rendkívüli hír

rendkívüli hír

Miről is szól az iráni tojásos forradalom?

Éppen ezt olvassa:

Miről is szól az iráni tojásos forradalom?

Betűméret Aa Aa

Nem ez az első alkalom, hogy napokon át tartó, óriási tömegeket megmozgató tüntetések vannak a perzsa államban, de ez most nagyon más, mint a legutóbbi, 2009-es hullám. Hogy miért? Cikkünkből kiderül.

Hatodik napja tartanak a nyolcvan milliós Irán egész területén a tüntetések - és egyelőre semmi jele annak, hogy csendesednének az indulatok, még a fennálló politikai rezsim folyamatos fenyegetései és a tüntetéseket elnyomó próbálkozások ellenére sem. Utoljára nyolc éve volt hasonló mértékű utcai demonstráció az iszlám köztársaságban: akkor a 2009-es választások elcsalása miatt vonultak utcára sokan. De a mostani helyzet alapvetően különbözik az akkoritól a tüntetések méretét, céljait és vezetőit tekintve is.

Most a hagyományosan csendes vidék a leghangosabb

2009-ben leginkább a nagyvárosokban tüntettek: Teheránban, Tabrizban és Iszfahánban. A tüntetők - nagyrészt városi értelmiségiek - azt követelték, számolják újra a leadott szavazatokat, mivel úgy sejtették, hogy a kormányon lévők választási csalást követtek el. Elsőként a főváros, Teherán lakossága kezdett tüntetésbe, de a demonstrációk nemigen érték el a vidéki, kisebb településeken élők ingerküszöbét.

A mostani megmozdulások viszont forgószélként söpörnek végig az egész országon, és nem csak a nagyobb városokba csoportosulnak. Az első tüntetéseket Mashhad-ban tartották, és innen terjedt tovább legalább harminc kisebb-nagyobb városba a tüntetési láz. A mostani hullámban olyan városokban is tüntetnek, melyekről nemhogy az európaiak, de még a legtöbb iráni sem hallott soha. Mégis, jelenleg Izeh, Shadegan vagy épp Mahdasht apró városaiban a legintenzívebbek a tüntetések és összecsapások.

A "középosztály" 2009-es forradalmának elsődleges célja politikai volt: a tüntetők nem akarták megdönteni a fennálló rendszert, csak azt akarták, hogy számolják újra a szavazatokat. A mostani hullámban azonban 39 évvel az iráni forradalom után először nem politikai, hanem gazdasági indokok miatt vonulnak nagy tömegekben utcára az emberek. A társadalmi osztályok közötti különbségek soha nem látott méretűre, minden eddiginél nagyobbra nőttek Iránban, a tüntetők szlogenjei pedig rendszerváltást sürgetnek.

Munkanélküliség és korrupció

Miközben az Irán nukleáris fegyverkezése miatti embargó 2016-os feloldása jót tett a perzsa gazdaságnak, ennek pozitív következményei leginkább az olajszektorban voltak tapasztalhatóak. A tágabb gazdaságban körülnézve azt látjuk, hogy a munkanélküliségi ráta 12 százalék felett jár, a fiatalok körében pedig ennek duplája, 24 százalék körüli a nem dolgozók aránya.

Az iráni elnök, Haszán Rohani gazdaságpolitikája segített ugyan megfékezni az inflációt, de ettől függetlenül néhány alapvető árucikk ára erősen megemelkedett - például a tojásé is, aminek ára a tavalyihoz képest a duplájára nőtt. Bár senki sem számított rá, végül épp ez az apróság volt az, ami elindította a mostanra halálos áldozatokat, és majd ötszáz fős letartóztatását eredményező demonstrációs hullámot. Rohani emellett folytatta elődje, Mahmud Ahmadinedzsád irányvonalát az állami kiadások és a protekcionizmus felszámolását illetően, aminek következményeként a háztartások sokkal inkább ki vannak téve az árak hirtelen változásának, mint korábban.

Az első nagy, még a múlt héten Mashhad-ban kezdődött tüntetés egyik résztvevője a következőképpen fogalmazta ezt meg az őt kérdező riporternek: "Elegünk van a munkanélküli életből, elegünk van a pénz nélküli életből." A felvétel futótűzként terjedt a közösségi médiában, és egyre többeket állított a tiltakozók pártjára.

De nem csak a magas munkanélküliség járult hozzá a tüntetések kirobbanásához: a burjánzó korrupció, a rezsim rossz pénzügyi gazdálkodása és a hadsereg bevonása a gazdasági ügyekbe szintén olyan tényezők, melyek erősen megosztják az iráni társadalmat. Az elmúlt évektől eltérően sokkal élesebb hangú üzeneteket küldenek a tüntetők a vezetőknek, mint például: "Halál a diktátorra!" és "Le az Iszlám köztársasággal!".

Fiatal tüntetők és szegény városok

Azok a városok, ahol most a legforróbbak a tüntetések, Irán legszegényebb városai közé tartoznak. Eddig már több mint 450 embert tartóztattak le, a Belügyminisztérium szerint a letartóztatottak átlagéletkora 20 és 25 év között van, ami azt jelenti, hogy a tüntetők nagy többsége is 25 év alatti. Tekintetbe véve ezt, és a tüntetők egyéb demográfiai jellemzőit - például azt, hogy mely régiókban-városokban élnek - azt mutatják, hogy semmilyen kapcsolat nincs köztük és a 2009-es demonstrálók között.

Az iszlám köztársaság 1979-es megalakulása utáni első napokban az egyik legfontosabb szlogen a következő volt: támogatják a társadalom elnyomott és hátrányos helyzetű tagjait. Ennek folyományaképp a 2009-es tüntetőket a rezsim megpróbálta úgy beállítani, hogy ők a szerencsés kevesek, akiknek városban élő értelmiségiként jó soruk van, miért követelőznek hát? A retorika célja egyértelmű volt: ha a rezsim kivételezett tagjaiként mutatják be őket, azzal hiteltelenítik követeléseiket a többségi társadalom szemében. De a jelenlegi helyzetben nem a szerencsés kevesek, hanem az elnyomott és szegény emberek vonultak utcára, így nem működik a korábbi taktika, és a rezsim egyelőre még nem találta ki, mit kéne lépnie ebben az eddig sosem tapasztalt helyzetben. Éppen ezért nehezebb megjósolni azt is, hogy mi lesz a kimenetele a mostani demonstrációknak.

Persze a kormányt sem kell félteni

További fontos különbség, hogy a mostani tüntetések felhajtóereje az első napokban a közösségi média volt, elsősorban a Telegram Network - itt szerveződtek a tüntetések, és adták tovább, mikor-hol találkoznak a demonstrálók. Vasárnapra az iráni hatóságok teljesen leblokkolták a Telegramot és az Instagramot is az ország egész területén. Még az internet is országszerte elérhetetlenné vált néhány órára. A tüntetők, akikkel az Euronews-nak sikerült beszélnie, azt mondták, a legjobb módja annak, hogy kommunikálni tudjanak egymással az, ha szórólapokon osztják, hol és mikor lesz a következő tüntetés - vagyis a kisebb városok most lépéselőnyben vannak a nagyobbakhoz képest. Eközben az emigráns irániak Európa és a világ sok más országában szerveztek szimpátiatüntetéseket.

Ha pedig ez nem lenne elég, az elmúlt napokban megindultak az ellentüntetések is. A rezsimnek még mindig óriási támogatottsága van - nem csoda hát, ha sokakat sikerült utcára vinni, és a több tízezres, impozáns tömeg transzparensekkel menetelve bizonyítja hűségét és elkötelezettségét a fennálló rendszer és a kormány felé.