rendkívüli hír

Miért ilyen sikeres az AfD a keleti német tartományokban?

Menekültügy, gyenge demokratikus hagyományok, gazdasági elmaradottság.

Éppen ezt olvassa:

Miért ilyen sikeres az AfD a keleti német tartományokban?

Betűméret Aa Aa

Újból a német és a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került Kelet-Németország, 28 évvel a berlini fal leomlása után. A 2017-es német parlamenti választás egyik legnagyobb híre az volt, hogy bekerült a Bundestagba az Alternatíva Németországnak (AfD) párt, méghozzá egyből a szavazatok 13 százalékával, a harmadik legerősebb pártként. A szélsőjobboldali elemeket is magába foglaló, euroszkeptikus párt a legjobb eredményeket azokban a tartományokban (Brandenburg, Mecklenburg-Előpomeránia, Szászország, Szász-Anhalt és Türingia) érte el, amelyek az 1990-es újraegyesítés előtt a kommunista Kelet-Németországhoz tartoztak. Ezen belül is Szászországban a legnépszerűbb a párt, itt a lakosság 27 százaléka szavazott rájuk. Ezzel az eredménnyel a legtöbb szavazatot gyűjtötte össze az AfD ebben a tartományban, ha csak hajszállal (egészen pontosan 0,1 százalékkal) is, de megelőzve az addig a rendszerváltás óta élen lévő CDU-t.

Előzmények

Az AfD mostani sikerét némileg megelőlegezte, hogy a párt az előző években tartományi szintű választásokon már hasonló eredményeket ért el. 2016-ban Mecklenburg-Előpomerániában 21, Szász-Anhaltban 24 százalékot kapott. Elemzők rámutatnak arra is, hogy Kelet-Németországban már korábban is erősek voltak a szélsőséges, szélsőjobboldali tendenciák. Itt szerveződött a bevándorlás-ellenes, iszlám-ellenes „Pegida” mozgalom is. A Lipcsei Egyetem egy 2016-os felmérése szerint a szélsőséges nézetek „alapvetően a lakosság minden csoportjában” jelen vannak, és különösen a 14-30 év közötti férfiak hajlamosak azonosulni ezekkel.

Kik szavaztak az AfD-re?

Az AfD mostani szavazói közül felmérések szerint a legutóbbi választáson, 2013-ban még mintegy egymillióan a konzervatív CDU-CSU-ra adták a voksukat, 500 ezren a szociáldemokrata SPD-re és 400 ezren a Baloldalra (Die Linke). Az AfD tudta a pártok közül a legnagyobb arányban mozgósítani a nem-szavazókat, egyben a párt legtöbb szavazója (1,2-1,5 millió fő) is ebből a csoportból került ki.

A korosztályok és nemek szerinti megoszlást tekintve a 30-59 év közötti férfiak közül választották a legtöbben az AfD-t. Végzettség és jövedelmi helyzet alapján a közepesen képzettek, és alacsony, illetve közepes jövedelmi rétegekbe tartozók.

Protesztpárt

Felmérések szerint az AfD-szavazók 60 százaléka nem azért választotta ezt a pártot, mert teljesen egyetért annak üzeneteivel, hanem mert a többi párttal (a „régi pártokkal”) való elégedetlenségét akarta kifejezésre juttatni. Elemzők szerint ehhez járul, hogy a keleti tartományokban nem alakult ki olyan erős pártkötődés a német egység létrejötte óta, mint amilyen a hosszabb demokratikus múltra visszatekintő nyugati területeken jellemző. Az AfD így olyanokat is maga mögé tudott állítani, akik korábban a radikális baloldalt támogatták.

Elemzők szerint az AfD jól tudta meglovagolni a menekültek és a belbiztonság kérdését, annak ellenére, hogy a keleti tartományok azok, amelyekben a legkevesebb menedékkérőt regisztrálják. Az Inftratest Dimap felmérése szerint a párt szavazóinak döntésében a legfontosabb szerepelt a terrorizmustól való félelem, valamint „a német kultúra elveszítése” játszottak. A menekültkérdés mellett majdnem ugyanolyan fontos volt a bűnözéstől és a társadalmi különbségek növekedésétől, az elszegényedéstől való félelem is.

Gazdaság

Az elégedetlenségek és a csalódottság mögött valós gazdasági különbségek is állnak. Közel harminc évvel az egyesítés óta még mindig jelentős különbségek vannak a nyugati és a keleti bérek között, egyes szakmákban akár 30 százalékkal is többet keresnek a „Wessik”, mint „Ossi” honfitársaik. És bár a munkanélküliség a keleti területeken 1995 óta a felére csökkent, a 90-es években elszenvedett nagyarányú lakosságelvándorlást a keleti tartományok azóta sem tudták pótolni. Ezek a tartományok kevesebb befektetést vonzanak, a kisvárosok lakói orvoshiányra, a vasúti és az autóbusz-hálózat visszafejlődésére panaszkodnak.

Posztkommunista jelenség?

Astrid Lorenz, a Lipcsei Egyetem demokrácia-kutatója szerint az AfD kelet-németországi sikerének nem csak az volt a magyarázata, hogy az eddig kormányzó pártok nem tudtak megfelelő választ adni mindezekre a kérdésekre. Lorenz az MDR Sachsen szászországi közszolgálati televíziónak azt mondta: a volt szocialista országokban általános jelenség az „erős kéz politikája” utáni vágy, és ez igaz az egykori kelet-német területekre is. Az emberek csak ritkán beszélnek politikáról nyilvánosan, legfeljebb a családban vagy szűkebb társaságban. Emellett a volt szocialista országokban sokan még ma is jóval érzékenyebbek a társadalmi és jövedelmi különbségekre, erős az igény az állami szerepvállalásra, de ezzel egy időben magas a politikával szembeni bizalmatlanság is.