rendkívüli hír

rendkívüli hír

Mogherini: az EU-nak bővülnie kell

Éppen ezt olvassa:

Mogherini: az EU-nak bővülnie kell

Betűméret Aa Aa

Mekkora játékos az Európai Unió a világpolitikában? Vannak eszközei a globális jelenségekkel szemben? Milyen az Unió diplomáciai viszonya Washingtonnal és Moszkvával?Csatlakozhatnak-e további országok az EU-hoz? Ezekről beszélgettünk Federica Mogherinivel, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottjával.

Gardenia Trezzini, Euronews: – Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, köszönjük, hogy válaszolt kérdéseinkre a Földközi-tenger térségével foglalkozó konferencián, melynek címe pozitív tennivalók a Földközi-tenger térségéért volt. A mi műsorunk fő témája a bevándorlás és a biztonság. Lehet pozitívnak maradni egy ilyen súlyos és mély válság idején is?

Federica Mogherini: – Igen, lehet. Ez az egész migrációs jelenség segített Európának, és az egész világnak, hogy megértse, szemtanúi vagyunk egy átfogó változásnak, és nincs értelme arról beszélni, hogy ezt hogyan lehet megállítani, mert az lehetetlen, akár az Afrikán belüli vándorlást nézzük, akár az Afrikából Európába tartó vándorlást, vagy bárhol máshol a világon. Ez egy összetett jelenség, ezért meg kellett változtatni a hozzáállásunkat. Már nem csak úgy tekintünk a határvédelemre, mintha azok egy ország kizárólagos feladatai lennének, vagy szimplán csak rendészeti kérdés lenne, hanem a maga teljességében közelítünk a problémához, együttműködést kezdve az Európai Unió és az Afrika Unió között, a menekültek anyaországai és a tranzitországok között.

És hogy ez pontosan mit jelent? Először is azt, hogy életeket mentünk a Földközi-tengeren, Líbiában, a sivatagban. Megmentünk nőket és gyerekeket, aki legvégső elkeseredésükben inkább kockáztatják az életüket, mintsem ott maradjanak a szülőföldjükön. Másodszor pedig azt jelenti, hogy segítjük a líbiai hatóságokat egy nagyon bonyolult politikai helyzetben. Segítünk a határőrizetben, a fogolytáborok bezárásánál, és segítjük a nemzetközi migrációs szervezet, illetve az ENSZ menekültügyi főbiztosságának munkáját Líbiában. Harmadsorban pedig segítünk Líbia déli határvidékén, mert amíg nem szüntetjük meg az emberkereskedelmet a sivatagon keresztül Nigerből, Maliból vagy Csádból, addig Líbiában sem változik meg a helyzet.

Nigerben is aktívak voltunk az elmúlt időszakban, gazdasági alternatívákat mutattunk a fiatal generációnak, amelynek eddig csak egyetlen pénzkereseti lehetősége volt: az embercsempészet. Most már van erre is megoldásunk: az Európai Unió és az Afrika Unió csúcstalálkozóján létrehoztunk egy munkacsoportot az ENSZ-szel közösen, hogy koordináljuk a munkánkat. Az EU megerősíti a jelenlétét, az ENSZ segít a humanitárius feladatokban, az Afrika Unió pedig vállalta, hogy azonosítja a menekülteket és segít nekik, hogy elhagyhassák a táborokat, ahol sokszor embertelen körülmények között élnek.

- Életszerű az a gondolat, hogy elmenjünk Líbiába és elérjük a táborokat, amelyek szétszórva fekszenek egy olyan területen, ahol teljes káosz van? Ha ezt meg lehet tenni, akkor erre mennyi idő kell?

- Már most is ezt tesszük. A nemzetközi migrációs szervezet most jelentett be két charter-járatot Líbiából, amelyek két olyan országba repülnek, ahonnan sok menekült érkezett. Ez kiegészíti azokat a járatokat, amelyek a múlt hónapokban indultak az Európai Unió segítségével. Eddig 14 ezer bevándorlónak segítettünk megmenekülni a rabszolgasorból és ők visszatérhettek szülőföldjükre.

- Ebben azért van egy nagyfokú álszentség is, nem? Tényleg meg kellett várnunk, hogy az egész világ lássa a képeket ezekről a borzalmakról? Mint Ajlan esetében, ő volt az a szíriai gyermek, akinek holttestét partra sodorta a víz Törökországnál. A róla készült fotó sokkolta a közvéleményt és erős reakciókat váltott ki, de csak egy rövid ideig. Ha erről mindenki tudott, akkor miért nem léptek már korábban?

- Először négy vagy öt évvel ezelőtt Lampedusa szigetén hallottam a fogolytáborokról és arról a rabszolgaságról, aminek a menekültek ki voltak téve útjuk során, de attól félek, hogy ez már korábban is így volt. A tévétudósítások segítenek abban, hogy felnyissák az emberek szemét. És rá tudják bírni a döntéshozókat, hogy cselekedjenek. Azokat is, akik korábban nem érezték szükségét, hogy emberéleteket mentsenek meg. És ez egy jó dolog. Az Európai Unió tavaly állapodott meg a migrációs szervezettel, hogy segíti líbiai munkáját. Mindenkit, az ENSZ-t, a menekültügyi főbiztosságot és a nemzetközi migrációs szervezet is kértük, hogy térjenek vissza Líbiába és kutassák fel ezeket a táborokat, és ehhez kértük a líbiai hatóságok segítségét is. Mi európaiak, egyedül finanszíroztuk 14 ezer ember megmentését.

- Líbiában és a szubszaharai országokban nem mindig megbízhatók az együttműködő felek. Néha olyan érzésem van, mintha ez EU egy bankautomata lenne, amely nem vár kézzelfogható eredményeket.

- Elégedett vagyok, mert afrikai partnereink is kiveszik részüket abból a hatalmas erőfeszítésből, amellyel emberéleteket menthetünk. Úgy vélem, valódi változás történt, javultak a kilátások, mind politikai, mind kulturális területen, mindkét félnél, és végre sikerült túllépni azon, hogy a migráció szembeállítja egymással a bolygó déli és északi féltekéjét. Az Abidjanban rendezett konferencián nem csak a munkacsoportról döntöttünk, amelynek segítségével együtt dolgozhatunk, nem pedig egymás ellenében, hanem elfogadtunk egy befektetési tervet, amelyet 44 milliárd euróval támogat az EU, olyan projektekre, amelyek munkahelyeket teremthetnek Afrika legérzékenyebb térségeiben. Ez az igazi válasz a biztonság és a migráció problémájára Afrikában.

- Az EU, és személyesen ön áll a korunk egyik legnagyobb diplomáciai sikersztorija, az iráni atommegállapodás mögött. De a legutóbbi nyilatkozatok szerint Teherán felülvizsgálná az egyezményt. Meddig tudják védeni ezt a megállapodást az amerikai kormányzattal közösen?

- A Teheránnal kötött megállapodás működik. Ez egy több mint 100 oldalas irat, melyben Irán nagyon különleges vállalásokat tett, és az egyezmény betartását folyamatosan ellenőrzi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. A szervezet mostanáig kilenc sikeres vizsgálatot végzett. Nem rúgunk fel egy működő atommegállapodást, mert ez Európa és a térség egyik biztonsági prioritása. Trump amerikai elnök ugyan bejelentette az Egyesült Államok új Irán-stratégiáját, amely kétségbe vonja a megállapodás érvényességét, de emlékeztettük amerikai barátainkat, hogy ez az egyezmény nem egyik vagy másik állam sajátja, ez az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendelkezése, ezért elvárjuk minden szereplőtől, hogy ehhez tartsa magát.

- Hogyan tartják fenn a párbeszédet a jelenlegi amerikai adminisztrációval, amely főleg a Twitter-diplomáciára hagyatkozik, labilis, és napról-napra újabb meglepetésekkel szolgál?

- Gyakran beszélünk amerikai barátainkkal, minden szinten, és ugyanazon a hangon. Néha eszembe jut Henry Kissinger vicce: Kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni? Az Egyesült Államoknak most megvan Európa telefonszáma, viszont rajtunk a sor, hogy megkérdezzük: kit hívjunk, ha Washingtonnal akarunk beszélni? De gyakran beszélünk és jól tudunk együtt dolgozni számos területen.

- Beszélnek Észak-Koreáról is? MI erről a véleménye? Ez EU mostanáig igencsak csendben volt a témában.

- Éppen ellenkezőleg. Elsőként alkalmaztuk az ENSZ szankcióit. Szintén elsőként, további gazdasági nyomás alá helyeztük Phenjant. Bármilyen lépést teszünk, mindig egyeztetünk Washingtonnal Szöullal, Tokióval, Pekinggel és Moszkvával. Csak a nemzetközi közösség és az ENSZ Biztonsági Tanácsa képes párbeszédet kezdeményezni Észak-Koreával. Közösen kell diplomáciai csatornát nyitni, mert ez jelenleg nem létezik, és ez elsősorban Kína felelőssége. A gazdasági és diplomáciai szankciók fenntartásával Európa célja, hogy békésen rendeződjön Észak-Korea ügye.

- Beszéltünk arról, hogy milyen a párbeszéd Washingtonnal, de ami igazán bonyolultnak tűnik most az a párbeszéd Moszkvával.

- Valóban nagyon bonyolult és ez egészen addig így lesz, amíg nem születik megoldás a kelet-ukrajnai konfliktusra. Nem ismerjük el a Krím-félsziget megszállását. Az ukrán viszály és a Krím-félsziget elfoglalása mély sebeket ütött, ezért célunk, hogy hajtsák végre a Minszkben elfogadott döntéséket, amely segíthet véget vetni a válságnak. Már több konstruktív megbeszélést folytatunk Moszkvával, melyeken megosztottuk prioritásainkat. Ilyen például a szíriai válság is. Moszkva más állásponton van ebben a kérdésben, mint az EU, de a célunk közös: sok év után véget vetni ennek a háborúnak, és ehhez meg kell találni a kölcsönösen elfogadott megoldást. Moszkvával is tárgyalunk Észak-Koreáról, és az iráni atommegállapodásról. Utóbbi kérdésében mindig eredményesen tudtunk együttműködni. És közösen dolgozunk olyan kérdésekben is, mint az izraeli-palesztin kérdés a Közel-Keleten, a terrorizmus vagy a bevándorlás.

- Az EU külügyi főnökeként van bármilyen bizonyítéka arra, hogy Oroszország beavatkozott európai országok belügyeibe, mint például Francia- vagy Spanyolország?

- Az EU létrehozott egy olyan rendszert, amely ellenőrzi, reagál és aktívan támogatja a valós híreket. Rengeteg szó esik a hamis hírekről, a “fake news-ról”, és olyan kommunikációs kampányokról, amelyek hazugságok felé irányítják a közfigyelmet. Ezekre a kihívásokra nem a régimódi propaganda eszközeivel szeretnénk válaszolni. Inkább azzal, hogy korrekt információt közlünk arról, hogy mit csinál az az Európai Unió, és mi az, amit nem. Az EU sohasem valaki vagy valami ellenében határozza meg magát, és ezt az üzenetet Moszkva is meghallotta…

- Tehát nincs bizonyíték?

- …és minden országtól azt várjuk, akár a barátunk, akár nem, akár közel áll hozzánk, akár nem, hogy tartsa tiszteletben a demokratikus folyamatokat az uniós tagállamokban, főleg a választásokkor.

- Végezetül beszéljünk a Balkánról. Ez sok olyan szempontból is stratégiai térség, amit már korábban is említettünk, akár a migráció – a Balkán Európa kapuja –, akár a biztonság kérdése, hiszen tudjuk, hogy Boszniából sokan csatlakoztak, hogy az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezettel harcoljanak. A Balkán Európa keleti határa. Azt mondta korábban, hogy még mandátumának lejárta előtt szeretne eredményeket látni. Mik lennének ezek?

- Sokszor beszélünk a Balkánról Európai szemszögből, de elfelejtjük, hogy a Balkán Európa szívében van. Akár a menekültek miatt, akár gazdasági fejlesztések, vagy infrastruktúra-beruházások miatt, de az Európai Uniónak érdeke, hogy befogadja családjába a Balkánt, és ott is tartsa. Mondtam korábban, és ezzel nem értett egyet minden tagállam, hogy az EU a jövőben nem 27 ország szövetsége lesz, hanem ennél több államé.

- Mindezt az európai közvélekedés ellenére? Sokan kételkednek a szervezet további bővítésében.

- Szükség van arra, hogy a Nyugat-Balkán része legyen az európai családnak, főleg biztonsági okokból, és gazdasági okokból is, de szükségünk van a balkáni fiatalok lelkesedésére. Természetesen ehhez még számos reformot kell végrehajtani, és mélyreható változást kell véghezvinni a társadalomban és az intézményekben. Erre a vezetők és a lakosok is készen állnak. Amikor látod ezt az energiát, ezt az elszánást, hogy része legyenek az európai politikai közösségnek, akkor nem csukhatod be előttük az ajtót. Amikor azt mondom, hogy a megbízásom vége előtt, akkor a következő két évet értem, és biztos vagyok benne, hogy visszafordíthatatlan fejlődést látunk már mind a hat nyugat-balkáni partnerünknél. Ebben komolyan hiszek.