rendkívüli hír

rendkívüli hír

Josep Carles Rius: új népszavazás kell

Mi lehet a kiút a katalán válságból?

Éppen ezt olvassa:

Josep Carles Rius: új népszavazás kell

Betűméret Aa Aa

Josep Carles Rius négy évtizede kíséri figyelemmel a katalóniai helyzetet. A katalán La Vanguardia lap igazgatóhelyettese volt, az Újságíró Főiskola dékánja, és az újságírás professzora a Barcelonai Autonóm Egyetemen (UAB).

A mostani politikai válság eredetéről, következményeiről és lehetséges megoldásairól beszélt az Euronews-nak a hétvégi tömegdemonstrációk után. Barcelonában több mint 300 ezren kérték a katalán hatóságokat, hogy térjenek vissza a józan észhez, és ne akarjanak függetlenséget.

- Úgy vélem, a folyamat, amely sok éve kezdődött Katalóniában, olyan, mint egy sakkmeccs. Mindkét játékos mozgatja a bábukat, jól megtervezi a lépéseket, gondol a következményeire, és arra, hogy elkerülje a hibákat. Néhány hónappal ezelőtt, amikor látszott, hogy a függetlenségi folyamat a végső fázisa felé tart, minden akció-reakció játékká vált.

Más megállapodásokra, más alkotmányos reformokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban tükröződjön ez a pluralitás. Ha ez nem így lesz, akkor az “igen” vagy a “nem” valóban megoszthatja a társadalmat. A társadalom dönthet úgy, hogy népszavazást tart, de ebben az esetben tisztában kell lenni azzal, hogy ez a helyzet törést okoz, és úgy láto, ennek már megjelentek a jelei a katalán társadalomban. A vasárnapi demonstráció ezt a megosztottságot tükrözheti.

Kérdés, mik lesznek a következő lépések a sakkjátszmában. A katalán regionális kormány vezetője miként akarja teljesíteni azoknak az akaratát, akik szavaztak október elsején, miközben a spanyol kormány azzal fenyeget, hogy felfüggeszti a régió autonómiáját, ha egyoldalúan kikiáltják a függetlenségét.

- Sokan szavaztak, sokan, akik nincsenek a függetlenség mellett, ez jelenleg a függetlenségpárti mozgalom öröksége. Az a kérdés, hogy mi lesz az elszakadás híveinek következő lépése, megtartják-e ezt az örökséget, sőt nemzetközi vetületeit is. Ha visszafordíthatatlan hibákat vétenek, elveszthetik ezt.

Ha felfüggesztik a katalán autonómiát, a leglogikusabb dolog, amit elképzelhetünk, az lenne, ha volna reakció. Egy társadalmi többség részéről, amely a függetlenség pártján állna, vagy megvédené a katalán intézményeket, a függetlenség nélkül is.

- Az a gond, hogy van egy olyan szereplő, a spanyol állam, amely nem akar párbeszédet, kísérti a kudarcot, az egy történelmi kísértés annak a részéről, amit spanyol nacionalizmusnak nevezhetnénk. Nem akarunk párbeszédet, csak azt akarjuk, hogy elfojtsuk a szuverenitási törekvéseket, olyan győzelmet akarunk, amely nemzedékekig tart. Ez a nagy kísértés a politika és a társadalom részéről. Ezt a spanyol állam legkeményebb jobboldalának nevezhetnénk.

Van egy másik tényező is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Spanyol Szocialista Párt (PSOE) rosszul cselekszik. Nagyon fontos szerepet játszhatna, hogy hidat képezzen a függetlenség oldalán álló pártok és az egységpárti blokk, a Néppárt és a Ciudadanos között, de nem teszi ezt. Pedro Sánchez nem játssza ezt a szerepét. Azt hiszem, hibázik, véleményem szerint történelmi felelőssége most a Szocialista Pártnak.

- Eljutottunk idáig, tehát mi a probléma? A függetlenségpárti mozgalomnak nagyon nagy az ereje, kétmillió aktív, mozgósított embere van, de nincs elég ereje ahhoz, hogy szebeszálljon a spanyol állammal. Két oldal van: az egyik, aki megadást akar, a másik pedig nyilvánvalóan nem fogadhatja ezt el. Az egyetlen kiút a közvetítés, a tárgyalás, hogy közös pontokat találjanak.
Ha az eredeti probláma az urnáktól származik – jogi szempontból nem tisztelnek egy döntést, amelyet a katalánok megszavaztak -, akkor a megoldásnak is az urnáknál kell lennie. Előbb-utóbb lesz egy referendum, de nem olyan elnyomott, mint a legutóbbi, hanem amelyet demokratikus garanciákkal tartanak.