rendkívüli hír

rendkívüli hír

Vestager: Foglalkozni kell a big data veszélyeivel

Éppen ezt olvassa:

Vestager: Foglalkozni kell a big data veszélyeivel

Vestager: Foglalkozni kell a big data veszélyeivel
Betűméret Aa Aa

Ő a legbefolyásosabb asszony Brüsszelben, aki megpróbálja a Szilikon-völgy technológiai óriásait rövid pórázra fogni. A Global Conversation adásának vendége Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa.

Efi Koutsokosta, Euronews: – Mi változott azóta, hogy az Ön kezdeményezésére arra kötelezték az Amazont és az Apple-t, hogy hatalmas összegeket fizessenek be adóként Írországban és Luxemburgban? Lát változást az adópolitikájukban?

Margrethe Vestager: – Nem hiszem, hogy a változás ilyen gyorsan látható lenne. Most az történik, hogy nagyon jól haladnak az Amazon be nem fizetett adójának begyűjtésével, az írek esetében pedig az Európai Bírósághoz kellett fordulnunk, mert nekik is be kell szedniük az adót, ahogy más országok – például Hollandia, Belgium és Luxemburg – is ezt teszik. Azt gondolom, ez jó dolog.

- De ha például a legutóbbi botrányokat nézzük, mint a Paradise Papers, ezek nem azt bizonyítják, hogy az EU meglehetősen tehetetlen az adóelkerülési szisztémákkal szemben, amit egyes multicégek és EU-tagállamok használnak?

- A tény, hogy ezek a kiszivárogtatások megtörténnek, márpedig sok ilyen van: a Luxleaks, a Panama Papers, a Paradise Papers, azt mutatja, hogy a dolgok változóban vannak, a titkok napvilágra kerülnek. És ez lehetővé teszi számunkra, hogy tegyünk valamit a dolog ellen. Én megteszem, amit tudok, de a törvényeket a tagállamok tudják megváltoztatni és végrehajtatni.

- Nemrégiben a luxemburgi miniszterelnök azt mondta egy interjúban: “Európa érdeke, hogy a cégek több adót fizessenek Európában, mint az Egyesült Államokban vagy Ázsiában”.

- Szerintem ez nagyon egyszerű. Ahol a profit keletkezik, ahol a vevők vannak és ahol az adott cég üzleti tevékenységet folytat, ott hozzá kell járulnia a társadalmi terhekhez. Mert a gazdaság nem működik utak, digitális infrastruktúra, képzett szakemberek, és vevők nélkül – ezek azok a dolgok, amik egy működő társadalmat alkotnak. És természetesen ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia.

- Ezen felül van néhány nagy ügye a Google-lal szemben is, ha nem tévedek, három. Mi a legújabb fejlemény?

- Az első az volt, hogy megállapítottuk, hogy a Google-nak 2,4 milliárd euró büntetést kell fizetnie. Ez folyamatban van, a Google elkezdte teljesíteni a kötelezettségét. Egyelőre szemmel tartjuk az ügyet, még nem tudjuk, hogy úgy teljesítenek-e mindent, ahogy kell. Ez majd később dől el. Eközben természetesen folytatjuk a vizsgálatot a Google elleni két másik ügyben. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy az Androidos operációs rendszert úgy használja a Google, hogy övék legyen az erőfölény a keresőszolgáltatások piacán. A másik a hirdetések piacával és az AdSense-szel kapcsolatos, mert a Google alapvetően egy hirdetési vállalkozás. Tehát természetesen fontos lesz, hogy hogyan használják az erejüket, engedik-e másoknak, amit ők maguk is tettek: versenyezni, fejleszteni, jelen lenni a piacon és termékeket kínálni a vásárlóknak.

- Nemrég több nemzeti hatóság is elkezdte vizsgálni, hogy ezek a vállalatok hogyan gyűjtik és használják fel az információt. Az olasz hatóság elnökét idézem, aki azt mondta: a big data a gazdaság egyik erőforrása, de problémát is okozhat, különösen ha nagy piaci erőt képvisel, amit a verseny kizárására lehet felhasználni”. Ön osztja ezt az álláspontot?

- Általában úgy gondolunk a pénzre, mint erőforrásra, de az adat ugyanolyan erőforrás. Ez az új fizetőeszköz, ezzel fizetünk, amikor egy keresőmotort vagy más digitális szolgáltatást használunk. Azzal fizetünk, hogy nekik adjuk az adatainkat, amikből összeállítják a profilunkat, amit aztán eladnak hirdetőcégeknek. Tehát az innováció egyik forrása, de belépési korlát is lehet. Ha nagy mennyiségű adatot halmozunk fel, az is a verseny korlátja lehet, mert nem jöhet akárki, hogy bemutassa, mit talált ki. Úgy gondolom, fontos, hogy ezt rendbe tegyük annak érdekében, hogy élvezni tudjuk a big data előnyeit. Csodálatos kutatásokat lehet végezni, például a rák egyes típusainak gyógyítása érdekében, vagy a forgalomirányításban. De ha nem kezeljük az adatgyűjtés negatív oldalát, az visszaüthet. Az emberek azt mondhatják: “Na igen, de nem érzem, hogy enyém az irányítás”.

- Áttérve a reálpolitikára, a gyanú szerint orosz beavatkozás történt egyes országok választási kampányába a közösségi médián keresztül. Ön osztja ezeket az aggályokat? Mit kellene tenni?

- Ami a jelek szerint az Egyesült Államokban zajlik, az nagyon erős figyelmeztetés mindannyiunk számára. Az egyes ember annyit tehet, hogy kritikus polgárként viselkedik a közösségi médiában is. Nem szabad mindent elhinni, amit látunk. Kritikus gondolkodásra volt szükség abban az időben is, amikor az újságok még papíron voltak, és ugyanerre a kritikus gondolkodásra van szükség ma is. Ez az orosz történet nagyon határozott figyelmeztetés arra, hogy nincs más megoldás, mint kritikus polgárnak lenni.

- Vannak azért rossz hírek Európa számára, és nem csak ami a nők helyzetét illeti. Ön például azon kevés nők egyike, akik magas posztot töltenek be. Érezte valaha a politikai pályafutása alatt, hogy diszkrimináció éri, csak mert nő?

- Azt hiszem, nagyon más kérdéseket kapok, mint a férfi kollégáim. Ruhákról, hogy mit csinálok a szabadidőmben, milyen anya vagyok, de tudja, megpróbálom ezt a másik oldaláról nézni és azt mondani: az, hogy nő vagyok, lehetőséget jelent, hogy másként használjam a hatalmat. A múltban a nőknek bele kellett törődniük, hogy nem férfiak, és mégis egy kicsit úgy viselkedniük, mint ők, az öltözködésükben, a hanghordozásukban. Szükség van arra, hogy megváltoztassuk a hatalom természetét. És talán azt mondani: igen, nő vagyok, ezért máshogy kezelnek, de talán ez lehet az egyik eszközöm. Mert nem a régi hatalmi játszmáról van szó, nem a férfiak hatalma az, amit akarunk. A hatalmat jobb célokra kell használni. Ez nagyon felszabadító lehet a férfiak számára is.

- A hazájában Ön volt az első női miniszter. Sokat hallani arról, hogy egyes vezetők, köztük Emmanuel Macron, Önt szeretnék az Európai Bizottság következő elnökeként látni. Érdekelné a dolog? A bizottság első női elnökének lenni?

- Nos, én is hallottam a pletykákat, és az jutott eszembe, hogy az európai politika olyan, mint a dán politika. Sok szóbeszéd kering. Többnyire úgy gondolkodom erről, hogy elismerésnek veszem, hogy elképzelhetőnek tartják, hogy csináljak valamit a jövőben. De alapvetően csak ennyit gondolok erről, mert van saját feladatom, ami lefoglal.

- Biztos asszony, nagyon köszönjük, hogy velünk volt.

- Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy itt lehettem.