NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

"Jövőre háromszázat állítunk!"

"Jövőre háromszázat állítunk!"
Írta: Gábor Ács
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Mit néztek tétlenül, és mikor avatkoztak közbe a rendőrök? A 301-es parcella kopjafáinak története.

HIRDETÉS

Térdig ért a gaz a 301-es parcellán, és mindig rendőr figyelte, hogy ki jön el a jelöletlenül elhantolt halottakhoz, az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak félreeső nyughelyéhez a rákoskeresztúri Új köztemetőbe. Még tartott a szocializmus „gulyáskommunizmusként” emlegetett időszaka az 1980-as évek második felében, amikor az alternatív, avantgárd és akcióművészekből álló Inconnu-csoport és barátaik a rendőri vegzálással dacolva kijártak a temetőbe minden év október 23-án, hogy az ’56-os mártírokra emlékezzenek. Azt már a rendőrök sem nézték tétlenül, amikor az első kopjafát állították 1988-ban. Ekkor merült fel, hogy háromszázat emeljenek az áldozatok emlékére. Az ötletgazdát, a Bécsben alkotó Kovács Kálmán festőművész özvegyét, Kovács Erzsébetet kérdeztem a kopjafák állításának kalandos történetéről.

- Féltek kimenni a temetőbe, amikor rendőr figyelte a 301-es parcellát?

- Féltünk, de azért mentünk. Mindig állt ott egy rendőrségi autó. Az Inconnu-csoport tagjai nálam jóval fiatalabbak, persze ma már ők is a hatvanon túl vannak (nevet), de fiatalként erős az ember igazságérzete. Tudtuk, hogy figyelnek minket a rendőrök, de komolyabban nem bántottak bennünket. Én már Bécsben éltem, amikor a csoport megalakult, és mindig jöttem velük, hogy legyen köztük egy nyugati polgár, akivel nem tehet meg akármit a kommunista hatalom. Igaz, a „gulyáskommunizmus” éveiben már megengedőbb volt a pártállam, de a 301-es parcella még tabunak számított.


- Sokan látogatták a 301-es parcellát a kopjafák felállítása előtt?

- Az áldozatok családtagjai és barátai közül tudtuk, hogy sokan járnak ki, és persze azok az ellenzékiek, akiknek fontos volt ’56 szellemiségének ápolása.

- Hogy nézett ki a temetőnek ez a félreeső területe?

- Térdig ért a gaz, vagy még magasabbra, a fejem tetejéig. Első ránézésre semmi nem utalt arra, hogy itt emberek vannak eltemetve. Dudorokat lehetett érezni a földön, mintha sírhantokon járnánk.

- Lehetett tudni, hogy kit hová temettek?

- A Damjanich utcában laktam korábban. Ott volt egy egyetemet végzett erdélyi fiú, aki a köztemető főkertésze volt. Ő ismerte az egész sírkertet, térképe is volt. Név szerint nem voltak megjelölve az áldozatok sírhelyei, de azt a térképen feltüntették, hogy hol vannak a sírok. Talán Nagy Imrét jelölték, de erre nem esküszöm már meg. Én elkértem ettől a fiútól a térképet.

- Volt aki ellenezte a kopjafák felállítását?

- Nagy Imre újratemetése előtt már ülésezett az ellenzéki kerekasztal az Ó utcában. Még nem voltak pártok. Ellenzékiek, másként gondolkodók, Göncz Árpádtól Rajk Lászlóig sokan. Mi úgy hívjuk, hogy „Búvópatak-nemzedék” vagy urbánusok. A kerekasztalosok attól féltek, hogy a kopjafák állításakor a gödrökkel megbolygatjuk a halottakat. Nem tudták, hogy nekem van térképem a temető kertészétől. Burgenlandi szőlősgazdák segítettek a saját gépeikkel, amikkel a talajba akkora lyukakat tudtak fúrni, amikbe beállíthattuk a megfaragott fatörzseket.


Göncz Árpád és felesége a kopjafáknál/REUTERS, 1999. október 23.

- Hogyan került ki az első kopjafa?

- A Fiumei úti sírkertben is eltemettek áldozatokat, illetve a rákoskeresztúri Új köztemetőben. 1988-ban azt mondta a művészek közül az egyik srác, hogy kellene legalább egy kopjafa a 301-es parcellára. Kifaragtak egy vastag, tömzsi, testes fatörzset. Nem olyan vékonyat, mint a többit, amiket később állítottunk, ez ma középen látható.

- 1988-ban a rendőrök szeme láttára állították fel az első kopjafát?

- Egy kisteherautóval, valamiféle furgonnal, mi úgy mondtuk, priccswagennel vittük ki az első kopjafát, még 1988. október 23. előtt egy-két héttel. A srácok kiástak egy gödröt, beletettük, a rendőrök nem szóltak egy szót sem. Csak amikor már beföldeltük, akkor láttuk, hogy felénk tart egy rendőrségi autó. A szélrózsa minden irányában elfutottunk, de Philipp Tibi maradt. Ő átölelte a kopjafát, és azt mondta a rendőröknek, hogy csak a testével vihetik el. Tény és való, hogy erre megfogták a rendőrök, és Tibivel együtt vitték el a kopjafát, feldobták a priccswagenre, és elhajtottak.

- Önök mit csináltak?

- Gondolhatja, hogy féltünk, de sikerült kijutnunk a temetőből. Én a kerítésen másztam ki, a fiúk bakot tartottak nekem, a ruhám kiszakadt, ahogy átlöktek a kerítésen. Akkor már kapcsolatban voltam a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségével, és felhívtam őket. Ők bemondták az egész sztorit, és másnap a Philipp Tibit a kopjafával és a teherautóval együtt visszavitték a temetőbe.

HIRDETÉS

- Simán felállíthatták a kopjafát?

- Olyannyira, hogy én akkor azt mondtam a Tibinek, hogy ide hallgass! Jövőre háromszázat fogunk ide felállítani!


Kovács Erzsébet, fotó: Szuda M. Barna

- Honnan teremtették elő a megvalósításhoz szükséges pénzt?

- Én nem koldultam, csak annyit írtam a Nyugaton élő ismerőseimnek, hogy „Vegyél egy kopjafát 180 schillingért!” Dőlt a pénz dollárban, schillingben, Magyarországon forintban. Nekem egy idegen nyelvű könyvesboltom volt Bécsben, én voltam az egyetlen Ausztriában, aki magyar nyelvű könyveket árult. Olyan köteteket, amik külföldön jelentek meg, Magyarországon tiltólistás műveket. Azok a magyarok, akik kaptak útlevelet, szájról szájra adták egymásnak, hogy nálam lehet külföldön megjelent könyveket vásárolni. Ennek köszönhetően szinte minden másként gondolkodót megismertem, az összes ellenzéki kulcsfigurát.

HIRDETÉS

- A fatörzseket is adományként kapták?

- Egy bajai erdőőr az egyik művész fiú apukája volt, ő adta a törzseket. Pesten kivittük Budakeszire, egy hétvégi ház udvarán kezdték kifaragni, de akkor is jöttek a rendőrök. Azt mondták, hogy a lakók jelentették, hogy nagyon száll miattunk a fűrészpor, de nem intézkedtek a járőrök. A rendőrök félrenéztek, amíg elkészült a háromszáz kopjafa. Tény, hogy szállt a fűrészport, ahogy fújt a szél. Olyanok voltak a házak, mintha hó lepett be volna mindent.

- Milyen érzés ma ránézni a 301-es parcellára?

- Nagy dolog, hogy ez megvalósulhatott. Minden kopjafa más, kicsit hasonlóak, de mégsem ugyanolyanok. Az első, 1988-ból áll középen, körülötte spirálisan a többi. Szép…


Megölt szeretteit sirató asszony/fotó: REUTERS, Balogh László, 2011. október 23.

HIRDETÉS

portréfotók: Szuda M. Barna
szöveg: Ács Gábor

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Budapest nyerte az Európai Mobilitási Hét díját Brüsszelben

Kikerült Alekszej Navalnij arcképe a Szabadság téri szovjet emlékműre

Csontváry-festménnyel nyílik meg az ingyenes Róma-Budapest kiállítás a Virág Judit Galériában