogy a bevándorlók vegyenek részt a közteherviselésben, illetve hogy fogadják el a társadalom által vallott értékeket, a közösen betartott normákat, és azt, hogy legyenek birtokában, vagy szerezzék meg a munkavállaláshoz szükséges készségeket, minősítéseket.

A beilleszkedés szempontjából kevésbé fontos kategóriába sorolták, hogy legyen barátjuk az adott ország állampolgárai között, vagy hogy tartsák és ápolják a befogadó nemzet hagyományait. Ennél is kevésbé fontos, hogy állampolgárságot kapjanak, illetve hogy legyenek aktív tagjai valamilyen helyi civil szervezetnek, vagy vegyenek részt a helyi választásokon.

A sikeres beilleszkedést gátló tényezők a között a megkérdezettek több mint 60%-a említette, hogy maguk a bevándorlók tesznek keveset azért, hogy integrálódjanak, de szinte ugyanennyien a bevándorlókkal szembeni előítéleteket és diszkriminációt, illetve a munkavállalási nehézségeket nevezték meg akadályként. A beilleszkedés szintén nehezítő tényezők közé sorolták a tartózkodási engedély megszerzésének körülményeit, a helyiek és bevándorlók közötti korlátozott kapcsolatot, valamint a média által bevándorlókról közvetített negatív képet.

Fontos az állam szerepe

Az európaiak 69%-a úgy gondolja, hogy a sikeres beilleszkedéshez az államnak szükséges támogatást is nyújtania. A 28 tagállamból 23-ban lakosság több mint fele egyetért azzal, hogy hosszú távon hasznos a társadalom számára ha a bevándorlók beilleszkednek. Magyarországon a legnagyobb az elutasítók aránya ebben a kérdésben: a válaszadók 51%-a szerint egyáltalán nem származik haszna a társadalomnak a bevándorlók integrációjából, 41% úgy látja, ebből hosszú távon profitálna a nemzet, míg 8% nem tudja, hogy ez mivel járna.

A beilleszkedést segítő tényezők között a legtöbben nyelvi képzéseket jelöltek meg, amelyeken akár már az adott országba érkezéskor, akár később, kötelező jelleggel kellene részt venniük a bevándorlóknak. Szinte ugyanennyire fontos, hogy szervezzenek integrációs programokat, amelyeken a kultúrát, a szabályokat és a mindennapi élethez szükséges információkat adnak át, de a válaszadók szerit az is fontos lenne, hogy a bevándorlók gyermekei befogadó közegbe kerülhessenek már óvodás és általános iskolás kortól.

A megkérdezettek fontosnak tartják azt is, hogy a bevándorlók és menekültek integrálásában nagyobb, összeurópai együttműködést kellene kialakítani. A legtöbben közös uniós politikát és intézkedéseket tartják jó megoldásnak erre, és azt, hogy a tagállamok osszák meg egymás között a megszerzett tapasztalatokat és a legjobban működő módszereket. Fontosnak tartják, hogy ehhez pénzügyi segítséget is kapjanak a tagállamok. Emellett az integrációban résztvevő kormányzati és nem kormányzati szervek munkáját is jobban kell koordinálni, a felelősségeket tisztázni.

Abban az európaiak 69%-a egyetértett, hogy az integráció a bevándorlók és a befogadó államok közös felelőssége és feladata, nem lehet kizárólag az adott országtól, vagy a bevándorlóktól elvárni, hogy megoldják a beilleszkedési folyamatot. Ez a szám persze tagállamonként eltér, Luxemburgban, az Egyesült Királyságban és Portugáliában 80% felett gondolkodnak így, Magyarországon a lakosság 52%-a szerint közös feladat, míg 37% úgy véli, ez kizárólag a bevándorlók dolga.

Azt is megkérdezték, hogy ki, milyen arányban tehet a sikeres beilleszkedésért. Első helyen magukat a bevándorlókat jelölték meg, majd utána a nemzeti kormányokat. Ezt követte az oktatási intézmények, illetve a helyi hatóságok szerepe, majd az adott ország állampolgárai, a munkáltatók és a média következett a listán. Az európai polgárok fele szerint kormányuk megfelelő lépéseket tesz a beilleszkedés segítésében. A magyarok 59%-a így gondolja, a osztrákok közül vélik azt a legtöbben (72%), hogy a kormány intézkedései megfelelőek, míg az Egyesült Királyság és Svédország polgárai közül csak 39% látja elegendőnek a kormányzati ntézkedéseket.

A média szerepét vizsgálva az látszik, hogy az európaiak kicsit több mint egyharmada szerint objektívan tájékoztat a bevándorlásról a média, és majdnem ugyanennyien látják úgy, hogy túl negatív képet festenek a bevándorlásról a rádiók, tévék, újságok és internetes portálok. Mindössze 12% gondolja, hogy a közvetített kép túl pozitív.

Probléma vagy lehetőség?

A felmérés eredményét vizsgálva az látszik, hogy 10-ből 6 európai polgár hetente egyszer kapcsolatba kerül bevándorlókkal, míg egy jelentős kisebbség szoros viszonyban él velük, baráti vagy családi kapcsolatban. Az európaiak többsége szerint a megfelelő nyelvi képzés, az integrációs programok, a befogadó társadalom polgárai és a bevándorlók közötti kapcsolatok segítése, az oktatási lehetőségek fejlesztése eredményesen segítheti a beilleszkedést.

Kiderült az, hogy az uniós állampolgárok közül sokan rosszul ítélik meg az adott országban élő bevándorlók arányát, és összességében is kevés információjuk van a bevándorlásról. Kimondható, hogy az EU-n belül főleg az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők becsülték a ténylegesnél magasabbra a bevándorlók arányát a teljes népességen belül.

Különbség abban is, hogy lehetőségként, vagy problémaként élik meg az adott országok a bevándorlást. A menekültválságban leginkább érintett földközi-tengeri ország mellett Szlovákia, Bulgária és Magyarország az, ahol problémának tekintik a bevándorlást, míg a nagyobb arányú bevándorlólakossággal bíró országok, mint Svédország, az Egyesült Királyság és Írország inkább lehetőséget látnak a folyamatban.

Az, hogy egyes országok problémaként élik meg a bevándorlást, nem feltétlenül jelent ellenségességet a bevándorlók felé, inkább azt mutatja, hogy az adott kormányok nem kezelik megfelelően a helyzetet, és nem segítik kellően a társadalmi beilleszkedést. A saját kormányuk munkájával azonban a sok bevándorlóval bíró országok lakossága sem elégedett, hiába tekintenek lehetőségként erre. Abban a nagy többség egyetért, hogy hosszú távon hasznos a társadalmi integrációs, és abban is, hogy ebben a folyamatban ez Európai Uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia.