Lassan, de biztosan tűnnek el a portugálok saját fővárosukból.
HIRDETÉSA portugál főváros minden évben turisták millióit vonzza magához, akik a hely atmoszférája miatt utaznak ide. Ugyanez a jelenség viszont teljesen élhetetlenné is teszi a várost saját lakói számára.
António kényelmesen elnyúlik az ablakpárkányon alfama-i lakásában, Lisszabon egyik legautentikusabb és legtipikusabb negyedében, és boldogan üdvözli azokat, akik elhaladnak előtte az utcán. A szemkápráztató látvány visszarepít minket a múltba, a mór, zsidó és középkori hatásokat magukon viselő házak nem véletlenül vonzzák a turistákat – akik mára szinten többen vannak, mint a helyiek. Jelenlétük az új városi dinamika, új üzletek és új társadalmi rétegek megjelenése melletti mellékhatásként a dzsentrifikációt hozta magával.
- Először csak egy értesítést kaptunk, hogy valaki érdeklődik a ház iránt, és megvenné. Egy évvel később kilakoltatási papírt kaptunk, melyben az állt, hogy nem újítják meg a bérleti szerződésünket, és a ház felújítási munkái hamarosan elkezdődnek – mondta egy helyi lakos.
Lisszabon viszonylag kicsinek számít a fővárosok között: nagyjából fél millió lakosával 5,6 millió turistát fogadott csak 2016-ban, ami 7,6 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest – a portugál statisztikai hivatal szerint pedig 2017-ben legalább ugyanennyivel fog nőni a számuk.
A turizmus természetesen jól jövedelmez: nemzeti rekordot jelentett az a 12,68 milliárd eurós bevétel, mellyel a 2016-os évet zárták, és ami óriási szerepet játszott a portugál gazdaságnak a 2008-as válság utáni feltámasztásában.
A vitathatlan anyagi prosperálás ellenére mégis sokan kritizálják az óriási turistaáradatot. Különösen Lisszabon és Portó lakosai panaszkodnak a turistákkal együtt érkező negatív hatásokra, mert a turizmus fellendülése miatt a belvárosi részek rohamosan dzsentrifikálódnak. A jelenséget jól ismerik Európa nagyobb turistavárosaiban, mint például Amszterdamban, Barcelonában és Londonban – olyannyira, hogy még nevet is adtak neki: “terramotourism” vagyis “földrengésturizmus” néven beszélnek róla.
António Machado, a lisszaboni Bérlakás Egyesület elnöke a kialakult helyzetért a korábbi jobbközép kormány 2012-es bérlakástörvényét hibáztatja. – Láttuk, ahogy családoknak fenntartott házak egyszercsak rövidtávú bérleményekké avanzsáltak…a lakástulajdonosok turistáknak adják ki a lakásukat, ami 30-40 százalékos áremelkedést okozott a lakáspiacon, ez viszont gyakorlatilag megengedhetetlen a helyieknek.
Az Airbnb-s lakások száma emelkedik, 67 százalékos emelkedést okozva a tavalyi évhez képest. Az Airbnb-s lakások legalább 73 százaléka Lisszabonban önálló lakás, átlagban 84 eurós napi áron értékesítik őket. Ez az ár természetesen sokkal rentábilisebb, mint egy hosszútávú bérlet. A kormány azonban eddig szinte semmit sem tett ennek megakadályozásáért – mint például Amszterdamban, ahol évente maximum 60 napig lehet egy lakást Airbnb-ztetni.
A CBRE ingatlanügynökség adatai szerint 2016-ban az átlagos lakásbérlet Lisszabonban 830 euró volt, ami 23 százalékos emelkedés 2015-höz képest. Az átlagos, 914 eurós havi fizetéssel ez kigazdálkodhatatlan a helyiek számára, ezért kénytelenek egyre kijjebb költözni a városból. Carla, egy 37 éves kétgyerekes anya például havi 500 eurót keres, és nemrég kapott kilakoltatási értesítőt Alfama szívében lévő lakásából, melyért 270 eurót fizet egy hónapra. A kicsike lakás, melyhez kinti wc tartozik, egy középkori házban található. Az épületet nemrég vette meg egy ingatlanfejlesztő, aki a házat rövidtávra kivehető lakásokra akarja osztani a nagyobb profit reményében.
Bár az értesítést minden lakó megkapta, Carla az egyetlen, akit semmiféle védettség nem illet meg, fiatal korára és bérleti szerződésére való tekintettel. Szociális bérlakásra leadott kérelmét visszautasították, mert nem felel meg a minimumfeltételeknek. – Én nem vagyok a turizmus ellen. Én csak az ellen vagyok, hogy a házakat csakis nekik adják ki, mert a végére a lisszabonban született emberek nem tudnak többé a városban élni – mondja.
Davide Mancini
Catarina Gomes