De vajon készen áll-e rá az ország, hogy megbirkózzon a keletről érkező kihívásokkal, és megvédje a NATO dél-keleti határát?
HIRDETÉSForrósódik a helyzet Románia körül – október elején az ország egy csapásra a nemzetközi figyelem középpontjába került, mikor nyilvánosságra hozták, hogy az új, multinacionális NATO-központot a romániai Krajova városában állították fel. A központ elsődleges, egyáltalán nem titkolt célja, hogy megálljt parancsoljon az egyre fenyegetőbb orosz jelenlétnek a régióban.
A két hete Romániában, Bukaresten megtartott 63. NATO-közgyűlésre 29 NATO-tagállamból összesen 300 résztvevő érkezett. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az eseményen arról beszélt, hogy növelni akarják szárazföldi, légi és tengeri jelenlétüket Romániában, az ide kihelyezett NATO-személyzet egyértelmű válaszlépés a növekvő orosz jelenlétre a Fekete-tenger térségében.
A Kreml nem volt rest azonnal válaszolni a fentiekre: kalinyingrádi bázisára alig pár nappal később Iszkander rakétákat küldött, hogy ő se maradjon le a NATO mögött.
Az eredetileg az egykori Szovjetunió egy esetleges, Nyugat-Európa elleni támadása miatt létrehozott “keleti NATO-határ” a leginkább sebezhető az észak-atlanti szövetség által ellenőrzött régiók közül. A Krím-félsziget illegális annektálása után a NATO négy helyen létesített bázisokat a keleti térségben – Lengyelországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában – hogy így segítsen biztosítani keleti szárnyát.
Románia az utolsó darab ebben a “biztonsági puzzle-ben,” és az új, most befejezett román bázissal teljessé válik az a védelmi vonal, mely északon a Balti-tengernél kezdődik és délen a Fekete-tengerig tart.
Egyre több a katonai bázis keleti szomszédunknál
Az ukrajnai események ugyanis arra késztették a NATO-t, hogy vegye figyelembe a Fekete-tenger növekvő stratégiai jelentőségét, és a jövőben kulcsszereplőként tartsa számon Romániát mind diplomáciai, mind stratégiai szempontból. A Bukaresti találkozót végül egy határozattal zárták melyben kiemelték a Fekete-tengeri régió fontosságát.
Románia stratégiai fontossággal bír a NATO számára, elsősorban ex-kommunista múltja miatt. A kulcsfontosságú, Fekete-tenger melletti katonai bázis felújítására és modernizálására több mint 50 millió eurót költöttek, és többszáz amerikai csapat állomásozik ott jelenleg is tankokkal és katonai eszközökkel felszerelve. Jelenlétük valószínűleg nőni fog, mivel az amerikaiak arra is szeretnék használni a bázist, hogy iraki akcióikhoz innen küldjenek utánpótlást.
A NATO rakétavédelmi rendszerének kiépítése Deveselu térségében további 800 millió dollárt emésztett fel és a legnagyobb katonai fejlesztések egyike volt Románia történelmében.
Dan Dungaciu nemzetközi kapcsolatok szakértő egy helyi lapnak azt nyilatkozta, Románia “egy erős és együttműködő szövetség előnyeit élvezi: ez a lehető legjobb garancia a biztonságra, melyet egy állam remélhet.”
Magas ára van mindennek
Ennek az előnynek azonban nagy ára van: Románia több tízmillió dollárra emelte meg védelmi költéseit, csatlakozva ezzel a NATO öt, katonai kiadásokra legtöbbet költő országához, melyek a GDP 2 százalékát fordítják védekezésre. A NATO-főtitkár nemrég épp ezért követendő példaként említette a többi, ennél jóval kevesebbet költő tagország előtt.
A NATO-missziókhoz nyújtott emberi erőforrásokon és a megemelt katonai büdzsén kívül azonban Romániának még egy dolgot kell “feláldoznia” az észak-atlanti szövetséghez való tartozás miatt: mint ahogy Claudiu Saftoiu biztonsági szakértő és a román köztársasági elnök korábbi tanácsadója, illetve a román titkosszolgálat vezetője egy véleménycikkben rámutatott: Románia ezekkel a lépésekkel egy esetleges orosz megtorlást is kockáztat. “Románia Oroszország figyelmének előterében áll, miközben a NATO egyenesen célkeresztet rajzol az ország képzeletbeli mellkasára” – idézi a lap a szakértőt.
Cristian Gherasim írása