Marad-e Lenin a Vörös téri mauzóleumban?

HIRDETÉS

A bolsevik forradalom 100. évfordulóján újabb vita bontakozott ki Oroszországban arról, hogy el kell-e végre temetni Lenin bebalzsamozott földi maradványait, avagy azok továbbra is ott maradnak közszemlére téve a Vörös téri mauzóleumban.

A szovjet állam első vezetőjének elhantolása mellett állt ki egymástól függetlenül az elmúlt napokban két, a parlamenten kívüli ellenzék rivális elnökjelöltje, Kszenyija Szobcsak és Jekatyerina Gordon. Csütörtökön de facto csatlakozott hozzájuk az önmagát “Putyin gyalogos katonájának” valló, muszlim hitű Ramzan Kadirov csecsen vezető és Natalja Poklonszkaja volt krími ügyész is, aki nemrég a keresztény érzelmek védelmére hivatkozva próbálta meg betiltatni a Matilda című filmet.

Közvélemény-kutatók az örök téma visszatérését a kézenfekvő kerek évforduló mellett a márciusban tartandó elnökválasztással is magyarázzák. A centenárium apropójából korábban mások is megpróbálták már az ország főterén kívülre helyeztetni a vitatott örökségű vezér végső nyughelyét. A monarchista-nacionalista Liberális Demokrata Párt és a kormányzó Egységes Oroszország képviselői április végén törvénytervezetben kezdeményezték Lenin eltemetését, igaz, a hatalom pártjának politikusai utóbb visszaléptek ettől.

Az állami VCIOM közvélemény-kutató intézet és a Jurij Levada Független Elemzőközpont egyaránt mintegy 60 százalékban állapította meg akkor azoknak az arányát, akik szerint Lenint el kellene végre temetni. A válaszadóknak – főleg az idősebb nemzedékekhez tartozó – csaknem egyharmada azonban azt akarta, hogy maradjon minden a régiben.

A leghevesebben a szellemi örökösként fellépő kommunista vezető, Gennagyij Zjuganov kelt ki a javaslat ellen. Azzal érvelt, hogy Lenin nyughelyéről annak idején az ország legfelső törvényhozási szerve döntött, ami szerinte “végleges és megfellebbezhetetlen”. Ráadásul, mint mondta, a jelenlegi vonatkozó orosz jogszabály szerint a halottat újratemetni csakis a rokonok beleegyezésével lehet, márpedig Lenin unokahúga, Olga Uljanova nem ezt akarja.
Zjuganov az állította, maga Vlagyimir Putyin elnök ígérte meg neki, hogy Lenin marad, ahol van. Putyin, aki köztudottan iszonyodik a forradalmaktól, korábban úgy nyilatkozott, hogy Lenin eltemetését óvatosan kell kezelni, és nem érdemes olyan lépéseket tenni, amelyek megosztják a társadalmat. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő a héten közölte, hogy a kérdés nem szerepel a Kreml napirendjén.

Népszavazás dönthet a temetésről

A hatalom óvatos álláspontját, miszerint Lenin az orosz történelem része, és a temetéséről akkor kell majd dönteni, amikor a társadalom konszenzusra jut, legutóbb egy lapinterjúban Valentyina Matvijenko, az orosz parlament felsőházának elnöke fejtette ki. Szerinte előbb-utóbb megtörténik majd a sírba tétel, és nem zárta ki, hogy erről népszavazást tartsanak, de, mint mondta, “ez nem ma lesz és nem is holnap”.

A befolyásos orosz ortodox egyház, amelynek több vezetője korábban az elhantolás mellett érvelt, a centenárium évében szintén kiváráspárti. Márciusban a moszkvai patriarchátus úgy foglalt állást, hogy a bolsevik vezér porhüvelyének újratemetése nem időszerű.

Kompromisszum lehetősége bontakozhat ki abból a javaslatból, amely szerint a mauzóleumot – a párizsi Invalidusok házának mintájára – múzeummá kellene átalakítani. Az ötletgazda, Mihail Fedotov, az elnöki emberi jogi tanács vezetője szerint ebben, miként a franciáknál Napóleoné, helyet kaphatna Lenin síremléke is. Az elképzelés értelmében az emlékhely-tárlaton, amelynek megtekintéséhez belépőjegyet kellene váltani, be lehetne mutatni a balzsamozás történetét és eljárását is.

Csak tavaly 54 milliót költöttek a holttest konzerválására

Lenin tartósított holttestének már a halálának évében, 1924-ben mauzóleumot emeltek. Az eredeti fapiramist 1930-ban kőépítmény váltotta fel. A díszkriptában 1953 és 1961 között Joszif Sztálin szarkofágját is elhelyezték, ám “a népek atyját” a személyi kultusz elítélése után a Kreml falánál kialakított dicsőség-nekropoliszba vitték át.

Az épületet a 70-es években kívül-belül felújították, majd a hátsó traktust 1983-1984-ben megtoldották egy rejtett mozgólépcsővel is, amelyen a korosodó pártvezetők megerőltetés nélkül juthattak fel a mellvédre, ahonnan a felvonulóknak integethettek.

1974-ben a mauzóleumot a Kreml falánál lévő temetővel együtt – ahol ma a szovjet korszak több mint 400 kiválósága nyugszik – történelmi emlékhelynek nyilvánították, 1990-ben pedig a Vörös térrel és a Kremllel együtt az UNESCO felvette a Világörökség Listára.

A bejáratnál 1924 és 1993 között óránként váltották a díszőrséget. Az épület, benne az üvegszarkofággal, hétfő és péntek kivételévek reggel tíztől délután egy óráig ma is ingyenesen látogatható. A holttest állapotának fenntartására tavaly mintegy 54 millió forintos pályázatot írtak ki.

Arról a dilemmáról, hogy meddig legyen ez így, Valerij Fagyejev, a Társadalmi Kamara elnevezésű állami konzultatív tanács elnöke így nyilatkozott: “Nem az a kérdés, hogy el kell-e temetni Lenin testét, avagy sem, hanem az, hogy hogyan viszonyulunk az 1917-es forradalomhoz és a szocialista rendszer 70 évéhez. Újra kell gondolnunk, hogy mi történt népünkkel az elmúlt 70 év alatt, és akkor meghozni a döntést, hogy elássuk-e Lenint, vagy fordítva, emlékművet állítsunk-e neki”.

A lenini végtisztesség kérdése, amelynek lezárásához a forradalmi centenárium sem biztosított elegendő időtávlatot, várhatóan 2020-ban és 2024-ben vet majd ismét nagyobb hullámokat, az érintett születésének 150. és halálának 100. évfordulója alkalmából.

MTI