Írta: Pálfy Kata
Az osztrák munkaerőpiac 2011-ben (Románia és Bulgária számára 2014-ben) történt megnyitása óta több tízezren vállaltak munkát az EU-hoz 2004-ben csatlakozott tagállamokból. Míg 2008-ban 90 ezer fő körül volt a regisztrált munkavállalók száma ezekből az országokból, 2017-re a létszámuk elérte a 287 ezret. A növekedés folyamatos és azután is folytatódott, hogy a legtöbb kelet-közép-európai ország kezdte kiheverni a gazdasági válság hatásait.
A magyarok a legnagyobb és az egyik leggyorsabban növekvő csoportot teszik ki: a regisztrált magyar munkavállalók száma Ausztriában 2008 és 2017 között hozzávetőleg 21 ezerről 84 ezerre nőtt.
Az Euronews-nak nyilatkozó szakértők szerint az ausztriai munkavállalás vonzerejét mindenekelőtt a magasabb bérek jelentik, ezért az elvándorlás ezekből az országokból mindaddig folytatódni fog, amíg a bérszínvonal különbsége Ausztria és az új tagállamok között nem csökken jelentősen. Az ausztriai munka vonzerején a megkérdezett közgazdászok szerint az sem változtat érdemben, ha a leendő osztrák kormánypártok, az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a kampányban tett ígéreteiknek megfelelően csökkentik a más uniós tagállamokból érkező munkavállalók számára a szociális juttatásokat. Az intézkedésnek szerintük legfeljebb egyes szektorokban lehet hatása.
„Nem hiszem, hogy ez ok lesz arra, hogy ne jöjjenek a munkavállalók, amíg a bérszínvonalban ilyen nagy a különbség“ – véli Hermine Vidovic, a Nemzetközi Összehasonlító Gazdasági Tanulmányok Intézete (WIIW) munkatársa. Hangsúlyozza, hogy az elvándorlás az új tagállamokból azután is változatlan, hogy javult a gazdaság helyzete ezekben az országokban. „Alapvetően abból indulok ki, hogy a kelet-európai országok polgárai itt dolgozni akarnak, és nem a szociális segélyért jönnek“ – teszi hozzá.
A legtöbb szavazatot megszerzett ÖVP elnöke, Sebastian Kurz választási programjában célul tűzte ki, hogy csak öt év ausztriai munkaviszony után járjanak szociális támogatások. A leendő kancellár szerint erre azért van szükség, hogy megakadályozzák az EU-n belüli munkavállalás szabadságával való visszaélést. Hogy valójában mennyire elterjedt a „szociális turizmus“, az nehezen megállapítható, mindenesetre az ÖVP és az FPÖ koalíciós tárgyalásain a juttatások csökkentése volt az egyik első kérdés, amiben elvi megállapodás született.
A szakértők véleménye nem teljesen egyezik abban, hogy van-e összefüggés az ausztriai munkanélküliség elmúlt években tapasztalt növekedése és az új munkaerő tömeges beáramlása között.
„Habár a politikában ez sokáig érvként szerepelt, az összefüggés nem állapítható meg egyértelműen“ – mondja Hermine Vidovic. Véleménye szerint a munkanélküliek számának növekedése inkább demográfiai okokra és arra volt visszavezethető, hogy Ausztria gazdasági növekedése más uniós tagállamokkal összehasonlítva alacsony volt. 2017-ben megindult az osztrák gazdasági növekedés, és ezzel egyidőben csökkenésnek indult a munkanélküliség is, az osztrákok és a külföldiek körében egyaránt – mutat rá.
Peter Huber, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (WIFO) munkatársa szerint viszont az, hogy az elmúlt években egyszerre emelkedett a foglalkoztatottak száma és a munkanélküliség Ausztriában, azt mutatja, hogy a munkanélküliek számának növekedése részben a bevándorlásra vezethető vissza. „A nagyságrend természetesen kérdéses, de az egyik tényező ez volt“ – fogalmaz Huber.
A módosítás egyes szociális juttatásokat érintene. Ezek egyike lehet a szociális segély (Mindestsicherung), amelyet jelenleg az ausztriai lakhellyel rendelkezők kaphatnak, a leendő kormánypártok terve szerint viszont a jövőben csak akkor járna, ha az igénylő legalább öt évig dolgozott is Ausztriában. A segély szabályozása és összege tartományonként eltérő, Bécsben például a 4200 eurónál kevesebb vagyonnal rendelkezők kérhetik.
A másik tervezett módosítás, hogy a gyerekek után járó szociális támogatást az azok lakóhelye szerinti ország bérszínvonalához igazítanák. Ez azokat a munkavállalókat érintené, akik ingáznak, illetve akik időszakosan vagy hosszabb ideje Ausztriában élnek, de gyermekeik nem költöztek velük. Kurz úgy érvel: Romániában az átlagos bruttó bér 18,3 százaléka az ausztriainak, Bulgáriában 13,8 százaléka. Ennek megfelelően a családi pótléknak csak a 81,7 illetve 86,2 százaléka járjon, ha a munkavállaló a gyermekét nem Ausztriában neveli.
Ez utóbbi megszorítás a szakértők szerint egyes szektorokban érzékeltetné a hatását: érzékenyen érintené például a beteggondozásban dolgozó EU-külföldieket. Köztük a legnagyobb arányt a szlovákok és a románok teszik ki. Az ebben a foglalkozásban dolgozók ugyanis általában a fizetésük részének tekintik a családi pótlékot. „Ebben a szektorban, ha ez a kiegészítés jelentősen csökkenne, akkor elképzelhető, hogy csökken az érdeklődés ezek iránt a munkák iránt“ – hívja fel a figyelmet Peter Huber.
Hogy mennyire lehetséges keresztülvinni ezeket az elképzeléseket, az más kérdés, az uniós jog ugyanis tiltja a külföldiek hátrányos megkülönböztetését. Ezzel a nehézséggel a két pártelnök, Kurz és Heinz-Christian Strache is tisztában van. Kurz azt hangoztatja, hogy az osztrák diplomáciának nyomást kell gyakorolnia az EU-s jogszabályok módosítása érdekében. Walter Obwexer, az Innsbrucki Egyetem jogász professzora szerint ezt nagyon nehéz lesz elérni. Mint azt Obwexer a Kurier című lapnak elmondta: egy ilyen jogszabály-módosítás kezdeményezőjének az Európai Parlamentben egyszerű többséget, az Európai Tanácsban minősített többséget kell összegyűjtenie. A minősített többséghez a 28-ból 16 tagállam (a tagállamok 55 százalékát) támogatása szükséges, ezeknek pedig együttesen a lakosság 65 százalékát kell kitenniük. A kelet-európai tagállamok aligha fogják ezt megszavazni, ráadásul maga a jogszabály-módosítás a gyakorlatban nagyon sokáig elhúzódhat – véli a nemzetközi jogász.
Fotó: MTI/Nyikos Péter
