Kelet-európai idénymunkások működtetik a francia mezőgazdaságot.
Franciaország szívében vagyunk, egy Touraine környéki szőlőültetvényen szüret idején.Mladen évek óta jár ide dolgozni Bulgáriából a lányával és a feleségével. Három hét szüretelés után maradnak még a környéken, hiszen a borászatokban rengeteg a kézimunka-igényes feladat. Szerencsére – teszi hozzá Mladen.
- Bulgáriában nagyon kevés a pénz. Franciaország jó. Két lány van a családban. Bulgáriában tanulhatnak az Institut-ben – magyarázta Mladen. – Itt dolgozunk, pénzt keresünk, aztán hazamennek Bulgáriába tanulni.
Mladenékkal együtt tizenkét bolgár munkás szüretel a nagyjából százfős csapatban. Jacky Blot egy bolgár közvetítő ügynökségen keresztül toborozta őket. A borász szerint a külföldi munkásokra szükség van a kézi szüreteléshez, ami olyan hagyomány, amelyet a minőség érdekében meg kell őrizni.
- Ezer tölgyfa hordó van a birtokon, az háromszázezer palack, ami kint alszik az ég alatt – mondta Jacky Blot. – Ha két nappal hamarabb szüretelünk, az túl korán, ha két nappal később, az túl késő. A szőlőt akkor kell leszedni, amikor itt az ideje. Csakhogy nehéz elég szüretelőt összeszedni, hogy minden parcellát a megfelelő időben szedjünk le. Ez egy nehéz, megerőltető munka. Évről évre egyre nehezebb kizárólag a helyiekből összerántani egy ütőképes társaságot, messzebb kell már menni munkás kezekért.
Ugyanakkor a legális külföldi munkások alkalmazása drágább, mint a franciáké.
- A közvetítőnek óránként tizennyolc eurót fizetek a bolgár szüretelők után – folytatta Blot. – Egy francia szüretelő bére közterhekkel együtt tizenhárom eurónál kicsit kevesebb. Munkásonként és naponta negyven euró a különbség. Tizenkét bolgár munkásom van, ami nekem nagyjából naponta plusz ötszáz euró költséget jelent. Ugyanakkor biztosan tudom, hogy időben el tudjuk végezni, amit kell.
Egy másik borász, Nicolas szintén igénybe vette korábban egy bolgár munkaközvetítő ügynökség szolgálatait. Már nem teszi. Van egy vándorló család, amely két generáció óta dolgozik neki a szüreteken, melléjük felvett két bolgár munkást. Anatoli Todorov hét éve nem kölcsönzött munkaerőként van itt, hanem rendes munkaviszonyban. De jól jár a munkáltató is. Nehéz megfelelő embert találni helyben. Aki jól dolgozik, azt igyekeznek megtartani, így próbálják biztosítani a családi vállalkozás jövőjét. Ráadásul Nicolasnak nem tetszik sok minden, amit a közvetítők csinálnak.
- A munkaerőközvetítőknél leveszi a részét az, aki összehozza a szerződést, levesz egy részt, aki megszervezi az étkezést, aki megszervezi a szállást – mindezt nem feltétlenül jó minőségben – magyarázta Nicolas Brunet. – A fizetésükből levonnak román vagy bolgár járulékokat, de a szolgáltatásokat nem igazán veszik igénybe. Ez egyfajta modern rabszolgaság, ami engem sokkol, nem akarok részt venni benne, szeretném a munkásaimat a francia jog alapján alkalmazni, hogy minden világos legyen nekik is és nekem is.
A Saint-Martin le Beau nevű faluba tartunk, hogy találkozzunk a polgármesterrel, aki az Európai Parlament képviselője és egy nagy kertészetet működtet. Ő sem talál helyben elég mezőgazdasági munkást, így ő is alkalmaz külföldi kölcsönzött munkaerőt.
- El kell mondani, hogy az uniós bővítés óta a kölcsönzött munkások tipikusan Kelet-Európából jönnek – magyarázta Angélique Delahaye. – Ezek vidéki emberek, akik megszokták ezt a munkát, és sokkal inkább hajlandóak elfogadni az ilyen típusú foglalkoztatást. Szerintem a legnagyobb problémát a tagállami kontroll hiánya okozza, hogy nincs megfelelő ellenőrző szerv. és ezért sem a Parlament, sem a Bizottság nem okolható, hiszen a tagállamoknak kell megoldani azon irányelveknek az ellenőrzését, amelyeket beépítenek a saját joganyagukba. Ha Franciaországban vannak ezzel kapcsolatos csalások, akkor ellenőrizni kell, és megbüntetni a csalókat. Ez ennyire egyszerű.
Találkoztunk néhány szezonális munkással, akik a kertészetben dolgoznak. Egyikőjük megkér, hogy ne legyen felismerhető a felvételen, mert volt már problémája az egyik bolgár közvetítő irodával.
- Baj volt a fizetéssel, a szerződéssel, a társadalombiztosítással. Már voltam a munkaügyi felügyeletnél. Nyolc hónapon keresztül dolgoztam, de a járulékokat csak három hónapra fizették be, a maradék öt hónap feketemunka volt úgy, hogy nem is tudtam róla.
Guilleaume Laveau a bolgár munkaerőkölcsönzők és a francia vállalatok között közvetít, több száz munkással látja el a környék borászatait. Az egyik ügynökség ellen, amellyel dolgozott, nyomozás folyik. Megszakította velük a kapcsolatot. Ő azokra panaszkodik, akik felveszik rendes állásba a bolgár munkásaikat.
- Az első dolog, amit akarnak majd, hogy igénybe vehessék a francia szociális támogatásokat – mondja Laveau. – Amint jogosultak lesznek munkanélküli ellátásra, nem fognak dolgozni. De igénybe veszik majd az egészségbiztosítást meg a többi juttatást is.
Meglátogattuk Anatolit azon a tanyán, amelyet a munkaadójától bérel. Gyakran hall a kiküldött munkához kapcsolódó visszaélésekről, neki magának is volt része benne. A fő célja, hogy több határozott idejű szerződés után munkanélküli feleségének szerezzen egy határozatlan időre szóló munkát. Az álmuk az hogy vesznek itt egy házat, és letelepednek a fiukkal, aki egy éve van itt velük.
- A fiam két és fél éves volt, amikor először dolgoztam Franciaországban – mesélte Anatoli. – Amikor visszamentem Bulgáriába, azt mondta, másik apukát szeretne, mert engem nem ismer. Nyolc évet töltöttünk úgy, hogy én Franciaországban, ő Bulgáriában. Számomra most az a legfontosabb, hogy a családommal felépítsük itt a házunkat. Ha felépül a ház, az már a sajátom lesz. Talán akkor lehet nagyobb családom is, ki tudja?