rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Múlt századi nyomor Dél-Spanyolországban


insiders

Múlt századi nyomor Dél-Spanyolországban

Andalúzia legendásan szegény része volt a világnak a múlt század első felében – most hiába látszik talpraállni a spanyol gazdaság, az andalúzok még mindig nyomorognak.

Az Entre Amigos, vagyis Barátok Közt Egyesület védenceivel tartottunk egy napra a háromezer lakás negyedének is nevezett Polygone városrészbe, amely Spanyolország egyik legszegényebb környéke. Első ránézésre boldog nyári idillt látunk ezen a külvárosi közstrandon a spanyolországi Sevillában. De ezek itt spanyol viszonylatban nagyon szegény gyerekek, akiknek a szülei nemigen profitáltak a spanyol gazdaság talpraállásából.

Az egyesület több száz gyereknek oszt élelmet a nyári szünetben a környék iskoláiban. A programot az Educo nevű civil szervezet indította három éve.

- A nyári gyermekétkeztetési programunkra idén negyven százalékkal több igénylést kaptunk, mint tavaly – mondta a szervezet andalúziai részlegének vezetője, Fernando Rodriguez. – A pénzügyi válság miatt jelentősen csökkentették a szociális szféra, az oktatás, az egészségügy költségvetését. Sok család ezt úgy próbálja kezelni, hogy kevsebb pénzt költ élelmiszerre. Éhezésről nincs szó Spanyolországban, de alultápláltságról igen.

Krónikus szegénység


Andalúziában a gyerekek több mint 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, itt a legrosszabb a helyzet egész Spanyolországban. Sevilla az ország ötödik legszegényebb városa, a bajok már a középosztályt is utolérték.

Salud Funes munkába indulás előtt minden nap elviszi ikergyerekeit a helyi iskolába. A szociális rendszer hézagait a civil szervezetek foldozgatják: a Save the Children játékos nyári oktató napközit működtet.

- Új családok érkeznek, ahol a szülők elvesztették az állásukat, vagy kiszolgáltatott körülmények közt dolgoznak, ráadásul nem jogosultak szociális ellátásokra sem – mondta a Save the Childre munkatársa, Javier Cuenca. – A leginkább azért aggódunk, mert ez a szegénység kezd krónikussá válni.

Salud takarítónő, a családjával a szülei házában él, együtt két testvérével és az ő családjukkal. A férje az építőiparban dolgozik, kettejük jövedelméből nem telik lakbérre.

- Az anyám segít – mondja Saud. – Minden nap tesz valami az asztalra, reggelit vesz a gyerekeknek. Így megvagyunk valahogy.

Salud férje a válság alatt évekig nem kapott munkát. Most már kap, de a pár bevételei így is bizonytalanok.

- Az első hónapban nyolcszáz eurót kapott, a másodikban kilencszázat, a harmadikban 550-et – mesélte Salud. – Ez katasztrófa, fogalmunk sincs, mennyi pénzünk lesz hó végén. Attól függ, hány órát dolgoztunk. Amikor kicsit több jön be, félretesszük a pénzt, majd amikor kevesebbet keresünk, feléljük. Különben lenne olyan hónap, amikor a számlákat sem tudnánk befizetni.

Egy tipikus összeomlás


Sevilla egy másik negyedében találkozunk Manolóval, aki a
banki hitelkárosultak egyesületének aktivistája. Állásukat vesztett alkalmazottak, vezetők, tönkrement vállalkozók – az egyesület ügyfeleinek többsége a válság előtt anyagi biztonságban élt. Most többeket a kilakoltatás fenyeget a hiteleik miatt, amelyeket nem tudtak kifizetni.

- Itt együttérzést és támogatást kapnak. Elmondjuk, hogy van lehetőség a tárgyalásra, sokszor lehet megoldást találni, amivel elkerülhető a kilakoltatás, ami egyébként várna rájuk – magyarázta Manolo.

Celestina Velasco a saját cégét vezette a férjével, tizenöt alkalmazottjuk volt. A legnagyobb ügyfeleik fizetésképtelenné váltak, így a cég összeomlott, egy sereg bedőlt hitelt hagyva maga után.

Celestináék lakására végrehajtást vezettek, a vállalkozás székhelyét is elárverezik.

- Elvesztettem a lakásom. Ítélet van róla, hogy a bank megkapja ezt az üzlethelyiséget. És ha az ítélet jogerős lesz, és a bank megkapja a helységet, a hitelt azután is törlesztenem kell egész hátralevő életemben – mondta Velasco a kiürített üzlethelységben.

Celestina két gyermekével, a huszonöt éves fia lakásában húzza meg magát. Az ő ezer eurós fizetéséből élnek. A csőd után Celestina depressziós lett, a héázassága tönkrement. 53 éves, és muszáj talpra állnia. Nemrég talált állást – idősgondozással foglalkozik, ötszáz eurót keres havonta.

- Két vagy három hónapig van ez az állás, pontosan nem tudom, meddig tart – mondta a kétségbeesett asszony. – Minden nap állást keresek. Segítséget kérek a szociális munkásoktól, a Caritastól, ők összehoznak emberekkel, azután küldözgetem az életrajzokat, éttermekbe, bárokba, ilyen helyekre, próbálok találni valamit.

Nagy a szám, boldogulok


Az eurozónában Spanyolországban az egyik legmagasabb jelenleg a növekedés. Andalúziában viszont semmit sem csökkent a szegénység a válság óta, tudtuk meg a Caritas civil szervezetnél. A megszorítások és a munkaerőpiaci reformok csak rontottak a helyzeten.

- A mai rendszer konjunktúra idején nagyon kevéssé korrigálja az egyenlőtlenségeket, válság idején pedig a munkahelyek elvesztése miatt még nagyobbra nő az egyenlőtlenség – mondta Mariano Pérez de Ayala, a Caritas Andalúzia igazgatója. – A válság sok szociális vívmányt elsöpört Európában. Egy olyan neoliberális ideológiai modellt vezettünk be, amely korlátozza a szociális politikát, és a munkaerőpiaci reformot a korábbi évek legnagyobb vívmányainak megsemmisítésére használták.

Asuncion Campanarionak 9 éve nincs rendes munkahelye.
Hogy megéljen, minden héten elmegy valamilyen nagykerbe, és az ott vásárolt dolgokat árulja a piacon, illetve a környékbelieknek. Két gyereke van, anyjáról is ő gondoskodik – ezt egy karitatív egyesület segítsége nélkül nem tudná megcsinálni.

- Volt saját vállalkozásom, egy bár, a nagykereskedelemben is dolgoztam, bizsukat és kiegészítőket árultam – mesélte Asunción. – A férjem is sok területen megfordult, dolgozott építkezéseken, karbantartott lifteket, jól megvoltunk. Amikor alkalmazottként dolgoztunk, sokkal jobban kijöttünk. Most magunknak dolgozunk – sokkal többet, sokkal kevesebb pénzért.

Asunciont másnap a piacon találtuk.

- Rossz a piac, nagyon rossz – mondta. – Meleg van, kevés a vevő. De én azért boldogulok. Nagy a szám, így azért mindig sikerül eladni.

Asuncion igyekszik a legjobbat kihozni ebből a nehéz helyzetből, de nem látja az alagút végét.

- Ez el fog még tartani – értékelte a helyzetet. – A politikusok csak azzal foglalkoznak, hogyan kell megtölteni a zsebüket. Mi, a szegény emberek, még szegényebbek leszünk, a gazdagok meg még gazdagabbak. Ez mindig is így volt.

"Néhány ország sikeresen megoldotta, hogy hogy a költségvetési megszorítások mellett is sikerült megvédenie a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat"

insiders

"Néhány ország sikeresen megoldotta, hogy hogy a költségvetési megszorítások mellett is sikerült megvédenie a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat"