Az orosz író-történész az Októberi Forradalom 100. évfordulójának apropóján beszélt az euronews Insight c. műsorában.
HIRDETÉSEdvard Radzinszkij orosz történész több mint negyven történelmi könyv szerzője, de írt drámákat is. A hetvenes-nyolcvanas években világszerte játszották a darabjait, a kilencvenes években pedig világsikert aratott az utolsó orosz cárról és Sztálinról írt történelmi munkáival, ezekben elsőként dolgozta fel az akkor megnyílt levéltárak anyagait. “A történelem rejtélyei” című TV-műsora valóságos nemzeti intézmény lett Oroszországban.
Az euronews az Októberi Forradalom 100. évfordulójának apropóján kérdezte.
Euronews: – Mivel magyarázza Lenin sikerét, aki sok időt töltött emigrációban úgy, hogy semmilyen kapcsolata nem volt Oroszországgal. Abban az időben internet sem volt: hogyan sikerült mégis megőriznie a népszerűségét?
ER: – Egy olyan emberről beszélünk, akinek akarat, fanatizmus és ötlet ötvöződött a személyiségében. Hitt abban, hogy a forradalom után a szocializmus rögtön ablakot nyit a népre. A szocializmus hátránya, az ötlet erőtlensége azonban hamar kibukott. Viszont jött egy ötletekkel teli fanatikus, Lenin, aki hitt a szocialista forradalom győzelmében. Benne megvolt mindaz, amiről Engels írt. Ő, aki gyűlölte a bürokráciát, már másnap rá kellett döbbenjen, hogy megint csak pártbürokrácia veszi körül. Ennek az embernek addig nem volt semmije, hirtelen egy ország tartozott alá. És egész idő alatt ott voltak a dühös és szenvedélyes kiáltások, hiszen rajtuk kívül mást nem ismert: “lelőni”! Félelmetes, ahogy végül végezte: minden ideája összeomlott. Az összes nagy forradalmár, akik a hatalomnak a Szmolnij Intézetben történő összetorlódását ünnepelték, kénytelen volt megtapasztalni a forradalom fő törvényszerűségeit.
- Ezt már a francia forradalmár, Vergniaud is kinyilatkoztatta. Ő találón fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „a forradalom felfaja saját gyermekeit”. Hozzátéve: “legyetek óvatosak, mert az istenek szomjasak”. Lenin azonban azt hitte, ez rájuk nem érvényes. De húsz év elteltével az oroszok sem kerülhették el sorsukat. Őt magát kivéve, hiszen meghalt. Azonban a – mondjuk így – emberei, az alvezérek, Zinovjev, Kamenev és Buharin kénytelenek voltak a bíróságon vallani. És a sors – pontosabban a történelem – furcsa fintora, hogy pont az Október teremben zajlott a tárgyalásuk, a forradalom 20. évfordulóján.
Euronews: – Az oroszok nagy része – a közvéleménykutatások szerint – negatív érzelmeket társít a forradalomhoz. Ez azt jelenti, hogy tanultak a történelemből?
ER: – Ez egy egyedi eset, hiszen egy emberöltő alatt, hetven év alatt az orosz társadalmi rendszer háromszor is változott: Birodalmiból következett a bolsevik éra, aztán pedig napjainké. És itt nem egyszerű változásról van szó. Minden azt megelőző társadalmi berendezkedés jelzett egy hibát, legalább az elején. Persze, hogy belefáradtunk ebbe a rémálomba. És a szereplők is változnak persze. Karamzin írta Rettegett Ivánról, hogy nem érti, a nép miért nem taszította le a trónról. És lám, napjainkban emlékműveket emelnek Ivánnak. És mindez azért van, mert egy sikeres menedzserről beszélünk. De szeretném hangsúlyozni, mi, oroszok felfogtuk, hogy túlléptük a forradalmak határait.