rendkívüli hír

rendkívüli hír

A drogbáró fia - exkluzív interjú Pablo Escobar fiával

Éppen ezt olvassa:

A drogbáró fia - exkluzív interjú Pablo Escobar fiával

Betűméret Aa Aa

Ő minden idők egyik leghatalmasabb drogbárójának fia. Miután apja 1993-ban meghalt, Juan Pablo Escobarnak meg kellett változtatnia a személyazonosságát, és el kellett menekülnie Kolumbiából. Nem akart a második Pablo Escobar lenni. A béke és a megbékélés üzenetét viszi szert a világon.

Lyonba is ellátogatott a Medellín Kartell alapítójának fia. Az Euronews-nak adott exkluzív interjújában őszintén beszél egykor félelmetes hírű apjáról.

Euronews:
- Sokáig úgy döntött, hogy hallgat, nem beszél Pablo Escobarról. Az utóbbi években azonban két könyvet is írt, és szerepelt egy dokumentumfilmben. Miért változtatott a döntésén?

Juan Pablo Escobar: – Úgy gondolom, hogy a fiaként, leszármazottjaként jogom van ehhez. Sok információ van a birtokomban és bizonyítékok az apám múltjáról. Úgy érzem, hogy Pablo Escobar alakját olyan történetek elmondásához használják föl, amik nem igazak. A fiaként nekem kell vállalnom azt a szerepet, hogy elmondjam az igazat Pablo Escobarról. Az nem igaz, hogy ez számomra előnyös, pont ellenkezőleg. Az igazság az apámat még rosszabb színben tünteti fel, még annál is rosszabbnak, mint a TV sorozat vagy a mozifilmek.

- Sokan Robin Hoodnak tartották, mások meg lelketlen drogbárónak. Ki volt ő?

- A Robin Hood figura a sajtóból származott. Az újságírók hívták így az apámat. Ő olyan szociális feladatokat is magára vállalt, amiket az állam nem. Házakat, kórházakat, iskolákat és sportközpontokat épített, amit az állam nem tett meg. És ez szimpátiát keltett iránta azokban a társadalmi rétegekben, amelyek leginkább elhagyatottnak érezték magukat. Ez sok éven át büntetlenséget és védelmet is biztosított számára. Az apám élete tele volt ellentmondásokkal és paradoxonokkal. Sportpályákat épített, ahol a fiatalok nem drogoztak, viszont mindezt a drogból szerzett pénzből tette.

- Az első könyvét az apjának ajánlotta, aki megmutatta azt az utat, amit nem akart követni. Milyen emlékek késztették erre?

- A legvéresebb erőszak, amit csak el tud képzelni. Még Quentin Tarantino sem tudott elképzelni olyan véres erőszakot, mint amit a családunk és az országunk elszenvedett az apám miatt.

- És a fiaként?

- A legjobb emlékeim vannak róla, mint apáról, és a legrosszabbak az erőszakról. Egyetlen dologgal értek egyet abból, amit írtak róla, és ez a feltétlen szeretet volt a családunk iránt.

- Mi az, amit a szemére vet?

- Vagy ezerszer mondtam el neki szemtől szembe, hogy nem szeretem a bombákat, az emberrablást, a gyilkosságokat, mert tudtam, hogy az általa generált erőszak mindig ellenünk fordult.

- Három évvel az első könyv megjelenése után lát változást? Hogyan látják az apja alakját?

- A kiegyensúlyozatlanság egyértelmű aközött, hogy mi a története mögött rejlő igazság és a fikció, amit az emberek el akarnak adni róla. Több sikert érnek el egyetlen elem, a dicsőítés kiemelésével. Tudom, hogy nem ezreket, hanem milliókat adnék el a könyvemből, ha ódákat zengenék az apámról.
Nem lenne helyes, ha azért ellenezném, hogy mások beszéljenek róla, mert én ugyanazt a történetet mondom el. Azt hiszem, a különbséget aközött, ahogy én mesélek az apámról és mások beszélnek róla, jól összegzi egy levél, amelyet akkor kaptam, amikor a második könyvemet mutattam be Argentínában. Odajött egy 13 éves fiú, adott nekem egy zárt borítékot, és azt mondta: 8 éves kora óta tudja, ki volt az apám. Onnan, hogy a nagymamája mesélt neki róla, tetszett neki a film és a sorozat is, és mindig is Pablo Escobar akart lenni. Egész addig, amíg el nem olvasta a könyvemet. Most már újságíró szeretne lenni.

- Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik idealizálják az apját, és ők is Pablo Escobarok akarnak lenni?

- Megismertetném őket Pablo Escobar igaz történetével. Nem azt a dicsőítő, elbűvölő változatot, amelyet a TV sorozatban láthatnak.
Vajon mi értelme van egy kastélynak, ha nincs senki, aki otthon várna téged? Bújkáltunk az apámmal. Dollár milliók vettek körül minket, mégis éheztünk. A pénz arra való, hogy ne legyél éhes. Nekünk a pénz éhséget, halált, erőszakot hozott és a szeretteink eltűnését. Rengeteg végnélküli erőszakot.
Senkinek sem ajánlanám, hogy belépjen ebbe az világba, mert nem ismerek egyetlen nyugdíjas drogkereskedőt sem.

- Több mint 20 évvel Pablo Escobar halála után a kokain termelése és fogyasztása nő. Mi az, ami félresiklik a drogellenes harcban?

- A drogellenes harc évtizedekkel ezelőtt elbukott. Azért, mert a tiltással való mocskos játék egyértelműen a legjobb propaganda, amely ösztönzi ezeknek a tiltott drogoknak a fogyasztását. És a tiltás nagy üzlet. A hatalmasoknak származik a legnagyobb előnyük a tiltásból. Az amerikaiaknak. Miért szórakoztatnak minket a kis botrányaikkal világszerte és Latin-Amerikában, de arról nem számolnak be, amit én megírtam az új könyvemben: az apám kapcsolatát a CIA-val és a kábítószerellenes hatósággal (DEA), akiknek ő csempészett drogot.

- A drogkereskedelem és a kokatermesztés veszélyezteti a békefolyamatot Kolumbiában?

- Amíg él a tilalom az országomban, addig háború lesz. És bármelyik országban. Ez az erőszak fő oka. Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy a világ elgondolkodjon azon a lehetőségen, hogy békét hirdet a drogokkal. Ezt nem lehet megoldani gépfegyverekkel, mert akiknél a legnagyobb fegyverek vannak, azok a drogkereskedők.

- Az oktatás megoldás lenne?

- Az oktatás a legerősebb fegyver, amivel a drog ellen lehetne küzdeni. Nem tudnék elképzelni olyan gyereket, aki nálam jobban ki lett volna téve a drogozás veszélyének a 80-as években. Az apám olyan jól kiokított engem ebben a témában, hogy még csak ki sem mertem próbálni a marihuánát egész 28 éves koromig.

- Éveken át nem akart apa lenni, mert önzőnek tartotta volna. Mit mond el és mit nem a fiának a nagyapjáról?

- Két éves kora óta mesélek neki arról, ki is volt Pablo Escobar. Természetesen nem kezdek neki arról beszélni, hogy mi a drogkereskedelem és a tilalom. Már tudja, hogy a nagyapja Pablo Escobar volt. Megfogadtam, hogy tisztelettel és szeretettel nevelem föl, mert tudom, hogy az apám is ezt adná meg neki, ha még élne.
Természetesen mindent el fogok neki mondani azokról a bűntettekről, amelyeket a nagyapja elkövetett. Így azon a napon, amikor meg lesz az esélye arra, hogy ő legyen a következő Pablo Escobar, eleget fog tudni ahhoz, hogy más utat válasszon.