rendkívüli hír

rendkívüli hír

"Szíriában a kínzás a normál ügymenet"

Az Aszad-rezsim börtöneiben rettenetes bűnöket követnek el - lesz-e felelősségrevonás? Túlélők és igazságkeresők szólalnak meg az Insiders riportjában.

Éppen ezt olvassa:

"Szíriában a kínzás a normál ügymenet"

Betűméret Aa Aa

Amikor az emlékek nagy erővel törnek a felszínre, Nahla Oszman sétálni viszi a ügyfeleit a Main folyó partján. Oszman már Németországban született, de a szülei a szíriai Aleppóból származnak. A testvérével ügyvédi irodát visz Rüsselsheimben. Oszman több száz tanúvallomást gyűjtött össze a szíriai börtönökben zajló kínzásokról. De miért van az, hogy a túlélők közül csak kevesen viszik a bíróságra sérelmeiket?

Nézőpont

A büntetlenség ideje lejárt.

- Sok szíriai menekült vár családegyesítésre. És amíg a családtagok még Szíriában vannak, nem tesznek feljelentést. ha Németországban elindítanának egy büntetőeljárást a kínzóik ellen, a szíriai rezsim bebörtönözné vagy megölné a szeretteiket – válaszol az ügyvéd.

Insiders: Torture in Syrian prisons - Part 1

Oszman ügyvédi irodájában két túlélővel találkozunk. Abdul Karim Rihawival, a szíriai Emberi Jogi Liga alapítójával, és egy másik, magát Abu Firasznak nevező emberi jogi aktivistával, aki most szólal meg először, de nem szeretné, ha felismerhető lenne a riportban.

- Volt egy elektromos szerkezet. Kábeleket rögzítettek a lábujjaim közé és a karom alá, valamint a hüvelykujjamra – mesélte Abu Firasz. – A hüvelykujjamon még mindig megvannak ennek a nyomai. Aztán bekapcsolták az áramot. Azután ki, aztán megint be, újra és újra.

Abu Firasz a német ügyészségen tervez feljelentést tenni, és kérelmezni, hogy adjanak ki letartóztatási parancsot magas rangú szíriai hivatalnokok ellen.

- A gumiabroncs-módszerrel kínoztak, hajlított karral belegyömöszölték a testemet a gumiba, hogy meg se tudtam mozdulni – folyttata Firasz. – Megütöttek egy tankalkatrésszel, egyfajta ékszíjjal, ilyen vastag volt, és ilyen széles. Az első két ütés után úgy éreztem, megbénultam. Csak abban reménykedtem, hogy egyszer még láthatom a fiamat, akivel a feleségem terhes volt.

- A felekezeti csoportok megbékélése lehetséges Szíriában – vélte Firasz – de nem ezzel a gyilkos, bűnöző rezsimmel.

A normál ügymenet

Abu Firas barátja, Abdul Karim Rihawi meghív minket apró szállodai szobájába, ahol két éve lakik. Megmutatja azokat a bizonyítékokat, amelyeket még mindig aktív emberi jogi csoportja gyűjtött össze Szíriában a kínzásokról. Azt mondja, azonosítottak olyan kínzókat is, akik most Németországban élnek.

- Ezért kérjük a német hatóságokat, hogy tegyenek valamit. Listát készítünk a gyilkosokról. Hat listát készítettünk, mindet átadtuk a német hatóságoknak. Ez az, ami a leginkább dühít: élvezik az életet Németországban, élvezik a törvény védelmét, miközben háborús bűnösök – mondta Rihawi.

A német szövetségi nyomozó hatóság háborús bűnökkel foglalkozó részlege azt nyilatkozta az Euronewsnak, hogy 4300 bejelentést kaptak szíriai és iraki túlélőktől, ami alapján 43 nyomozást folytatnak. De sok gyanúsított törölte a facebook-profilját, és kézzelfogható bizonyítékot nehéz szerezni.

- Szíriában a kínzás része a normál ügymenetnek, rendszerszerű eljárás – mondta Rihawi. – Ha az ember börtönbe kerül, és senki nem kínozza meg, az a nem normális. Engem kábelekkel vertek, kézzel vertek, rugdostak. Amikor kivittek minket a vécére át kellett lépnünk a holttesteken. Úristen, az iszonyatos volt. Éjszaka is lehetett hallani, ahogy az emberek a kínzás hatására jajgattak, könyörögtek vagy üvöltöztek. Hallottam egy gyerek hangját, talán tizennégy vagy tizenhat lehetett, folyamatosan az apjáért könyörgött. Kérem, hívják ide apát, kérem, az apukámat.

“Én túléltem, a többiek halottak”

Hamid Szulajman, a fiatal szíriai művész meghív minket a fővárosi stúdiójába. Ő is börtönben volt Szíriában, szabadulása után Franciaország biztosított neki menedéket, ma részben ott, részben Berlinben él. Ő a szerzője a Freedom Hospital című képregénynek, ami a szíriai polgárháború kezdetéről szól. A könyvet a barátjának, Husszamnak ajánlja, akit halálra kínoztak.

Insiders: Torture in Syrian prisons - Part 2

- Az arab tavaszt együtt éltük át, együtt álmodtunk arról, hogy egy jobb országban, szabadon élhetünk – mondta Szulajman. – Én elhagytam Szíriát, ő maradt, de már ő is készült az indulásra, amikor letartóztatták, és megölték a börtönben. Az anyját öt nappal később hívták föl, hogy vigye el a holttestét. Én túléltem, a többiek halottak. Én vagyok a szóvivőjük, ez az én felelősségem. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet megjeleníteni az erőszakot, mert sokan azt fogják mondani, hogy nem kell ahhoz a vért és az erőszakot megmutatni, hogy Szíriáról beszéljünk. Végül arra jutottam, hogy jó, de ilyen a valóság.

A nagy halakra utaznak

Anwar al-Bunni ismert szíriai emberi jogi ügyvéd. Yazan Awad emberi jogi aktivista Damaszkuszból. Mindkettőjüket megkínozták. Velük tartunk az Alkotmányos és Emberi jogok Európai központjába – ez a szervezet háborús bűnösök előkerítésével foglalkozik.

Hamid Szulajman munkái ki vannak állítva a szervezet központjában. Anwar és Yazan egy jogi tanácsadó, Lily Kather segítségével feljelentést tettek a német ügyészségen. Azokra a nagy halakra utaznak, akik a parancsokat kiadták.

Insiders: Torture in Syrian prisons - Part 3

- A nyomozások után abban reménykedünk, hogy a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság letartóztatási parancsokat fog kiadni, és ezek után európai és nemzetközi parancsok is lesznek ezek ellen az emberek ellen – mondta Kather.

- Én találkoztam a Szíriai Nemzeti Biztonsági Hivatal vezetőjével, és beszéltem neki a kínzásokról, tehát tud róla. Őrizetben voltam, és a szervezet őalá tartozott – mondta Al-Bunni.

A 24-es koronatanú

A német szövetségi ügyészség Yazan Awadot a huszonnégyes számú koronatanúként tartja nyilván. Ő a kevés túlélő egyike, aki hajlandó nyilvánosan beszélni a kínzásokról. Az arab tavasz során tüntetéseket szervezett. 2011. novemberében letartóztatták és annyira megkínozták, hogy elismert olyan bűnöket, amelyeket el sem követett – például hogy megölte Libanon miniszterelnökét.

- Azt mondtam a kínzómnak, hogy mindent bevallok, ha kell, a saját anyám ellen is tanúskodom – mesélte Awad. – Azt válaszolta: behozzuk őt, és meglátjuk. Kiment, és egy fél óra múlva visszatért, azt mondta, behozták az anyámat. Tudtam, hogy hazudik. Elkezdtem kiabálni, hogy ő az anyám. Erre ököllel arcon vágott. Azt mondta, rendben, meglátod, mit csinálunk az anyáddal. De be volt kötve a szemem. Óriási pszichológiai nyomás volt rajtam. Összeomlottam, mert megkínoztak egy ártatlan nőt. Nem ismertem, valószínűleg a Dzsavejeh börtönben fogva tartott nők egyike volt. Behozták, ott volt a szobában, és a hangokból egyértelmű volt, hogy ketten kínozták vagy megerőszakolták, mert több hangot is hallottam. Teljesen összeomlottam, azt mondtam a kínzómnak, bármit bevallok, csak ne kínozzák, ne erőszakolják tovább. Mire azt mondta: a fiúk még nem végeztek vele.

- Korábban a többi foglyot kínozták, de ekkor mindenki, mind az öt-hat ember bejött, és együtt kínoztak – folytatta Awad. – Csak kínoztak, kínoztak. Én úgy éreztem, gyakorlatilag halott vagyok. Ők úgy tettek, mintha megtámadtam volna őket. Hogyan támadhat meg egy meztelen ember hat kínzót? Azt kérdezték: azt hiszed, férfi vagy? majd megmutatjuk, hogy nő vagy. Folyamatosan vertek, és az az ember, aki a pisztoly agyával vert, a pisztoly csövét hátulról a testembe dugta, aztán hirtelen kitépte. A célzótüskék szétszakították a végbélnyílásom.

Ha nincs igazság, nincsen Szíria

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság nem indíthatott eljárást a szíriai hatóságok ellen, mert Oroszország és Kína vétót emelt. Ugyanakkor Németország és néhány másik uniós tagállam az egyetemes joghatóság elve alapján nemzeti szinten elindított büntetőeljárásokat.

- A legfontosabb üzenet, amit a gyilkosoknak és bűnözőknek el akarunk juttatni, legyenek Szíriában vagy bárhol a világon: a büntetlenség ideje lejárt – mondta az Euronewsnak Al-Bunni. – Sehol nem lehetnek többé biztonságban, az igazságszolgáltatás eljön értük. Igazságszolgáltatás nélkül nincs Szíria. Igazság nélkül nem lehet az országot újjáépíteni.

Al-Bunni Brüsszelbe utazik, ahol az Európai Bizottság és a belga kormány képviselőivel is találkozni fog. További uniós tagállamokat szeretne meggyőzni arról, hogy alkalmazzák az egyetemes joghatóság elvét, hogy a kínzók sehol ne találjanak menedéket.