Félő, hogy amire az ígért jóvátételt megkapnák Németországtól, addigra már nem lesznek életben, állítják a holokauszt romániai túlélői.
HIRDETÉSFélő, hogy amire az ígért jóvátételt megkapnák Németországtól, addigra már nem lesznek életben, állítják a holokauszt romániai túlélői. Több mint hetven év telt el a történelem egyik legsötétebb időszaka óta, így az érintettek egyre kevesebben vannak.
Nem a pénzről van szó
A legfájóbb a túlélők számára az, hogy a német ígéret beváltása túl lassan halad. A jóvátétel bár anyagi természetű, mégis szimbolikus jelentőségű számukra, hiszen a kompenzációval Németország a hetven évvel ezelőtti tetteivel ellentétes aktust tesz.
A baj az, hogy amire ez megtörténik, addigra már sok román túlélő meghal. Aki tíz vagy tizenéves volt a borzalmak idején, az is mára minimum 85-90 éves.
Rene Aisman tíz éves volt, amikor családjával a történelmi Moldva közigazgatási és pénzügyi központjának számító Jászvásáron (Iasi megye székhelye) egy ház picéjében rejtőztek el. Rájuk találtak, a családból csak két gyerek maradt életben. Két évvel ezelőtt, 84 évesen halt meg, ő már nem részesül Németország kompenzációs gesztusában.
Ahogy a környéken 14 ezer ember, ők sem menekülhettek a náci mészárlás elől. Az üldözöttek egy részét halálvonatokba zsúfolták, másokat még előtte öltek meg a németek.
Idén, azaz 2017 júliusában a német kormány úgy döntött, hogy komolyabban veszi a felelősségvállalást a rémtettekért, amiket a roman üldözöttek azt követően szenvedtek el, hogy a II. Világháborúban Németország szövetségese lett Románia.
Még gyerekek voltak
A ma élő túlélők mindannyian gyerekek vagy kamaszok voltak a holokauszt idején. A koncentrációs táborokat is megjárt emberek beszámolóiban közös tényező, hogy a túléléshez szerencsék egész sorozatára volt szükség.
Amire véget ért az éveken át tartó pokol, a túlélők nagy része elveszítette szüleit, testvéreit, sokan teljes családjukat, így a túlélés nem a boldogság, hanem a teljes kisemmizettség érzését hozta el legtöbbüknek.
Az átélt borzalmakról saját gyerekeiknek és unokáiknak is alig volt képes beszélni a legtöbb túlélő, akkora traumát okozott lelkükben a szenvedés. Sokan életük végre nyílnak meg, amikor viszont már fontosnak tartják, hogy elmondják mindazt, ami velük és társaikkal történt, hogy ne merüljön feledésbe.
Nagyon erős vagyok
A már elhunyt Rene Aisman testvére, a képen látható Anette Vainer így nyilatkozott az Euronews-nak:
- Amire az ember ennyi idős lesz, elég erőssé válik. Én is nagyon erős vagyok. Csak az isten tudja, hogy kapok-e jóvátételt. Az is lehet, hogy nem. De nem ez lenne a legrosszabb, ami velem történt. Rengeteg embert taszítottak a halálba. Akárhányszor gondolom át, képtelen vagyok megérteni az egészet – magyarázta Anette Vainer, hogy miért fontos a holokauszt túlélői számára a német jóvátétel a mában.
Ő is benyújtotta kérelmét, és abban biztos, hogy jogosult a kompenzációra. Csak abban kételkedik, hogy még életében elbírálják-e ügyét.