rendkívüli hír

Vb-bronz után, teher nélkül

Exkluzív interjú Baji Balázzsal.

Éppen ezt olvassa:

Vb-bronz után, teher nélkül

Betűméret Aa Aa

Írta: Kristóf Péter

Sikerekben gazdag nyarat zárt a magyar sport, olyat, melynek során a szurkolók mintha jobban megtanulták volna értékelni nem csak a győzteseket, de azokat is, akik aranyérmet ugyan nem akaszthattak a nyakukba, azonban a dobogó alsóbb fokaira felállva is hatalmas dicsőséget szereztek az országnak.

Aki látta, aligha felejti például a férfi 4X200-as gyorsúszó váltó világbajnoki bronzérmes úszását a budapesti vizes vb-n, de hasonlóan katartikus élmény volt a súlylökő Márton Anita „ezüstös” utolsó dobása a londoni atlétikai világbajnokságon, vagy ugyanott a gátfutó Baji Balázs bronzot érő futása is.

A 28 éves békéscsabai sportoló Universiadét nyert idén, illetve háromszor is megjavította a 110 méteres gátfutás országos csúcsát, de nem kérdés, hogy – bár tavalyról már volt egy Európa-bajnoki ezüstérme – az augusztusi világbajnokságon elért harmadik hely élete legnagyobb sikere.

Azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bronzérmével Baji Balázs az első magyar sportoló, aki futószámban szerzett érmet szabadtéri atlétikai világbajnokságon.

- Mennyire ülepedtek le benned a londoni élmények?

- Mostanra azért már leülepedtek. Néha ugyan még meg kell csipkednem magam, hogy ez megtörtént, de alapvetően már elhittem, ezzel együtt kelek és fekszem.

- Volt-e még bármikor olyan versenyed, ahol az utolsó pár méter ilyen szédületesen sikerült?

- Ilyen markánsan jó befutóm nem volt még soha. Táv közben a negyedik-ötödik helyen futottam, de az utolsó gátról nagyon jól sikerült lejönnöm. Nekem is meglepő volt! Végig küzdöttem a mezőnyben, aztán a végén, mintegy varázsütésre, ott találtam magam a harmadik helyen. Alig akartam elhinni. Azért sikerült egyébként, mert fejben végig erős tudtam maradni, így a harmadik-negyedik gát után képes voltam tartani a technikát és a ritmust.

- A vb volt a szezon csúcsa?

- Természetesen. Utána következik a tajpeji Universiadén aratott győzelmem és a három országos csúcsom – például a Gyulai István Memorialon elért 13,15 másodperces rekordom, ami óriási előrelépés a korábbiakhoz képest. Nyilván a vb-szereplés a csúcs, de az egész szezonomnak örülök, mert nagyon stabilan teljesítettem, nem is sikerülhetett volna jobban.

- Hozott a vb-bronz változást az életedben?

- Az kétségtelen, hogy a média sokkal jobban érdeklődik irántam. Számtalan médiumnál megfordultam és olyan tévék, rádiók, újságok is kerestek, akik korábban nem igazán foglalkoztak velem, illetve egyáltalán az atlétikával. Ebben van változás, de az utcán vagy más nyilvános helyen nemigen ismernek fel. Néha azért előfordul, de a mindennapjaimra nem jellemző.

- A fokozott médiaérdeklődést hogy viseled?

- Jól, bár a vb-t közvetlenül követő időszakban ez az érdeklődés igencsak intenzív volt. Azt nem mondanám, hogy zavart, de egy kicsit fárasztott, mostanra viszont valamelyest csökkent, így bőven el tudom viselni. Persze örülök is neki, hiszen ennek köszönhetően tudom az atlétikát, azon belül is a gátfutást népszerűsíteni.

- Nem te voltál az egyetlen európai futó, aki – a hagyományosan a színes bőrűek felségterületének számító sprintszámokban – a vb-n kiugróan teljesített. A te számodban, 110 gáton Szergej Subenkov végzett a második helyen, a 200 méteres síkfutást a férfiaknál török (Ramil Guliyev), a hölgyeknél holland versenyző (Dafne Schippers) nyerte. Mit gondolsz arról, hogy esetleg az esős idő is segíthette az európai sprinterek előretörését?

- Elképzelhető, hiszen szabadtéri versenyről van szó, ahol az időjárás eléggé befolyásolja a versenyeket, én azonban inkább azt látom, hogy az európai atlétika fejlődő stádiumban van. Egyre sűrűbb és erősebb az európai mezőny, aminek örülök, hiszen ennek a tendenciának én is a részese vagyok. Remélem, így marad továbbra is!

- Az Universiadét mindössze pár héttel a vb után rendezték. Az ott megszerzett aranyérmet tervezted vagy inkább már bónusz volt?

- Annyiban tervezett volt, hogy a jelentkezés, iletve a kijutási folyamat már jóval a vb előtt megkezdődött, és én már a szezon elején elterveztem, hogy az Universiadéra menni akarok. Ha a győzelemre akkor még nem is gondoltam, de éremre mindenképpen. A vb után aztán kicsit átértékelődtek a dolgok. Egy pillanatig azon is elgondolkoztam, hogy egy ekkora siker után ki akarok-e menni egyáltalán, van-e még szükségem erre, de elég hamar eldöntöttem, hogy igen. Nem is csak magamért, hanem azért is, hogy az Állatorvostudományi Egyetemnek szerezzek egy kis dicsőséget. Nyilván, a vb-bronz birtokában már abszolút győzelmi szándékkal mentem ki, főleg azután, hogy láttam a mezőnyt. Tudtam azt, hogy nyernem kell, ami új helyzet volt, mert ilyen szintű favoritként még soha nem utaztam világversenyre. Ettől függetlenül, élveztem a helyzetet, és meg is tudtam felelni az elvárásoknak, így nagyon örülök annak, hogy a részvétel mellett döntöttem.

- Pihenés volt azóta?

- Ahogy véget ért a szezon, gyakorlatilag azonnal visszaálltam a munkába az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikáján, a pihenőmet tehát itt töltöm. A délutánjaim szabadok, így kicsit jobban tudok magammal foglalkozni, kikapcsolódni, találkozni a barátaimmal. Néha egy kis szórakozás is belefér. Élvezem ezt a kis szabadságot, azt hogy nincsenek beosztva a napjaim reggeltől estig.

- Meddig tart ez az időszak?

- Szeptember végéig, utána októbertől elkezdünk edzegetni. Eleinte még óvatosan, aztán október végétől, november elejétől jöhet a komolyabb munka az edzőmmel, ifjabb Tomhauser Istvánnal. Úgy gondolom, drasztikusan nem fogunk változtatni semmin az alapozás során, folytatjuk azt a munkát, ami bevált. Nyilván lesz azért egy kis kísérletezés is, hiszen ez a szezon nagyon elgondolkodtat bennünket azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan lehetne még javítani.

- Versenyezni mikor fogsz legközelebb?

- Csak február-március környékén, már a fedettpályás szezonban. A következő is izgalmas év lesz, fedettpályás világbajnoksággal, szabadtéri Európa-bajnoksággal.

- Gondolom, vannak terveid. Ezeket helyezésben vagy időeredményben fogalmazod meg?

- Igazából annak is örülnék, ha meg tudnám ismételni ezt a szezont, mert ennél jobbat nehéz elképzelni. Mondjuk, fedettpályán még nincs érmem világversenyről, úgyhogy az jó lenne, de nem az éremszerzés lesz az alapvető elvárás. A mai gátfutó mezőny nagyon kiegyenlített, nem olyan egyszerű fixen ott lenni az éremszerzők között, ezért nem is szabad úgy odaállni a világversenyekhez, hogy csak az érem elfogadható. Az lesz a célom, hogy mind szabadtéren, mind fedettpályán bejussak a döntőkbe, aztán ott igyekezzek a maximumra törekedni, és ha minden jól alakul, ebben akár benne lehet az érem is.