NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

"Valódi fenyegetés a demokráciára" a populizmus megerősödése

"Valódi fenyegetés a demokráciára" a populizmus megerősödése
Szerzői jogok Reuters/Bernadett Szabo
Írta: Pálfi Rita
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Tony Blair politikai kutatóintézete szerint egy populista övezet alakult ki a Balti- és az Égei-tenger között, és ez veszélyeztetheti Európa egységét

HIRDETÉS

A populizmus "kék hulláma" csapott fel Európa nagy részén és néhány esetben valódi fenyegetést jelent a demokráciában - mondják a volt brit miniszterelnök, Tony Blair Változást a Világban névre keresztelt intézetében készült tanulmány szerzői. 

A szakemberek az európai jelenséget az évezred kezdete óta tanulmányozták 39 európai ország 102 populista pártjának választási eredményét elemezve.

Blair intézetének kutatása szerint messze van még az a pont, hogy a populizmus terjedése elérje tetőfokát, de így is erőre kapott Európában, és a populista pártok befolyást szereztek számos ország kormányában.

"A populisták megerősödése, - írják a jelentés összefoglalójában - már megváltoztatta a társadalmi és gazdasági irányelveket számos országban, új feszültséget teremtett a tagállamok, nemzetek között Európán belül. Emellett elkezdett nyomást gyakorolni a demokratikus intézményekre különféle olyan országokban, melyekre már szilárd demokráciaként tekintettünk."

Az európai országok száma, ahol populista pártok vannak hatalmon (akár csak koalíciós partnerként) hétről tizennégyre emelkedett 2000 óta.

Térkép a jobboldali populizmus megerősödéséről. Az elemzés a magyar Fideszt 2006-tól sorolja a populista pártok közé.

Mi a populizmus?

A jelentés szerint a populizmus a politikai spektrumon bármely részén gyökeret verhet, így lehet szélsőjobboldali, vagy akár szélsőbaloldali is. A szerzők szerint a populizmusra jellemző, hogy "éles határvonalat húznak barát és ellenség között". Támogatóikat legitimként, ellenfeleiket illegitimként festik le. Ezek a pártok és a politikusaik túlmennek azon, hogy egyszerűen elítéljék a korrupciót és az igazságtalanságot. Mindig azt állítják, hogy ők képviselik "az embereket", szemben az elittel, a bevándorlókkal, vagy más kisebbséggel. Jellemzőjük még, hogy szeretik a népszavazásokat.

Az európai populista pártok háromnegyede (74 a 102-ből) jobboldali - mondja a tanulmány. Eközben a baloldali populizmus erősebb az eladósodott dél-európai országokban és Litvániában (ahol a kormányzó koalíció egyik tagját lehet idesorolni).

Közép- és Kelet-Európa: egy példa nélküli populista övezet

A populisták Kelet-Európában a legerősebbek a tanulmány szerint. "Kelet-Európa" ebben az esetben Lengyelországtól Macedónián át tart. Hét országban vannak hatalmon populista erők - Boszniában, Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországon, Szerbiában és Szlovákiában, valamint két országban kisebb koalíciós partnerek. Yascha Mounk, a tanulmány egyik szerzője ezt úgy illusztrálta a Twitteren, hogy végig lehet autózni a Balti-tengertől az Égei-tengerig úgy, hogy csak populisták által kormányzott országokon halad át az ember.

A jobboldal jelenléte a vizsgált országokban erősebb, olyan pártokkal mint a lengyel Jog és Igazságosság, vagy a magyar Fidesz, melyek a földön, a származáson és a kultúrán alapuló nacionalizmust hirdetik. Ebben a két országban gyorsan nekiláttak az olyan kulcsfontosságú demokratikus intézmények leépítésének, mint a független igazságszolgáltatás vagy a szabad sajtó - írja a tanulmány.

Az elmúlt két évtizedben a populistákra leadott szavazatok aránya a háromszorosára nőtt, vagyis 2017-re átlagosan 30 százalékon állt, míg a választásokon induló populista pártok száma megduplázódott. A változás annyira feltűnő, hogy sokszor a populista kormányok fő riválisai is populisták.

Észak és Nyugat: számottevő növekedés

A populistákra leadott voksok aránya Nyugat-Európában jelenleg 13 százalék, vagyis 4 százalékkal több mint 2000-ben. Ausztriában és Svájcban kisebb szerephez is jutottak a kormánykoalícióban. Míg a nyugati populista pártok sokkal kevésbé dominánsak, mint keleti társaik, azért hangsúlyos az olyan pártok növekedése mint a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Front, vagy a német *Alternatíva Németországnak *(Afd).

A szélsőjobboldal befolyásának növekedése arra kényszerített sok jobbközép pártot, hogy szélsőségesebb álláspontot foglaljanak el olyan kérdésekben, mint a bevándorlás, írja a tanulmány. A mérsékelt pártok számára sokkal nehezebb hagyományos koalíciókat alakítani.

A jobboldali populistákra leadott szavazatok aránya nőtt Dániában és Svédországban. Finnországban és Norvégiában pedig a kormányban is képviseltetik magukat a populisták. A befolyásuk nőtt az olyan kérdésekben, mint például a bevándorlás, ezt leginkább a balti államokban lehet érzékelni, ahol rendszeresen benne vannak a kormányban is.

Dél-Európa: gazdasági csatatér

Európa déli részén a populista pártok inkább baloldali kötődésűek, ezt erősíti az eurózóna válsága és a megszorító intézkedések. A tanulmány kiemeli Görögországot, ahol a Sziriza van hatalmon és Spanyolországot, ahol a Podemos az ellenzék egyik sarkköve. A baloldali populizmus Franciaországban is csaknem "révbe ért".  Jean-Luc Mélenchon a 2016-os elnökválasztáson közel került ahhoz, hogy a második fordulóba jusson ( mindössze két százalék választotta el ettől).

Jól illusztrálja a populizmus fősodorhoz tartozó nagy pártokra kifejtett hatását a nagy-britanniai Munkáspárt, mely több populista elemet is felvállalt az utóbbi években - emelik ki a jelentésben.

Az olaszországi Öt Csillag Mozgalmat sem jobboldalinak, sem baloldalinak nem lehet besorolni. A tömörülés (a baloldali) kezdetekhez képest jobban bevándorlásellenes lett, ezzel kétségessé téve, hogy hova lehetne sorolni a politikai spektrumon.

Blair intézete szerint Európában általában az a jellemző, hogy a baloldali populizmus marginális - Görögország és Litvánia kivételével - és alig van hatalma.

A populizmus működés közben: "fenyegetés a demokráciára" - Magyarország az "elrettentő példa" szerepében

Európai Unió-ellenes, bevándorlás ellenes, protekcionista... a populista pártok már eltolták a középvonalat a nacionalistább irányba, anélkül, hogy megsértették volna a demokratikus normákat - írja a jelentés. 

HIRDETÉS

Eközben több populista párt - köztük olyanok, melyek épp hatalmon vannak - olyan mélyen illiberális politikát folytatnak, élvezve a többség támogatását, mely aláássa a jogállamiságot és megsérti a kisebbségek jogait.

Magyarországot tartják a legdöbbenetesebb példának arra, hogy egy populista kormány mennyire radikalizálódhat a mérséklődés helyett, és okozhat rengeteg kárt ennek eredményeként az alapvető demokratikus intézményekben.

A demokrácia, melyet egykor konszolidáltként ünnepeltek a politológusok, pár év alatt kvázi önkényuralmi rendszerbe süllyedt. Az olyan állami intézmények, mint a bíróságok és a választási bizottságok a kormányhoz lojálisak kezében vannak, a független média folyamatos támadás alatt, és a rendszerkritikus intézményeket, köztük egyetemeket, bezárással fenyegetik - festik le a magyar helyzetet a riportban, hozzátéve: nem igazán egyértelmű, hogy az országban szabad és igazságos választást fognak-e tartani. 

A tanulmány szerzői azt is hozzáteszik, hogy a kevésbé régóta hatalmon lévő lengyel kormány követi a magyart ezen az úton, említvén az igazságszolgáltatás reformját, ami miatt az Európai Bizottság Lengyelország szavazati jogának felfüggesztését javasolta

Egy sötétebb jövő?

A tanulmány írói szerint három forgatókönyv létezik a populizmus számára Európában. Elképzelhető, hogy a populisták "jobbára ártalmatlan közjátéknak" bizonyulnak. Az is lehet, hogy az új normálist fogják képviselni, hosszú időre megváltoztatva az állami politikát, anélkül, hogy valós fenyegetést jelentenének a rendszer stabilitására. De az is megtörténhet, hogy a populizmus lesz a demokratikus dekonszolidáció melegágya, megnövelve a lehetőségét annak, hogy a demokrácia jövője kétségesebb, mint ahogy a társadalomtudósok hitték. 

HIRDETÉS

Az intézet szerint a populizmus messze van a hanyatlástól, épp ellenkezőleg, várhatóan további választási sikereket könyvelhetnek el a populista pártok. Példaként hozzák, hogy az osztrák Szabadságpárt alakíthatott koalíciót Ausztriában. Megemlítik, hogy Finnországban, Észtországban, Dániában és Norvégiában is változott a politika a populisták hatására.

A tanulmány arra is kitér, hogyha a populizmus romboló hatása főleg az új demokráciára szorul vissza Közép- és Kelet-Európában, akkor a Nyugat és a Kelet közötti szakadék mélyülni fog. De a szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy Nyugat- és Észak-Európa egyes országai (például Németország és Svédország) sem immunisak egy lehetséges demokratikus dekonszolidáció ellen, ha a populista emelkedés folytatódik. Azt mindenképp nyugtalanító jelnek tartják, hogy a jobboldali populisták elkezdték utánozni kelet-európai társaik "nyíltan tekintélyelvű retorikáját" Európa más részein is, a parlamentet, a sajtót és az igazságszolgáltatást támadva.

A cikk megosztásaKommentek