Két szakértővel kerestük a választ arra, hogy vajon miért erősödött fel éppen most a függetlenség iránti vágy Katalóniában.
HIRDETÉSKatalónia komoly konfliktusba került Madriddal az október 1-re tervezett függetlenségi népszavazás miatt. A hetvenes évek óta újra demokráciát élvező Spanyolországnak talán ez az eddigi legnagyobb politikai krízise. De vajon miért akar az északkeleti régió oly sok lakója elszakadni Spanyolországtól?
Történelem, kultúra és nyelv
Katalónia történelme nagyjából ezeréves múltra tekint vissza, és a régió büszke a különálló nyelvére és identitására. A terület mindaddig elég nagy autonómiát élvezett, amíg 1939-ben Francisco Franco csapatai elfoglalták. Az önállóságát vesztett régió csak Franco halála, vagyis 1975 után kezdett újra magára találni. 1978-ben újra megkapta az autonómiát, de a kultúra és a nyelv megsínylette az előtt lévő időszakot. Bár a legtöbb Katalóniában élő ember katalánul és spanyolul is beszél, sokan úgy érzik, hogy a katalán nyelv újjáéledése az ország egységét veszélyezteti – véli Mireia Borrell-Porta, a London School of Economics európai politikai szakértője.
Borrell-Porta az Euronews-nak azt mondta: „Úgy tűnik, van egyfajta megszállottság a spanyolországi egységgel kapcsolatban, ami rendben van, de az egység nem összekeverendő az uniformitással. Néhányan más nyelveket veszélyesnek tekintenek erre az egységre nézve, és ez talán Franco idejében valóban így volt, de nem akarok párhuzamot vonni a két helyzet között. Van egy olyan elképzelés, hogy bármilyen ötlet, ami nem tekinthető spanyolnak, fenyegetése az egységnek. Következésképpen a katalán nyelv nem örvend nagy tiszteletnek. Egy másik elképzelés szerint a spanyol nyelvet diszkriminálják – pedig valójában azt mindenki beszéli Katalóniában.”
Anyagi sérelmek
A turizmus és az ipar az ország egyik leggazdagabb régiójává emelte Katalóniát. Néhány katalán nacionalista szerint ennek az lett az eredménye, hogy a régió több pénzt tesz be a madridi államkasszába, mint amennyi visszakap. Természetesen a jólét újraelosztása önmagában nem szokatlan dolog, de Spanyolországban más régióknak, például a baszkoknak, nem kell a helyi adókat továbbítaniuk a központi költségvetésbe. Borrell-Porta szerint sok katalán érzi úgy, hogy a visszaforgatott beruházásokból sokkal több jut Madridnak, mint az ő régiójuknak.
Ugyanakkor Robert Liñeira, az Edinburgh-i Egyetem választási és népszavazási viselkedést kutató szakértője azt mondja, hogy a Katalónia gazdasági aggályairól szóló elképzelés annak a nacionalista stratégiának a része, amelynek célja, hogy minél több embert állítsanak a függetlenségi mozgalom mellé. „Bár valóban voltak olyan gazdasági sérelmek, amelyekről 2010-ben tárgyalások is folytak, történelmileg ez a probléma nem része a katalán nacionalizmus eszméinek. Szerintem ezzel csak több embert akartak a függetlenség pártjára állítani” – mondta Liñeira az Euronews-nak.
A függetlenségi törekvések meghiúsulása 2010-ben
Szakértők szerint a függetlenségi törekvés legnagyobb hajtóerejét a közelmúltban meghiúsult kísérletek adják. Egy 2005-ös törvény nagyobb autonómiát adott volna a régióban, javította volna annak pénzügyi helyzetét, és megóvta volna a katalán nyelvet, ráadásul a spanyol képviselők támogatását is élvezte. Aztán a spanyol alkotmánybíróság mégis hatályon kívül helyezte annak legfontosabb elemeit 2010-ben, amellyel nagy indulatokat váltott ki a függetlenségpárti katalánokból.
„Szerintem ez az egyik fő oka annak, hogy újra fellángoltak ezek az érzelmek” – mondja Borrell-Porta. „Az a törvény úgy tűnt, megoldja a problémákat. 2010 előtt nem sokan emelték fel szavukat a függetlenségért, ez csak azóta történik. Persze, ez egybeesett a gazdasági válsággal is, sokak szerint ez az oka, hogy a katalánok inkább a régióban tartanák a pénzüket. De azóta látható az is, hogy milliók vonulnak utcára a katalán nemzeti ünnepen, szeptember 11-én.”
A spanyol hozzáállás
Spanyolország kijelentette, hogy a tervezett katalán népszavazás illegális, ezért meg fogja akadályozni. Múlt héten a spanyol rendőrség több katalán tisztségviselőt őrizetbe vett, és minisztériumokban tartott házkutatást az autonóm régióban. A katalán rendőrséget is arra kötelezte a spanyol kormány, hogy akadályozza a népszavazás megtartását.
Borrell-Porta azt mondja: „Most azok a katalánok, akik eddig nem akartak függetlenséget és népszavazást, azt látják, hogy Madrid hogyan kezeli a katalán rendőrséget, hogy a spanyol főügyész beidézi a katalán polgármestereket, hogy házkutatást tartanak, hogy tisztségviselőket vesznek őrizetbe. Szóval ezek az emberek most azt mondják, eddig nem akartuk, de látva a spanyol kormány hozzáállását a demokráciához, talán tényleg jobb, ha elszakadunk.”
A spanyol kormány Liñeira szerint is felbosszantotta a katalánokat, és most már egyáltalán nincs szó gazdasági kérdésekről, csak szimbólumokról van szó. „A fő kérdés a függetlenség szimbóluma, annak elismerése, amely történelmileg mindig is a katalán nacionalizmus fő mozgatórugója volt, és véleményem szerint még mindig az.”