A szíriai felkelők ostromlott fellegvárát gáztámadás érhette - állítják ott dolgozó külföldi orvosok, akik fuldokló embereket láttak el a kormányhadsereg bombázása után kedden.
HIRDETÉSSegélyszervezetek szerint klórgázt vetett be a szíriai kormányhadsereg a Damaszkusz közeli, felkelők ellenőrizte Kelet-Gútában, ahol folyamatos a harc annak ellenére, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazott egy 30 napos tűzszünetet, majd az orosz elnök vállalta, hogy napi 4 órára felfüggeszti a térség bombázását.
Az ott dolgozó külföldi orvosok azután jelentették, hogy légzési problémákkal küszködőket láttak el, hogy újraindult a rezsim légitámadása Dúmában kedden délután.
Az ENSZ segélykonvoja nem sokkal korábban bejutott a szíriai fővárost szegélyező negyedekbe, ahol több mint 500 ember, köztük legkevesebb 120 gyerek halt meg az elmúlt három hét bombázásaiban.
A bent rekedt körülbelül 400 ezer ember a túlélésért küzd. A humanitárius folyosón, amelyet az orosz hadsereg biztosít napi pár órában a civileknek és a felkelőknek, nagyon kevesen jutnak ki a romba döntött házak közül.
A kormányhadsereg évek óta ostromolja Kelet-Gútát, kevés sikerrel, de a több mint három hete tartó bombázás közepette gyakorlatilag 72 óra alatt bevette a terület harmadát. Megfigyelők arra számítanak, hogy a kormánycsapatok éket vernek a felkelők állásai közé.
*Nem látszik a megoldás még körvonalakban sem*
A hét éve tartó véres polgárháború állását hetek alatt megfordította 2015 őszén a rezsim oldalán beszálló orosz hadsereg. Aleppó visszavétele után az Aszad-rezsim ellenzékén belül is megváltoztak az erőviszonyok, átalakultak a szövetségek. Az ország északi részét javarészt a kurdok ellenőrzik, és a korábbinál jelentősebb szerephez jutottak a radikális iszlamista fegyveres csoportok. A politikai ellenzék fegyveres képviselete háttérbe szorult, minimális a befolyásuk.
Elemzők szerint a megbékélés esélyét nagyban rontja, hogy az Aszad-rezsim Moszkva támogatásával a polgárháborút ugyan megnyerheti, de ahhoz nincs elég ereje, hogy valóban visszavegye a hatalmat az ország egész területén. Vagyis helyi szövetségesre van szüksége ahhoz, hogy véget vessen a fegyveres harcnak, márpedig erre most a kurdok tűnnek a legalkalmasabbnak.
Csakhogy egy ilyen szövetségért a kurdok nagy árat szabhatnak, arról nem beszélve, hogy a többségében szunnita arab lakosságnak nem tetszene, ha a kurdok bekerülnének a hatalomba. Egy effajta elégedetlenség pedig önmagában is táptalaja az iszlamista terrorizmusnak, ami idővel újabb fegyveres konfliktushoz vezethet, és addig is indokot szolgáltat a nagyhatalmak és szövetségeseik szíriai hadműveleteihez.