rendkívüli hír

Ahol fityiszt mutatnak a halálnak

Egy vidám temető.

Éppen ezt olvassa:

Ahol fityiszt mutatnak a halálnak

Betűméret Aa Aa

Romániában van egy különleges temető. Aki azt felkeresi, ott a halál arcába nevethet.

A Bukaresttől 600 kilométerre, északnyugatra található Szaplonca (Sapanta) temetője nem a bánat és a szomorúság helyszíne. Ide mosolyogni járnak az emberek. Ezer színesre festett, ortodox kereszt és fejfa áll itt. Rajtuk rajzok, tréfás sorok az elhunyt egyéniségét, mesterségét, életének és halálának a körülményeit örökítik meg.

Az első humoros versikét Stan Ioan Patras, helyi népművész véste egy fejfára. Örökségét Dumitru Pop Tincu viszi tovább.

- Sok időt töltöttem a turisták közelében, így megfigyelhettem, mi érinti meg őket a leginkább. A fejfákon található szövegek és képek élettel töltik meg a temetőt, pedig az elhunyt sok nehézségéről, bújáról-bajáról is mesélnek. Ha figyelünk, tanulhatunk belőle – mondja a szobrászművész.

Az egyik fejfa egy parasztemberről mesél, akinek az ivás lett a végzete. Van, ahol egy vonatbaleset áldozata pihen, máshol pedig egy munkás, akibe a villám csapott bele a réten.

Minden fejfa egy-egy emberi sorsot mutat be. Néha tragikus, néha megmosolyogtató.

A helyiek úgy tartják, ha már elkerülni nem lehet a halált, akkor mutassunk fityiszt neki.

Néhány versike:

Itt fekszik az anyósom.
Ha még három napig él,
Ő olvassa, fekszem én.
Akik ide betértek,
Őt fel ne ébresszétek,
Mer még hazatalálna,
S tovább járna a szája.
Ezér úgy viselkedem,
Ide ne merészkedjen.

Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém.

Toader Dumitru vagyok én,
Mindig büszke, nagylegény,
Amíg éltem, ezt szerettem:
Jányokat s a muzsikát
A bort meg a pálinkát.
A jányok is jöttek nyomban,
mikor rájuk kacsintottam.
Aki iszik s mulatozik,
Életbe nem unatkozik
71 évet így éltem,
míg e világból kiléptem. .