rendkívüli hír

rendkívüli hír

Gerilla plakátkampány a bevándorlók portréival

Éppen ezt olvassa:

Gerilla plakátkampány a bevándorlók portréival

Gerilla plakátkampány a bevándorlók portréival
Betűméret Aa Aa

Éjfél felé jár Rómában, és néhány aktivista választási plakátokat ragaszt. A képekről azonban nem a parlamenti mandátumokért küzdő, ismert politikusok arcai tekintenek ránk, hanem migránsok portréi, akik Itáliában élnek és dolgoznak. Rövid történetük mellett az olvasható: „Szavazz rám!”.

„Gyorsan terjed a bizonytalanság érzete, a veszélytől való félelem, és sokan a migránsok miatt érzik ezt. Tény, hogy ők alkotják a társadalom leggyengébb láncszemét, és könnyű őket hibáztatni. A migránsoktól való félelemre építő kampánnyal a legkönnyebb szavazatokat szerezni.” – mondta egy politikai aktivista, Valerio Gatto Bonanni.

„Nagyon szeretem Cagliarit, mintha a saját városom lenne.” – mondta egy menekült.
„Az ide vezető út nagyon veszélyes volt, de túléltem, és itt vagyok.”

A provokatív gerillakampányt művészek egy csoportja kezdte Szardínián, azt akarták, hogy az olaszok lássák a migráció másik oldalát, ha már a választási kampány legforróbb témája lett a menekültválság.

„Az utazás életveszélyes volt, egymást érték a helyzetek, amikor bárki meghalhatott, de túléltem, és itt vagyok.”

Az illegális plakátragasztás akár néhány száz euróval is büntethető Olaszországban, de az aktivisták szerint a téma fontos, megéri kockáztatni.

A kezdeményezés gyorsan terjedt Itália szerte, így Rómában is. A vödröt egy díszkút vizéből töltik újra, hogy tapétaragasztót oldjanak benne. A szélsőjobb oldaliként emlegetett Olaszország Fivérei párt közelében ragasztják fel a plakátokat. A pártnak jó esélye van, hogy része legyen a következő kormánynak.

Közelednek a március 4-re kiírt olaszországi választások. A várakozásoknak megfelelően a gazdaság erősítése és a munkahelyteremtés a legfontosabb kampánytémák között vannak, de a legélesebb vita a migrációról zajlik. Az észak-afrikai partok közelsége miatt a tengeren menekülő emberek legtöbbje Olaszországnál éri el Európát. Ezt a humanitárius válságot helyezi több párt a kampány fókuszába, elsősorban a jobboldali tömörülések. A migránsokat hibáztatják a gazdasági nehézségek súlyosbodásáért és a növekvő bűnözésért. Itália több részén igyekszünk képet kapni, hogy mit gondolnak a szavazók, és miként birkózik meg az ország a migráció jelentette kihívással.

Egy római gyűlésen a pártvezető beszédét felfokozott hangulatban várta a hallgatóság, és Georgia Meloni nem okozott csalódást:

„Tavaly 100 ezer olasz hagyta el Itáliát, többségük pályakezdő, diplomás fiatal. Szintén tavaly 180 ezer illegális bevándorló érkezett Olaszországba.”

„Kannibálok!” – kiabálja valaki a közönségből a beszéd alatt.

„Főként iskolázatlan afrikaiak, akik az olasz népesség töredékét teszik ki, de érkezésük óta a bűnözés 50 százalékkal nőtt. A rablások 40 százalékkal, a szexuális erőszak 37 százalékkal, a gyilkosságok negyedével, a pedofília és a prostitúció 50 százalékkal nőtt. Lehet kapcsolat az illegális bevándorlás és a bűnözés növekedése között?

A közönség közösen kiált igent.

Az Olaszország Fivérei nevű párt egy szélsőjobb oldali szövetség része, a felmérések szerint olyan erős a támogatottsága, hogy akár meg is nyerheti a választásokat.

Ígéretet tettek, hogy kormányra kerülésük esetén véget vetnek a Földközi-tengeren zajló embermentéseknek, a már Itáliába érkezett menekülteket segítő programoknak, és megkezdik az illegális bevándorlók visszatoloncolását. A párt szavazói számára ezek meggyőző ígéretek:

„Új népszámlálásra van szükség. Akik illegálisan jöttek, vissza kell küldeni a saját országukba. Ha illegálisan vannak itt, nyilvánvalóan nem tudják megteremteni a megélhetésüket, és emiatt bűnözésből kénytelenek élni” – véli egy utcán megkérdezett olasz.

„Már 600 ezren vannak itt. Egyértelműsíteni kell, hogy ki maradhat, és ki nem. Akár mind a 600 ezerről kiderülhet, hogy nincs joga itt maradni, és vissza kell őket küldeni. Másként nekünk kell Brüsszelbe mennünk, és megmondani, hogy ha nem küldhetők vissza, akkor osztozzon rajtuk a többi ország is.” – mondta egy másik járókelő.

Az illegális bevándorlók jelentős része háborúk, erőszak és a kilátástalan szegénység elől menekül Európába Afrikából és a Közel-Keletről. Sokan hónapokon át vesztegeltek Rómában, a 12 apostol bazilika árkádjai alatt. Extrém nehéz mindennapokkal küszködnek, és nagyon kevés esélyük van arra, hogy belátható időn belül javuljon az életük.

„Sok üresen álló épület van, olyan házak, amiket senki sem használ. Ha megnyitnák azokat a házakat, segíthetnének rajtunk. A szükséget szenvedőknek ajánlani egy helyet, ahol mosakodhatnak, ahol aludhatnak, életmentő. Ha valaki már kimerült, akkor kell egy hely, ahol megpihenhet, aludhat, meleg ételt ehet. Különösen ezen a télen, amikor Olaszországban is hideg van, és nincs hova mennünk. Ezért kéne megnyitni az üres épületeket.” – mondta egy nigériai menekült, Bassey Nyo Agu.

Ez csak az egyike a római menekülttáboroknak. De ha már a fővárosban kialakult helyzetet menekültválságként emlegetjük, az ország egyes részein egyenesen vészhelyzetről beszélhetünk.
Olaszországban körülbelül félmillió olyan menekült van, akik illegális bevándorlónak számítanak. Tízezrek tengődnek sebtében összetákolt menedékhelyeken, ivóvíz és élelmiszer-ellátás nélkül. Sokan küszködnek leírhatatlanul siralmas körülmények között.

Castel Volturno felé tartunk, Nápolytól északra, ahol a lakosság felét teszik ki a gazdasági migránsok, menekültek és menedékkérők. Ez a helyzet egyszerre hívja életre az olaszokból az együttérzést és a heves rasszizmust.

Az autóban szól a rádió, a műsorvezető Casertából köszönti Martinót, aki a migránsokról szeretne beszélni. Szerinte amerre megjelennek, szemétteleppé válik a környék, és mivel Európa nem engedi tovább a menekülőket, Olaszország – idézzük – „cigánytáborrá” változott: „Olaszként úgy gondolom, hogy a saját határaink védelme a legfontosabb. Emlékezetes az eset, amikor egy olasz halász tévedt líbiai vizekre, 40 mérföldre a partoktól, és a líbiai parti őrség rálőtt, és őrizetbe vették. Mi pedig beengedjük ezeket a mocskos embereket, és miközben az embercsempészek hasznot húznak ebből, Olaszország leszlömösödik” – mondta a rádióba betelefonáló hallgató.

Castel Volturnóban Sergio Serraino várja a stábot. Ő egy civil szervezet koordinátoraként igyekszik azért tenni, hogy egészségügyi ellátást kapjanak a migránsok. Azt javasolja, hogy az ő autójával járjuk be a környéket:

„Becsléseink alapján 10-15 ezer külföldi él itt, a lakosság fele. 2013 óta több mint 8 ezer embert kellett egészségügyi ellátásban részesítenünk. A menekültek többsége Ghánából és Nigériából érkezett. Közülük sok fiatal nő vált a szexuális emberkereskedelem áldozatává. Ahogy körbemegyünk a Castel Volturnóban, több helyen látjuk, hogy a külföldiek elhagyott házakban élnek. Az ágyért fizetnek, de a házak nagyon rossz állapotúak. Sokszor nincs rendes ablak, vezetékes víz, a falak nedvesek.”

A házak elhanyagolt, rossz állapotú épületek, hivatalosan nem lehetne kiadni ilyen rossz műszaki állapotú ingatlanokat, véli Sergio Serraino:

„Nem lehetne. Ezek a házak túl rossz állapotúak a lakhatáshoz, különösen, ha az Európában elvárható minimális életminőséget vesszük alapul.”

A település lakossága két külön csoportot alkot, ahol az olaszok és a bevándorlók nem érintkeznek.

„Olyan, mintha egy üvegfal választaná szét az embereket. Látják egymást, de a két csoport között nincs átjárás. Úgy élnek a bevándorlók a településen, hogy csak komoly szükség esetén érintkeznek olaszokkal. Ami a templomokat illeti, Castel Voltunóban megsokasodtak az afrikai pünkösdi imahelyek.”

A településen már több afrikai pünkösdi templom van, mint katolikus szentély. Az imahelyeken a migránsok otthon érzik magukat, és egy jobb jövőért fohászkodnak, mondja egy pap:

„Nagy kihívást jelent az élet nyugalmát megteremtő tényezők hiánya. Nincsenek iskolák, átképző kurzusok, munkahelyek. A tartózkodási engedély megszerzése egy hosszú, feszültséggel teli folyamat. A tévé, rádió és az újságok legharsányabban a bevándorlás okozta negatív hatásokról tudósítanak. Ez eltorzítja a valóságot, mert a menekültek közössége igyekszik boldogulni, fizetni a lakbért és a számlákat, nem ingyen élősködnek az olaszokon. Még olyan házakban is lakbért fizetnek, amik olyan rossz állapotúak, hogy emberi lakhatásra alkalmatlanok. Mégis a rossz állapotú, elhagyott épületekben húzza meg magát sok menekült, mert nincs más választásuk.”

Az olaszok, akik az egész életüket itt töltötték, feszültek a helyzettől:

„Ők nem menedékkérők, hanem gazdasági migránsok. Látszik a viselkedésükből. Jobb életet szeretnének, állással. De errefelé nincs munka. Talán a földeken.”

Arra a kérdésre, hogy akkor miért vannak itt, ezt a választ kapjuk:

„Mert valakik beengedték őket. Az állam és civilek, valaki mindig segít rajtuk. Időnként azon tűnődöm, hogy ha egy olasz elmenne, és illegális bevándorlóként jönne vissza, több segítséget kapna, mint helyiként.”

Nagy kihívás eloszlatni a helyiek és a bevándorlók közötti kölcsönös bizalmatlanságot. A másodgenerációs bevándorlóknak talán már vannak válaszaik. Ők már itt születtek, Olaszországban. Helyzetük visszásságát mutatja egy kosaras példája, aki hiába tehetséges, nem játszhat a fiatalok ligájában, mert hivatalosan külföldinek számít. A törvény szerint csak 18. évének betöltése után folyamodhat olasz állampolgárságért.

Az ilyen hírek éles vitákat váltanak ki, arra késztetve a kormányt, hogy bizonyos engedményeket tegyen a külföldinek számító, itt született gyerekek esetében, például ha sportról van szó.
Massimo Antonelli kosárlabdaedzőként így vélekedik:

„A Castel Volturnóban szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy időnként óriási eredményt lehet elérni egy kis erőfeszítéseel. Fontos, hogy higgyünk abban, amit csinálunk, és álljunk ki a számunkra fontos jogokért. A sport felkelti az emberek figyelmét, a szabályok megváltoztatásában is segít.”

Olaszok és külföldiek számára egyaránt nehézséget jelent az integráció útjára lépni Castel Violturnóban és Itália többi részén.

„A bevándorlók számára a reményt a következő nemzedék helyzetének javulása jelenti. Úgy vélik, hogy a már itt született gyerekeiket egy napon olasznak nevezik majd. Az Euronews-t Claudio Lavanga tudósította Castel Volturnóból.”