rendkívüli hír

Mi vagy ki áll a katalán függetlenségi törekvések mögött?

Két, a háttéből irányító civil szervezet, melyeket egyszerre gyűlöl és szeret a katalán politikai elit.

Éppen ezt olvassa:

Mi vagy ki áll a katalán függetlenségi törekvések mögött?

Betűméret Aa Aa

Ha egyetlen arcot kéne megnevezni, aki a katalán fügetlenségi mozgalmat képviseli, egyértelműen Carles Puigdemont-ra, a katalán elnökre mutatnánk. A katalán kormányfő mögött azonban ott áll két, magát civilnek tekintő szervezet és a Popular Unity Candidacy (CUP) is, melyek nélkül nem sikerült volna idáig eljutnia.

A háttérben meghúzódó “civilszervezetek”, az Òmnium Cultural és az Assemblea Nacional (ANC) nélkül nehezen lenne értelmezhető a függetlenségi mozgalom elmúlt 12 éve. Ennek ellenére egyik szervezet sem részese a politikának vagy a parlamentnek, és mégis, kulcsszerepük volt abban, hogy a referendum létrejöhessen, és a katalán nemzeti napot, a Diadát minden évben megtartsák.

Vezetőik mindig is “közel voltak a tűzhöz”, és elsőbbségi bejárásuk volt a kormánytagokhoz. Tagjaik adták a függetlenségpárti röplaposztó, tömegszervező, zászlókat lengető keménymagot és az aktív közösségi médiás jelenlétet.
A spanyol hatóságok eközben “lázadással és annak szításával” vádolják őket (vagyis egyiküket, az Audiencia Nacional-t, melyről a terrorizmussal és korrupcióval foglalkozó Legfelsőbb Bíróság fogalmazott így), és rajtuk kívül a Mosszosz-nak, a katalán rendőrségnek a vezetőjét, Josep Lluis Traperot is.

A spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy kedden azzal vádolta meg őket, hogy ők állnak az ellentmondásos referendum szervezése mögött is. De kik is ezek a szervezetek valójában?

Òmnium, a kulturális gyökerekkel rendelkező nagytestvér

Az Òmnium Cultural-t 1961-ben alakította meg hat vagyonos katalán üzletember, azzal a céllal, hogy “megőrizze a katalán kultúrát” a Franco-éra évei alatt. A spanyol lap, az ABC adatai szerint a szervezet 2005 óta 20 millió eurót kapott segély és támogatások formájában.

Mikor nyilvánosságra került, hogy a függetlenségi mozgalom egyik legnagyobb támogatója az Òmnium és az ANC, az állami támogatásokat a spanyol kormány drasztikusan csökkentette – ezzel párhuzamosan viszont a magánemberektől és cégektől érkező támogatások drasztikusan megemelkedtek.

A Jordi Cuixart üzletember (szintén érintett a “lázadás” vádjában) elnöksége alatt működő Òmnium Cultural-nak 40 irodája, 55 alkalmazottja és 60 ezer partnere van, amit 5,5 millió eurónyi (1,6 milliárd forintnyi) büdzséjéből tart fenn. Legfőbb bevételük a tagdíjakból származik, mely eléri a 3,7 millió eurót. Egyik legismertebb tagjuk pedig nem más, mint a futballedző Pep Guardiola.

Bár valóban tartanak kulturális eseményeket és konferenciákat, politikai szerepvállalásuk sokkal hangsúlyosabb ennél. Magukat “a legfőbb civil és kulturális entitásnak” tartják az országban, mely “az ország társadalmi kohéziójáért dolgozik”, hogy egységes katalán társadalom jöjjön létre. A közösségi médiában úgy pozícionálják magukat, mint a függetlenségi mozgalom szóvivői.


ANC, a tömegmozgató kistestvér


Az ANC saját magát úgy definiálja, mint “keresztmetszeti és egységes szervezet, melynek célja, hogy elérje Katalónia függetlenségét demokratikus és békés eszközökkel.” Büszkék rá, hogy nevükhöz fűződik a katalán történelem legnagyobb mozgósítása, és az európai szinten is előkelő helyet elfoglaló tömegmegmozdulások is: a 2012-es és 2013-as Diadák.

A szervezet egy 500 helyi szinten működő kisebb egységet magába foglaló közgyűlés, melyeknek óriási ereje van lokális szinten. Saját weboldaluk szerint ők az “egyens ági leszármazottai a referendumot 2009-ben és 2011-ben támogató mozgalmaknak”. Nincsen azonban semmilyen kulturális tevékenységük, mint az Ómniumnak.

Feladataik közé tartozik a tömegrendezvények logisztikája, a megfelelő tömegű ember mozgósítása, a függetlenségi propaganda terjesztésa, és ezzel kapcsolatos termékek árusítása. Időnként közügyekbe is beleavatkoznak, mintha cska politikai párt lennének.

Büdzséje nem nyilvános, de az El Confidencial szerint 2016-ban 3,3 millió euróval (kb. 1 milliárd forint) gazdálkodhattak. Az El Mundo szerint 2013-ban is hasonló összeg állt a rendelkezésükre, bár az újság számításai szerint a tagdíjakból csupán 657 ezer eurójuk jött be, így az összeg nagy részét az egyéni adományok (1,7 millió euró) és a termékek árusítása (1,1 millió euró) hozhatta be.

Olajozott gépezet

A két fenti szervezet mobilitási ereje felmérhetetlenül nagy: nagyobb, mint bármely politikai párté. Nem véletlen, hogy a katalán függetlenséget támogató pártokkal tökéletes szinbiózisban dolgoznak. Emiatt azonban egyre több a kritikusuk is: sok katalán politikus vélekedik úgy, hogy a valódi erő nem is a katalán parlamentben, hanem ebben a két szervezetben van.


Miközben sokszor hívják őket az “erőnek” vagy a “mozdonynak” mely előreviszi a függetlenség ügyét, egyre többekben merül fel a kérdés, hogy valójában nem-e inkább az “agyról” vagy a “mozdonyvezetőről” beszélünk-e.