rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Egy 60 éves aktív űrhajós


space

Egy 60 éves aktív űrhajós

Claudio Rosmino, az Euronews riportere egy Szojuz parancsmoduljából köszönti a “Space” műsorának nézőit. Ez az űrhajó szállítja az asztronautákat a nemzetközi űrállomásra.
Hogyan hat az intenzív fizikai és leki igénybevétel az űrhajósokra és hogyan kezelik azt?
Az európai űrkutatás veterán asztronautája Paolo Nespoli, aki 60 évesen ismét, már harmadszor csatlakozik az űrállomás legénységéhez. Az elmúlt hónapokban figyelemmel kísértük felkészülését a féléves űrküldetésre.

Az Európa Űrügynökség (ESA) asztronautája, Paolo Nespoli harmadik utazása egy különleges, szimbolikus esztendőben jött el számára. Áprilisban ünnepelte 60. születésnapját, és október 4-én lesz 60 éve, hogy Föld körüli pályára állt a világ első Szputnyik műholdja.

Ez volt az emberiség első megtett gyakorlati lépése az űr meghódítására. A következő évek olyan sikeres állomásai, mint Gagarin űrrepülése vagy az Apolló küldetések befolyásolhatták egy gyermek álmait.

- Úgy nőttem fel, hogy láttam, amint ember lép a Holdra, meghódítva azt. Gyermekként a “Jetsonokat” néztem. Kedvenc rajzfilmemet az idegen bolygón élő család kalandjairól. Lenyűgözött az űrrobogójuk – mondja Paolo Nespoli.

A mikrogravitációs körülmények közötti mozgást minden egyes alkalommal újra kell tanulni. Még a több hónapos tréning ellenére is időre van szükségük az űrhajósoknak, hogy akklimatizálódjanak az űrállomáson.

- Amikor olyan hosszútávú a küldetés, mint az én második utazásom volt és a harmadik lesz, akkor szinte az űrállomás részévé kell válni. Komfortosan kell érezni magad, amihez muszáj megtanulni “Superman-né alakulni”. Abban az értelemben, hogy szó szerint repülsz, lebegsz. Ehhez az állapothoz 4-6 hét, míg alkalmazkodsz. Akkor már nem kell gondolkodnod azon, hogyan juss el A pontból B pontba anélkül, hogy közben ide-oda csapódj, ütközz – tudjuk meg Nespolitól.

Miután 2007-ben két hetet dolgozott a Nemzetközi Űrállomás építésén, majd 2011-ben hat hónapot töltött a fedélzetén, vajon mennyiben lesz más az olasz űrhajós harmadik küldetése?

- Ezúttal igyekszem majd egy kicsit jobban élvezni, megélni a különböző térbeli mozgásokat az űrben. Nem csupán a feladatok minél tökéletesebb elvégzésére koncentrálok – tervezi Nespoli.

Az űrállomás következő legénységének rendkívül sűrű programja lesz, mivel mintegy 200 tudományos kísérletet kell elvégezniük. A mikrogravitáció adta egyedi körülmények között, egy Föld körüli pályán keringő laboratóriumban dolgoznak úgy, mintha a földön lennének.

- A felfedezés öröme az egyik, ami euforikus állapotot okoz. A másik, hogy felnőttként ismét gyerekké válhatsz – vall érzéseiről Paolo Nespoli. Egyfajta tér- és időugrás is, hiszen lehetséges, hogy fiatalabban térünk vissza az űrből, mint ahogy elindultunk oda. Ki tudja…

Az űrhajósok fizikailag felkészültek, hiszen évente egészségügyi, mentális és edzettségi ellenőrzéseken esnek át. Állapotuk persze, függ az egyéni adottságoktól is.

- Csodálatos dolog az, hogy az ember fiziológiája nagyon relatív. Az életkor nem perdöntő. Lehet valaki 60 évesen sokkal fiatalosabb, nézhet ki fittebbnek, mint némely 30-as éveiben járó – állítja Filipppo Castrucci, az ESA repülőorvosa.

Az emberi szervezet “alapbeállítása” a gravitációra készült. Egy hosszú űrutazás alatt rendkívül fontos az űrhajós egészségének megőrzése. Ehhez elengedhetetlen a mélyreható megismerése annak, milyen folyamatok változnak meg a szervezet működésében.

- Azt próbáljuk megérteni, hogyan működik az agy és a központi idegrendszer mikro-gravitációs körülmények között. Képes-e olyan finom mozgásokra, mint a Földön – magyarázza Laura Andre-Boyet, az ESA űrhajós oktatója.

Ez lesz az első olyan gép, amelyik keringő pályán elemzi Paolo Nespolit. Segít jobban megérteni, hogyan alkalmazkodik az agy a súlytalansághoz.

- Paolo telepíti és beállítja az összes lehetséges mechanikai mozgást a gépen a Columbus modulban. Ez egy hatalmas feladat. Azután teszteli és ellenőrzi, hogy a valamennyi földön elvégzett beállítás működjön majd nem földi körülmények között is – tudjuk meg Laurától.

Az űrkutatás jövője nagyban függ attól, hogy milyen hatással van a mikrogravitáció az emberi szervezetre? Különös tekintettel a szív- és érrendszerre, a keringési rendszerben fellépő folyadékhiányra, a kálcium-veszteségre.

- A Nemzetközi Űrállomás egy olyan pont, ahol megvetettük a lábunkat az űrben, egyúttal egy olyan terület, ahol létrehozhatunk egy tudásbázist ahhoz, hogy tovább haladhassunk ezen az úton.
Csontritkulás, izomvesztés… mindez elkerülhető lenne, ha teljes képet kapnánk a változó gravitációs térben végzett kutatások részleges adataiból.
Szükségünk van a hosszútávú űrkutatás előkészítésére más bolygókon. Ehhez olyan szállítójárműre van szükségünk, ami az emberhez alkalmazkodik. Ne az ember alkalmazkodjon a jármű korlátaihoz – vázolja Castrucci.

Az Apolló-missziók óta nem landolt ember idegen égitesten. Az Európai Űrügynökség egy jövőbeni Holdbázis létrehozását mérlegeli, míg a NASA hosszútávú terve, hogy űrhajósokat juttat a Marsra.

- Valószínűleg Jurij Gagarin úgy gondolta, 60 évvel az első űrrepülés után sokkal messzebbre jutunk majd, mint a Mars, talán a Naprendszeren is túlra. De még nem vagyunk ott. Az emberiség azon részéhez tartozom, aki továbbra is ennek a terjeszkedésnek a híve. Fontosnak tartom, hogy itt lehetek, hogy tevékeny részese lehetek az ehhez szükséges tudás megszerzésének. Megtisztelő, örömteli feladat számomra – halljuk Paolo Nespolitól.

A visszaszámlálás megkezdődött. Az utolsó szimbolikus fejezet Nespoli, és a misszió legénysége tagjainak számára. Az olasz űrhajós, az orosz Szergej Rjazanszki és az amerikai Randy Bresnik arról a platformról indul az űrbe, ahonnan Gagarin első küldetését kezdte.

- Az űrhajósok felkészülése rendkívül intenzív és összetett munka. Elképzelhetjük, milyen komplex előkészítést igényelt a közel 50 évvel ezelőtti Holdra szállás! Az emberiség számára hatalmas lépést jelentő mérföldkőre, az “Űrlegendákra” emlékezik Franck De Winne-el, az Európai Űrhajósképző Központ vezetőjével Claudio Rosmino.

- Az első emlékem az Apolló-misszióról maga a Holdra lépés. Olyan 8 éves lehettem akkor. Emlékszem, hogy a szüleim éjszaka közepén felkeltek, hogy élőben lássák a Holdra szállást. Természetesen, ez számomra is nagyon különleges és meghatározó élmény volt – meséli De Winne.

- Az űrmisszió, mint az Apolló küldetés is, minden bizonnyal inspirációt jelent a jövő nemzedékeinek. Az Apolló missziók hatalmas lökést adtak a tudomány és a technológia területén. Ha megnézzük az ezt követő időszakban diplomázott Phd-hallgatók számának emelkedését az Egyesült Államokban és Európában is, akkor egyértelművé válik az összefüggés – teszi hozzá.

- Mehetnénk felfedezni a Holdat, hogy lássuk, képesek vagyunk-e hasznosítani az ott rendelkezésre álló erőforrásokat. Tekinthetnénk ezt egy olyan lépcsőfoknak, ami álmunk felé visz tovább: ember léphessen a Mars felszínére – vázolja Franck De Winne.

Ennyit mára! Az Space és a Legends of Space összes adását megtalálják az euronews.com-on.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Az űrkutatás legendái: Ember a Holdon - Az Apolló-11 küldetése

space

Az űrkutatás legendái: Ember a Holdon - Az Apolló-11 küldetése