A katalán függetlenség kikiáltása után a spanyol kormány helyhatósági választásokat rendelt el. A harmadikat az eltelt 5 évben. Megoldódik a válság?
A katalán szeparatisták októberben egyoldalúan kihirdették a függetlenséget a katalán parlamentben. A lépés arra kényszerítette a spanyol kormányt, hogy a 155-ös cikkely alapján a felügyelete alá vonja a helyi intézményeket, és regionális választásokat írjon ki – a harmadikat az eltelt 5 évben.
A különleges helyzet szokatlan kampányt szült: Carles Puigdemont, a volt katalán elnök az önkéntes brüsszeli száműzetést választotta, míg a baloldali tömörülés vezetőjét, Oriol Junquerast börtönbe zárták.
Puigdemont pártja azt állítja: törvényesen kormányoznak.
A feloszlatott katalán kormány volt tagja, Josep Rull, akit 100 ezer eurós óvadék ellenében két hete engedtek szabadon, újra az elszakadáspártiak színeiben indul.
– Az a célunk, hogy helyreállítsuk a demokráciát Katalóniában, vagyis visszaadjuk a hatalmat a törvényes kormánynak Puigdemont elnökkel a kabinet élén. A politikai foglyokat szabadon kell bocsájtani. Követeljük, hogy Puigdemont elnök a többi száműzött kormánytaggal együtt szabadon hazatérhessen.
A politikai és jogi körülmények nemcsak a katalán társadalmat, hanem a függetlenségi mozgalmat is megosztották: valóban teljes az egyetértés a függetlenség politikai céljának az elérésében? Ki fog kormányozni? Ha a függetlenségpártiak győznek: Puigdemont vagy Junqueras? Miközben Puigdemont az ígérte, hogy jóléti térséget hoz létre a független államban, korábbi baloldali szövetségesei a politikára összpontosítanának.
A közvéleménykutatók szerint ezek a baloldaliak nyernék a legtöbb szavazatot.
A szövetségpárti úgynevezett alkotmányos blokk, a spanyol szocialisták katalán fiókszervezete a szavazatok 14,3%-át, vagyis 20 helyet szerezhet a törvényhozásban.
Miquel Iceta pártvezető a munkahely-teremtésre és a gazdasági gyarapodásra fókuszált a kampányban. A szocialisták a harmadik megoldásban hisznek a katalán ügy kezelésében. Ellenzik a függetlenséget, de nagyobb önrendelkezést és fiskális autonómiát követelnek Katalóniának. A főtitkár mindenre kiterjedő alkotmányos reformot sürget, de egy szövetségi államként működő Spanyolországon belül.
– A harmadik út a megbékélés, a föderalizmus útja. Nem kell elszakadni Spanyolországtól, de el kell fogadni, hogy a katalánok jobb pénzügyi rendszerre és nagyobb önrendelkezésre tartanak igényt – nyilatkozta Eva Granados.
A föderalizmus nem szerepel a Spanyolországban uralkodó, Mariano Rajoy kormányfő vezette néppárt katalán leányszervezetének programjában. Ők az egység hívei.
A Xavier Albiol vezette katalán néppárt azonban alulmaradt a Ciudadanosszal szemben.
Az elszakadás- és szövetségpártiak polarizált kampányában egyesek mégis szakítanának a végletekkel. A szavazók zöme ugyanis egyszerűen az alapján fog dönteni, milyen a kapcsolat Madriddal. Ada Colau, a barcelonai főpolgármester vezette tömörülésnek például nincs világos álláspontja a függetlenségről, helyette a szociális kérdésekre fókuszál.
Emiatt akár szavazatokat is veszíthetnek, mégis ők lehetnek a kormányzás kulcsfontosságú koalíciós szereplői.
– Nem azokkal fogunk tárgyalni, akik védik az elszakadást, vagy a 155-ös cikkelyt. Csak a haladást tartjuk szem előtt – baloldali elvek alapján – mondta Marta Ribas.
A szövetségpártiak vezérszereplője a Polgári Párt, a spanyol Ciudadanos katalán megfelelője. Elnökjelöltjük, Inés Arrimades az elszakadást teljesen elveti. Azokra a szavazókra számít, akik – hozzá hasonlóan – elvetik a térség autonómiáját.
A körülmények ismeretében nem lesz könnyű dűlőre jutni. Enélkül pedig politikai zsákutcába torkollik a megoldáskeresés, és újabb választásokat kell kiírni.
Albert Rivera Polgári Pártja koalíciós partner nélkül nem tud kormányt alakítani.
– Ha legyőzzük az elszakadáspártiakat, bekövetkezik a remény és a megbékélés korszaka. Ellenkező esetben megrekedünk, a katalán közösség azonban nem tud elviseli további megosztottságot – nyilatkozta Albert Rivera.
A voksolás azonban – amelynek célja a sebek begyógyítása, és Katalónia kiemelése a holtpontról – nem biztos, hogy sikeres lesz, így lehet, hogy üres maradt a parlament.
– A közvéleménykutatók magas részvételre, és a függetlenségpártiak győzelmére számítanak. Az ezt követő tárgyalások játszanak majd kulcsszerepet az új elnök kijelölésében.