Vidám közönségtalálkozón vettek részt az olimpiai aranyérmes rövid pályás gyorskorcsolyázók.
HIRDETÉS„Szeretetturnéjuk" aktuális állomásán az Erzsébetligeti Színház nagytermében léptek fel olimpiai bajnok rövid pályás gyorskorcsolyázóink. A fellépés szó használata esetükben abszolút indokolt, mert a Varjú Vilmos Baráti Kör szervezésében megrendezésre került közönségtalálkozón Knoch Viktorról, Burján Csabáról, Liu Shaoangról, Liu Shaolin Sándorról és az edző-menedzser Bánhidi Ákosról az is kiderült, hogy amekkora sportemberek, legalább akkora showmanek is.
Móka-kacagás bónusz vb
Az alaphangot rögtön megadta, hogy a pjongcsangi téli olimpia után alig több mint két héttel rendezett montreali világbajnokságot Liu Shaolin "móka-kacagás" bónusz vb-nek nevezte, amelyen „szakadtunk a röhögéstől, hogy úgy tudtam második lenni összetettben, hogy egyetlen egyéni számban sem voltam dobogós”.
Az aranynégyes váltó rangidőse, Knoch Viktor – aki még nem döntötte el, hogy folytatja-e pályafutását – először a kezdeteket elevenítette fel. A 28 éves versenyző beszélt arról, hogy eleinte még arra is figyelniük kellett, nehogy eltörjön a méregdrága korcsolyapenge, majd áttörésnek aposztrofálta, hogy hat éve az általuk csak Linának nevezett kínai edzőnővel kezdték meg a munkát.
Nyugi, nyugi!
A slágertéma persze az olimpia volt.
Bánhidi szerint most már elmondható, hogy nyomta a fiúkat az elvárások okozta teher, az eleje ezért sikerült a reméltnél halványabbra. A sikerben a hihetetlen karakterű fiúk mellett óriási része van a körülbelül 15 tagú stáb – edzők, orvos, fizioterapeuta, videotechnikus, technikus – minden tagjának, hiszen például az egyénileg lábra öntött, körülbelül egymillió forintos korcsolyacipők esetében csupán századmillimétereken múlik a penge helyes beállítása.
A férfi 5000 méteres váltódöntőről Liu Shaolin Sándortól megtudtuk, hogy nem a kínaiak tolták el a váltást fél körrel, hanem (a kanadaiak és) mi hoztuk előre annak érdekében, hogy az utolsó előtti váltás után a testvére, Ádó minél többet legyen a pályán, illetve hogy Sanyi már akkor élre állt volna, amikor a dél-koreaiak egyik embere elesett, de Lina beszólt neki: „Nyugi, nyugi!”
Pizzatolás a siker kulcsa
A rajongók megtudhatták azt is, hogy az időnként két-három pizzát „betoló” Burján Csaba nem mindig tartotta be az étkezési szabályokat, amikor pedig ez a váltódöntő napján szóba került, a – Knoch Viktorhoz hasonlóan szintén pécsi – 23 éves versenyző úgy reagált, „ha esetleg érmet nyerünk, akkor ma este még egy fagyit is betolok”.
A győzelem utáni ünneplés így karamellás fagylalttal kezdődött, majd az olimpiai faluba az elhúzódó interjúk és doppingellenőrzés miatt „hajnali egykor értünk vissza, szép és kedves volt, hogy mindenki ébren várt minket”, ezután már csak egy szűk koccintás fért bele.
Csak napszemüvegben és kapucnival
Az első magyar téli olimpiai aranyérem persze hihetetlenül megnövelte a fiúk népszerűségét.
- Már az olimpiai faluban is napszemüvegben és kapucnival a fejünkön jártunk kajálni, mert állandóan megállítottak minket, úgyhogy majdnem éhen haltunk. Aztán hazafelé jövet, Szöulban, az ott dolgozó lányok kiugráltak az egyik gyorsétteremből, amikor megláttak minket, egy fiú pedig a bankkártyáját mutogatva jelezte, hogy bármire a vendégei vagyunk, mondtam, hogy inkább a bankkártyát fogadnánk el – mesélte szokott, csibészes könnyedségével az idősebb, „már” 22 éves Liu.
Rengeteg dolog van, amit még meg kell nyerni!
A testvérek elmondták azt is, hogy a Liu Shaolin jelentése: fiatal erdő fái, Ádó (Liu Shaoang) pedig egy kínai császár után kapta a becenevét. A 20 éves „öcsi” még hozzátette, „teljes mértékben magyarnak érezzük magukat, hogy nem úgy nézünk ki, arról nem tehetünk”.
És hogy mi jöhet még az olimpiai arany után?
Először is három hónap pihenő az elmúlt négyéves ciklus mentális fáradtságának kipihenésére, az azutáni célokat pedig szintén – az amúgy visszafogottabb – Ádó fogalmazta meg: „Rengeteg dolog van, amit még meg kell nyerni!”
HIRDETÉS/Kristóf Péter/