A rezsim lassan nyit Nyugat-Európa felé. Fehérororoszországban járt az Euronews.
Az Insidersben, az Euronews aktuális ügyeket feltáró magazinjában ez alkalommal Belorussziáról lesz szó, arról, hogy a sokak által Európa utolsó diktatúrájának tartott ország merre halad.
Európában van, az Európai Unió három tagállamával osztozik közös határon, mégsem tagja az uniónak. Az utóbbi időben ez a volt szovjet tagállam az EU-hoz való közeledés jeleit mutatta. Belarusz azután kezdett távolodni Oroszországtól, hogy az bekebelezte a Krím-félszigetet 2014-ben. Politikai hangvételén is igyekszik finomítani. Idén először megengedte állampolgárainak, hogy hivatalosan is megünnepeljék a Szabadság Napját.
A kormány ugyanakkor a tiltakozások hatására visszavont egy, a szovjet időkre emlékeztető törvényt, amely arra kényszerítette a munkanélkülieket, hogy egy úgynevezett parazita-adót fizessenek.
Korábban pedig szabadon engedték a politikai foglyokat, amelynek következményeképpen az EU feloldotta a szankciók többségét 2016-ban.
De Belarusz továbbra is szigorúan ellenőrzi az ellenzéket, korlátozza a sajtószabadságot, és ő az utolsó ország Európában, amelyben még létezik halálbüntetés.
A kapcsolatai Oroszországgal, habár nem olyan szorosak, mint korábban, még mindig erősek.
Belarusz gazdasága nagyban függ a kőolajtól és a földgáztól, és nagyban támaszkodik Oroszországra, amely egyik legfontosabb kereskedelmi partnere is. Európa csak a második.
Szóval Belorusszia kelet vagy nyugat felé halad? Vajon lassan átalakul egy demokratikusabb berendezés irányába vagy továbbra is megtartja diktatorikus berendezkedését a vasököllel irányító, 22 éve kormányzó Lukasenka elnök alatt?
Az Insiders riportere, Valerie Gauriat belarusz ellenzékiekkel, emberi jogi aktivistákkal és a hatalom képviselőivel is találkozott Belorussziában...
Március 25-én ezrek gyűltek össze Minszkben, a belarusz fővárosban, hogy megünnepeljék az első Belarusz Népi Köztársaság létrejöttének centenáriumát. Az 1918-ban kikáltott köztársaságot néhány hónappal később elsöpörték a bolsevikok.
Ez egy nem hivatalos megemlékezés. A hivatalos nemzeti napon az ország Szovjetuniótól való 1991-es függetlenedését ünneplik.
De sokak számára március 25-e, az úgynevezett szabadság napja a belarusz identitás valódi jelképe. Mint ahogyan a korábbi, fehér-piros-fehér belorusz zászló, amelyet 1995-ben lecseréltetett Alekszandr Lukasenka elnök.
A lobogót, amelyet éveken át tiltottak, azon az egy napon, a megemlékezés örvén engedélyezték.
"Remélem, hogy ez talán az új szabadságunk kezdete lesz. Hiszen a beloruszok nem szabadok Belarussziában" - vélte egy helyi lakos.
Helyszíni tudósítónk elmondta: Az esemény több ezer embert vonzott ide, erre a térre. De mások számára, akik a város egy másik részében próbáltak ma reggel felvonulni, a dolgok nem voltak zökkenőmentesek.
Egy órával az engedélyezett ünnepségek előtt egy betiltott esemény nem volt hosszú életű. A rezsim néhány tucat ellenzője és más, hétköznapi emberek, a város egy másik részén gyűltek össze, hogy a központba vonuljanak, a megemlékezések színhelyére. De hiába.
Helyszíni tudósítónk látta a letartóztatásokat. Több tucat embert tartóztattak le aznap Minszkben és országszerte.
"A mai nap egy ünnep! Miért tartóztatnak le embereket? Valódi diktatúrában élünk, se szabadon nem fejezhetjük ki a véleményünket, sem rendes munkája nincs az embereknek!" - vélte egy asszony.
Az elégedetlenségre szeretne válaszolni a híres ellenzéki, és 2010-es volt elnökjelölt Mikalai Statkevics. Néhány nappal korábban találkoztunk vele, és feleségével, Marynával. A pár napokon át nem hagyta el otthonát, nehogy letartóztassák őket a március 25- i ünnepségek előtt. Állandó megfigyelés alatt tartják őket.
Maryna Statkevics:
"Lehallgatnak bennünket! Zajt csapunk, így kevésbé értenek minket."
Mikalai Statkevicset 2010-ben tartóztatták le, amikor sokakat elvittek a Lukashenka újraválasztása elleni tüntető tömegek közül. Az ő és más politikai foglyok 2015-ös szabadon engedése vezetett a Belarusszia elleni európai szankciók többségének feloldásához.
De az elnyomásnak nincs vége továbbra sem az ellenzéki szerint, aki azt mondja: életében összesen nyolc évet ült börtönben.
Mikalai Statkevics:
"Ez az ország megfojtja az embereket, nehéz itt lélegezni. A félelem uralkodik mindig. Ha senki nem beszél a szabadságról, ha senki nem harcol érte, akkor az emberek elfelejtik, hogy létezik szabadság. A társadalom szétesik, és az ország könnyű prédájává válik egy külső erőnek. Lukashenkát támogatja Putyin, márpeidg Putyin sokkal népszerűbb nála Belarussziában. Az ország lehetséges elcsatolása nagyon könnyűnek és vonzónak tűnhet Putyin számára. Normális jövőt akarunk az országunknak, szóval továbbra is utcára fogunk vonulni."
Interjúnkat hirtelen megszakíttották.
Mikalai Statkevics telefonál:
"Ez Nieklaiev Sivcsik és Viniarsky, ugye? Azt hiszem, mára ennyi volt."
A telefon folyamatosan csörgött. Belarusszia három legfőbb ellenzéki politikusát letartóztatták.
Maryna telefonál:
"Igen, itthon vagyunk… Megpróbáljuk… Itt van nálunk az Euronews, szóval nem hiszem, hogy bármit tennének velünk."
Az ellenzéki politikust négy nappal később tartóztatták le otthona előtt, amikor megpróbált csatlakozni a betiltott felvonuláshoz a március 25-i ünnepségek előtt.
A legtöbben, akiket aznap letartóztattak, estére szabadok voltak. A tiltakozás elfojtása kevésbé volt erőszakos, mint tavaly ilyenkor. Több ezren csatlakoztak az ellenzéki tüntetésekhez heteken át. Egy olyan rendelet ellen tiltakoztak, amely értelmében adót vetnek ki azokra, akik egy évben hat hónapnál kevesebbet dolgoznak. Ez az úgynevezett "parazitaadó".
Hétköznapi embereket, aktivistákat és újságírókat tartóztattak le, összesen több száz tüntetőt. A kormány végül eltörölte a rendeletet év elején.
Az ország egyetlen független szakszervezeténél volt találkozónk. Itt támogatást és jogi tanácsadást kínálnak a nehézségekkel küzdő embereknek. Vladimir és Dimitry maguk is aktivisták lettek, miután áldozatul estek a parazita törvénynek tavaly. Vladimir életében először kiment tüntetni is 2017-ben.
Vladimir:
"Letartóztattak, és bezártak egy cellába, ahol nem volt se világítás, se szellőzés, mindenféle magyarázat nélkül. Ügyvédet se kaptam, és a családommal se vehettem föl a kapcsolatot."
Dmitry:
"A hármas számú rendelet miatt elkezdtem több figyelmet szentelni az új törvényeknek. Tanulmányoztam a jogot, hogy tudjam, hogy védhetem meg magamat."
Sok más beloruszhoz hasonlóan mindkét férfi külföldön dolgozik, hogy így támogassa a családját.
A válság következtében a jövedelmek csökkennek, és egyre kevesebb a munkahely. Az előkészületben lévő rendelet új aggályokat vet fel: a munkanélküliektől a társadalombiztosítási hozzájárulás teljes mértékű kifizetését követelheti meg.
Gennadi Fedynitcs, elnök, REP szakszervezet:
"Egy olyan családban, ahol eleget keresnek, szabadon is gondolkoznak. És a hatalomnak nincs szüksége olyanokra, akik szabadon gondolkoznak. Amikor az emberek szegénységben élnek, nem gondolkoznak globális dolgokról, csak a túlélésükre gondolnak. Ez a különbség a demokrácia és a tekintélyelvű rezsim között. A szakszervezet zavaró tényező. Zár alá vették a helyiségeiket, a tagjai ellen vizsgálat folyik."
Pár nappal a találkozónk után Dmitry-t is letartóztatták a március 25-i nem engedélyezett tiltakozáson.
A tiltakozás lehetősége több mint limitált Belarussziában, ahol a KGB még mindig ezen a néven működik. A szólásszabadság, ahogyan a sajtó is, szigorú kontroll alatt áll. Ám Aljakszandr Lukasenka autoriter rezsimje, úgy tűnik, lazítani akar a szorításon. Mióta a Krímet annektálta Oroszország, amelytől gazdaságilag függ Belarusszia, Minszk a korábbinál jobban próbál az Európai Unió kedvében járni. A rezsimnek javítania kell a szabadságokról és az emberi jogokról szóló fejezeteken, ismerte el a külügyminiszter.
A változások már látszanak. De Moszkvát óvatosan kell kezelni.
Vladimir Makei, külügyminiszter:
"Az nem lehet, hogy még a Szovjetunióban fekszünk le, és egy teljesen európai demokratikus országban kelünk fel. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarunk tanulni. De szeretnénk a jövő szempontjából megvizsgálni a dolgokat. A helyzet az országban és körülöttünk is megváltozott, tekintettel például a biztonsági kérdésekre, az ukrán válságra. Ezért van az, hogy a belorusz hatóságok óvatosan szeretnének előrelépni azért, hogy fenntartsák a stabilitást a társadalomban."
Az ütem lassú, amibe belefáradt a fiatalok egy része.
Kseniával a minszki metróban találkozunk. Rendszeresen jár ide, hogy kiegészítse a fizetését. A fennmaradó időben a fiatalasszony tanárként dolgozik egy, a fővárostól pár száz kilométerre lévő faluban. Akkor találkozunk vele újra, amikor hazafelé tart az iskolából. A 200 eurós havi fizetéséből alig tud megélni.
Ksenia:
"A fára elmegy a fizetésem fele."
A fizetésének másik kényszerű megcsapolása az a három újság, amelyet kötelező megvásárolnia minden héten. Mint mondja, ez propaganda.
Ksenia:
"Minden tanárnak meg kell vennie!"
Valérie Gauriat:
"Miért, miről szólnak?"
Ksenia:
- A politikánkról, az államról és a szabályokról meg ilyesmiről. Nem tudom. Nem igazán olvasom őket. Viszont jók a tüzeléshez.
Mint mondja, a legnehezebb az ideológiai nyomás az iskolákban.
Ksenia:
"Mindenki fél valakitől. A tanárok félnek az igazgatótól, az igazgató pedig fél az ő feletteseitől. És ez a légkör... Ez nem szabadság. Talán egy idős embernek, aki a Szovjetunióban élt, nagyon jó ez. Nem tudom. De a fiataloknak ez halálos. Nincs haladás, nincs függetlenség, nincs jövő. És az a sok rendőr... mindenütt rendőrök vannak!"
Egy szomszédos faluban találkozunk Somileevel, egy fiatal belorusz rapperrel. A külföldön megkeresett pénzéből vette ezt a házat. Itt építette föl a stúdióját.
A zenész is egyike azoknak, aki megkapta az úgynevezett „boldogság” levelet, amelyben felszólítják a munkanélkülieket célzó parazita adó befizetésére. Ez adta az inspirációt egy dal megírásához és a videókliphez is, amelyben elégeti az adóhivatal levelét, és arról beszél, hogy szomjazza a szabadságot.
Somilee:
"Itt, vidéken élve szabadabbnak érzem magam, mintha a városban élnék. Mostanra nincsenek problémáim a hatósággal, arról beszélek, amiről akarok, mindent kimondok, amit csak gondolok. De talán azért nincs problémám, mert meg se hallgattak."
Egy országban, amelyet szétszakít a szovjet örökség és a modernitás utáni vágy, két fajta fiatal él egymás mellett. Ellátogattunk a fiatalok legfőbb szervezetének, a Belarusszia Köztársasági Ifjúsági Uniójának (BRSM) évente megrendezett regionális fórumára. Ez a Komszomol mozgalom utódja, az egykori Szovjetunió ifjúsági kommunista szervezetének, amelyet az állam finanszíroz. Artsiom vezeti az egyik alszervezetet, az úgynevezett Biztonságért és Rendért Brigádot, amely néha besegít a rendőrség munkájába is. Mellette a 21 éves Yegor. Ő vezeti a minszki városi tanács ifjúsági tagozatát. Ezeknek a fiataloknak a haza és a kormány iránti elkötelezettsége töretlen.
Artsiom Mentsiuk:
"Számomra a legfontosabb érték a hazaszeretet, a patriotizmus, a hazafias érzelem. Ezt tanítják az iskolában gyerekkorunktól fogva."
Yegor Makarevics:
"Az ország nem vesztette el a legfontosabb értékeket: nem vesztette el az emberek tiszteletét, külön figyelmet fordít minden egyes állampolgárra, minden kisvárosra, falura és minden útra. Ezért van az, hogy amikor megérkezel Belarussziába, egy nagyon tiszta országot látsz. Egy országot, amely minden nap gondoskodik minden lakójáról. Talán ezért van, hogy azt érezzük itt, hogy stabilitás van, hogy minden nagyon egyértelmű."
Másfajta nemzeti identitást hirdet Pavel Belavus. Három éve nyitotta meg boltját. Itt minden a régi nemzeti zászló színeiben pompázik.
Pavel Belavus:
"Vannak belorusz játékaink, könyvek gyerekeknek és felnőtteknek, köztük a Nobel-díjas Szvjatlana Alekszievics művei. Vannak szuvenírok, ajándéktárgyak, zene. Olyannak mutatjuk be Belaruszt, amilyen és amilyennek lennie kellene."
A bolt puszta létezése is a rezsim nyitásának jele – mondja az alapító. De ez azért korlátozott.
Pavel Belavus:
"Még ha vannak is pozitív változások, és senki sem tartóztat le minket a bolt miatt, ha kimegyek innen, és magammal viszem a fehér-piros-fehér zászlót a rendőrség megjelenik, és biztos problémám akad. A hatalomnak két keze van. Az egyik megenged, a másik tilt, az egyik gondoskodik, a másik üt. És mi a két kéz között vagyunk, próbáljuk elkerülni, hogy belezuhanjunk az egyik vagy a másik kézbe."
Pavel Belavus a március 25-i események fő szervezője is volt.
Pavel Belavus:
"Látunk rendőrségi kordonokat, és vannak letartóztatások is. De ha idejövünk, az azért van, mert az emberek ezt akarták, nem azért, mert megengedték nekik. Az emberek akarták ezt a rendezvényt, és ezért sikerült."
A valóság gyorsan lecsap. Megtudtuk, hogy pár embert azok közül, akik az utcán vonultak a zászlókkal, letartóztatott a rendőrség. De Pavel lelkesedése néhány órára átragadt másokra is.
Pavel a színpadon:
"Ma bizonyítottuk, hogy senkinek sem kell félnie tőlünk, és mi semmitől sem félünk. Mi együtt vagyunk a nemzet, mi alkotjuk azt, mi fogunk élni ezen a földön, és belarusz nyelven fogunk beszélni. A fehér-vörös zászló védjegy lesz. Köszönöm, éljen Belarusszia!"
Térjünk vissza a stúdióba!
Sophie Claudet:
"Valerie, nem rég jöttél haza Belorussziából, kösöznöm, hogy velünk vagy. Láttuk a riportodban, hogy számos ellenzékivel találkoztál- könnyű volt őket elérni?"
Valéria Gauriat:
"Igen, elég könnyű volt. Ezek az emberek szeretnék, ha meghallgatnák őket. Számukra nagy lehetőség a külföldi, nemzetközi médiában megszólalni, mivel a helyi médiát elhallgattatják."
Sophie Claudet:
"Azt láttuk, hogy a riportodban megjelenő emberek félnek. A rendőrségtől, a rendszertől, a kormánytól. Neked, mint külföldinek érzékelhető volt-e ez a félelem Belorussziában?"
Valéria Gauriat:
"Az emberek azt mondják, hogy nem is az a lényeg, amit látsz, hanem amit nem látsz. Besélztek nekem arórl, hogy sokakat megfélemlítettek, állásából elbocsátottak, mert mertek kritikusak lenni."
Sophie Claudet:
"Szóval megvan az embereknek a lehetősége arra, hogy felszólaljanak. Láthattuk, hogy az ezévi megemlékezéseket a kormány engedélyezte. Azt is hallottuk, hogy tíz éve először engedélyeztek egy ellenzéki politikai mozgalmat. Ez azt jelenti, hogy Belorusszia végre-valahára nyitottabbá válik?"
Valéria Gauriat:
"Van nyitás és változások. Önmagában az, hogy az ünnepeket megtarthatták máricus 25-én, ennek igen erős jele. Elindult egy párbeszéd a kormány és a civil társadalom között.
A kormány egy új emberi jogi tervvel is előrukkolt. Gondolkodnak az alkotmány megváltoztatásán, választási reformon is. Változtatások várhatóak a halálbüntetéssel kapcsolatban is az EU kérésére.
Általánosságban Belorusszia nagyon igyekszik a kapcsolatait jkavítani az EU-val, hogy új erőegyensúly alakuljon ki az EU és Oroszország között, amelytől nagy mértékben függ."
Sophie Claudet:
"Tartani lehet-e attól, hogy ez a változás mindössze kozmetikázás, hogy az EU-nak kedvezzenek?"
Valéria Gauriat:
"Valószínűleg hosszú utat kell bejárniuk, mert amint azt a külügyminiszter el is mondta nekem, a mentalitást kell megváltoztatni."
Sophie Claudet:
"De valóban akarnak változni?"
Valéria Gauriat:
"Igen, azt mondják, hogy meg akarnak változni. De az ellenzéki vezetők nem hisznek ebben. Azt mondják, mindez nem elég és az elnyomás még mindig nagyon erúős. Szerintük még mindig kínoznak embereket. Az ellenzéket pedig szétverték, kevés kivételtől eltekintve."
Sophie Claudet:
"Nagyon alapvető aggodalmat emlegetett fel az egyik riportalanyod: hogy sokan attól félnek, Oroszország ugyanúgy bekebelezheti Belorussziát, mint a Krím-félszigetet."
Valéria Gauriat:
"Találkoztam az ottani sajtóklub elnökével. Kiemelte, hogy az ukrán események óta az orosz média egy része megkérdőjelezi Belorusszia függetlenségét. A nyelvét, amely egyike a két hivatalos nyelvnek, az orosz mellett. A belarusz média 50 százaléka orosz nyelvű. Szóval az aggodalom nem alaptalan. Attól félnek, hogy az oroszok mintegy belülről veszik át a hatalmat, a befolyásuk növelésével.
Mások viszont azt mondják, hogy Belorusszia kicsi, és nem érdekes geopolitikai szempontból, tehát Moszkvát nem érdekli az elfoglalása.
Belorusszia pedig gazdaságilag függ Oroszországtól, így nem szükséges enneél is nagyobb nyomás alá helyezni az országot."