A magyar atomtudós a figyelmet arra, hogy a fosszilis energiahordozók szennyezik a légkört, és beszélt a szén-dioxidról és az üvegházhatásról.
HIRDETÉSMár 1959-ben a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztette az amerikai kőolajipar vezetőit, kormányilletékeseket, közgazdászokat Teller Ede atomtudós az amerikai kőolajipar létrejöttének 100. évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumon - írja újonnan napvilágot látott dokumentumok alapján a The Guardian brit napilap honlapja.
Az Energia és az ember címmel az Amerikai Ásványolaj Intézet (API) és a Columbia Egyetem által New Yorkban 1959. november 4-én megrendezett tanácskozáson több mint 300 kormányilletékes, közgazdász, történész, tudós és az olajipari vezető vett részt, a rendezvény fő szónoka Robert Dunlop, az intézet igazgatója volt. Mellette még négy másik előadót hívtak meg, köztük a magyar tudóst Teller Edét.
Más energiaforrásra lesz szükség
Az atomfizikus az energiafelhasználás jövőbeni módjairól tartott előadását azzal kezdte, hogy kiegészíteni, pótolni kell a "múlt energiaforrásait" mivel azok el fognak fogyni. Ezután pedig rátért arra, hogy fosszilis energiahordozók szennyezik a légkört.
"Amikor hagyományos üzemanyagot égetsz, akkor szén-dioxidot állítasz elő... A szén-dioxid láthatatlan, átlátszó, nem érzed a szagát, nem veszélyes az egészségre" - magyarázta.
"Akkor miért is kell aggódnunk?"
— tette fel a kérdést és rögtön meg is válaszolta, hogy a szén-dioxid a légkörben üvegházhatást idéz elő. "Kiszámolták, hogy a légkörbeli szén-dioxid 10 százalékos növekedésével járó hőmérsékletemelkedés elég ahhoz, hogy elolvadjon a (sarki) jégsapka és víz alá kerüljön New York. Valamennyi tengerparti várost elönti a tengervíz, és mivel az emberi faj jelentős arányban él tengerparti térségekben, úgy vélem, hogy ez a vegyi szennyezés jóval komolyabb, mint a legtöbb ember gondolja" - vázolta.
"Jelenleg a légköri szén-dioxid az átlagosnál két százalékkal nagyobb ütemben nő. 1970-re ez 4 százalék lesz, 1980-ra 8 százalék, 1990-re 16 százalék (Teller számításai szerint 360 ppm), ha csupán a hagyományos üzemanyagokat használjuk a jövőben is... Bolygónkon egy kicsit melegebb lesz. Nehéz megmondani, hogy 2 Fahrenheit-fokkal vagy eggyel, vagy öttel."
"De amikor a hőmérséklet néhány fokot emelkedik szerte a világon, fennáll a lehetősége, hogy a jégsapkák olvadni kezdenek, az óceánok szintje emelkedni kezd. Azt nem tudom, beborítja-e az egész Empire State Buildinget, de mindenki képes kiszámolni a térképre nézve és annak tudatában, hogy a jégsapkák Grönland fölött és az Antarktiszon mintegy ötezer láb vastagok" - foglalta össze röviden a légkör szén-dioxid-szintjében beállt növekedés veszélyeit a tudós.
Teller Ede beszédére amerikai archívumokban bukkant Benjamin Franta, a Stanford Egyetem PhD-hallgatója, aki a klímaváltozás tudományának történelmét kutatja, és aki a brit napilap cikkének szerzője.
Milyen hatása volt a figyelmeztetésnek?
Benjamin Franta erről is talált információt.
A rendezvény fő szónoka Robert Dunlop 8 évvel később az amerikai szenátusba volt hivatalos egy meghallgatásra. Heteknyire volt az 1967-es olajembargó, és a szenátus az elektromos autó lehetőségeit vizsgálta. Dunlopot mint az Amerikai Ásványolaj Intézet vezetőjét a jövő autójáról kérdezték, hogy elektromos vagy benzin meghajtású.
Dunlop azt mondta, hogy ők a kőolajiparban meg vannak győződve arról, hogy mire egy használható elektromos autó tömeggyártásba és forgalomba hozható lesz, addigra nem fog jelentős előnyt élvezni levegőszennyezési szempontból. A belsőégésű motorok kibocsátásai régóta ellenőrzöttek lesznek addigra. Dunlop ezután részletesen leírta a szénmonoxid, a nitrogén-oxid és a szénhidrogén kibocsátás ellenőrzésében tett fejlődést. És mit felejtett le a listáról? A széndioxidot.
Teller figyelmeztetése után 9 évvel a Stanford kutatóintézet is jelezte a veszélyt az Amerikai Ásványolaj Intézetnek. Tanulmányukban azt írták, hogy "szinte biztos, hogy jelentős hőmérsékletváltozás fog bekövetkezni 2000-re", és hogy kétség kívül a lehetséges károkozás a környezetben súlyos lehet. Arra is kitér a jelentés, hogy az olyan "szennyező anyagok, melyekről nem veszünk tudomást, mert kicsi a helyi hatásuk (mint például a széndioxid), okozhatnak komoly változást a környezetben az egész világon."
A Guardian egy másik cikkében a Shell olajipari vállalat 26 évvel ezelőtti kisfilmjét mutatta be. Ebben figyelmeztetnek a globális felmelegedés veszélyére, és a lehetséges súlyos következményekre, mint például az éhezés, az áradások és a klímamenekültek. Az alternatív energiaforrásokról is szóló kisfilm ellenére a Shell 1991 után is a fosszilis energiahordozókba fektetett be sokat.