Nyolcvan pályázó közül választották a nizzai operaház zeneigazgatójának Győriványi Ráth Györgyöt.
HIRDETÉSNyolcvan pályázó közül választották a nizzai operaház zeneigazgatójának Győriványi Ráth Györgyöt. A világhírű magyar karmester vendégként már évek óta dolgozik a nizzai társulattal, de a 2017/18-as az első évad, amit már ő irányít a dél-franciaországi operaházban. Az évadkezdés izgalmairól kérdeztük:
- Tudja, hogy miért ön nyert a pályázaton?
- A zenekar kért, hogy induljak a posztért. Sokat voltam itt korábban, operákat és koncerteket is vezényeltem, a korábbi közös munkák közben megszerettek.
- Ezek szerint az már nem is kérdés, hogy mit szóltak Nizzában egy magyarhoz egy ilyen kiemelt pozícióban?
- Minden bizonnyal a város kulturális vezetése könnyebben elfogadott volna egy francia zeneigazgatót, ezért én biztos vagyok benne, hogy a zenekarnak köszönhetem, hogy engem választottak a sok jelölt közül.
- Beszél franciául?
- Franciából vagyok a leggyengébb, mert Olaszországban, Németországban, Amerikában dolgoztam sokáig. Franciaországba hat éve jöttem először, azóta minden évben visszahívtak.
- Az első nizzai felkérést hogyan kapta?
- Egy nagyon kedves barátom, Philippe Auguin, aki a washingtoni operának is igazgatója volt, meg egy jó ideig a nizzai operának volt a zeneigazgatója, ő hívott meg. Fiatal karmester korunk óta együtt tanultunk különböző mestereknél, tehát ez egy régi szakmai kapcsolat.
- Mit szerethettek meg önben a nizzai zenészek a korábbi közös munkák során?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy hat évnyi közös erőfeszítésünk érett be azzal egy időben, hogy tavaly kiírták a zeneigazgatói pályázatot. Januárban hivatalosan is elnyertem a pozíciót, azóta foglalkozom a most kezdődő évad előkészületeivel.
Strandolók a nizzai operaház előtti tengerparton
- A nizzai operaház terveit a párizsi operaház építésze, Charles Garnier hagyta jóvá, François Aune építette újjá az 1881-es tűz után, a gázlámpák miatt kapott lángra az épület. Három énekes meg is halt a tűzvészben, de Nizza városa elhatározta, hogy elegáns dalszínházat nyit újra a tragédia után. Mi a koncepció a mában?
- Kétféle operajátszás van a világon. Az egyik a repertoár műsorrend, ami Magyarországon is bevett szokás, illetve a német nyelvterületen is általános. Ez azt jelenti, hogy a sok évvel ezelőtti darabokat az újakkal együtt műsoron tartják, és szinte minden este felmegy a függöny. A déli országokban ez másként van. Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban minden évben tartanak 4-5-10 premiert, és csak az új előadásokat tűzik műsorra az évadban. Eszerint működik a nizzai operaház is, ami Franciaországon belül is jelentős. Franciaország egyik legnagyobb zenekara működik Nizzában.
- Már az első évadban újít valamit?
- Észrevettem én is, amire célozgat, hogy ritkábban van előadás Nizzában, mint Budapesten. Ebből előnyt igyekszem kovácsolni. Próbálom kihasználni, hogy a zenekarnak nem kell játszania minden este, ennek köszönhetően szerveztem egy koncertsorozatot az idei évadra, az operajátszás mellett. Szeptember elején el is kezdtük a szemközti templomban a hangversenyeket, óriási sikerrel, teltházas estéket tartunk. Nagy lehetőség, hogy egy ilyen nagy létszámú együttessel az operaházon kívül is felléphetünk.
- Emlékezetes, hogy a Magyar Állami Operaházban önt többször kinevezték, és többször elküldték. Legutóbb Ókovács Szilveszter kormánybiztos 2011-ben azért bontott önnel szerződést, mert egy cikkben kommentálta az incidenst, amikor Christoph von Dohnányi berlini karmester lemondta budapesti fellépését. Az ellen tiltakozott így, hogy az ismerten szélsőjobb oldali Dörner Györgyöt és Csurka Istvánt nevezte ki az Új Színház élére Tarlós István. Bántja, hogy elküldték önt a Magyar Állami Operaháztól?
- Természetes, hogy ha az ember teszi a dolgát, akkor nem csak segítői akadnak, hanem olyanok is, akik támadják. A Magyar Állami Operaházban valóban súlyosnak éreztem bizonyos helyzeteket, de azt nem felejtem el, hogy a társulatban és a művészek között éveken át nagyon jól éreztem magam. Három évig vezettem a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát is, szóval igazán kedves emlékeket tartogatok Budapestről. A politika szele persze mindent képes elsodorni. Büszkén szoktam mondani, hogy engem a jobboldal nevezett ki és a baloldal váltott le, majd a baloldal nevezett ki és a baloldal váltott le, végül a baloldal nevezett ki és a jobboldal váltott le. A baj inkább az, hogy ez a gyakorlat nem tesz jót a magyar operajátszásnak és a magyar kulturális életnek.
HIRDETÉSfotók: Ács Gábor