rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Murray: "Szerintem a nyomás jó dolog, segít a koncentrálásban"


Világ

Murray: "Szerintem a nyomás jó dolog, segít a koncentrálásban"

Andy Murray jelenleg a világ első számú férfi teniszezője. A világranglistát vezető skót játékos következő kiemelkedő versenye a wimbledoni bajnokság lesz, amelyet eddig kétszer nyert meg, és két olimpiai aranyérme közül az egyiket is ezen a pályán szerezte. Andy Murray Wimbledonban válaszolt az Euronews kérdéseire.

Euronews: – Először is gratulálunk a fantasztikus tavalyi évéhez. Azóta is biztosan őrzi vezető helyét a világranglistán, ami azt mutatja, hogy tartja a formáját. A Roland Garroson elődöntős volt, most pedig jön Wimbledon, ahol a hazai pálya előnyeit élvezheti. Milyen az atmoszféra? Mit jelent önnek itt játszani?

Andy Murray: – A füvespályás szezon mindig különleges a brit játékosok és szurkolóik számára. Talán a szokásosnál valamivel nagyobb nyomás nehezedik ilyenkor ránk, de a hangulat óriási.
Én is mindig hatalmas támogatást kaptam, de így van ezzel minden honfitársam is.
Tim Henman például mindig ilyenkor játszott messze a legjobban.
Sokan azt gondolják, hogy a nyomás és a nagyobb figyelem nehezebbé teszi a játékot, de én úgy vélem, hogy a meccsek alatti szurkolás mindenért kárpótol.

Euronews: – Szóval nem zavarja a Murray-mánia? Inkább emeli a játéka színvonalát, semmint gátolná önt?

Andy Murray: – Szerintem a nyomás jó dolog, segít a koncentrálásban. Természetesen néha stresszes lehet, de ha az ember pályára lép, kell egy kis feszültség, hozzásegít a jobb teljesítményhez – már ha elég tapasztalt vagy. Remélem, idén is így lesz.

Euronews: – Beszéljünk most az ellenfelekről! Kik lesznek idén a legveszélyesebbek?

Andy Murray: – A sportban nehéz előre látni. A Roland Garroson női egyesben a 20 éves Jelena Ostapenko győzött. A lett játékos előzőleg az 50. hely körül volt a világranglistán.
A férfi mezőny valamivel kiszámíthatóbb. Idén Federer és Nadal is remekelt eddig, utóbbi a Roland Garroson egészen félelmetes volt.
Remélem persze, hogy én is jól játszom majd. Biztosan érdekes verseny lesz, vannak még néhányan, akik megnyerhetik.

Euronews: – Említette Roger Federert. A 2012-es döntőben kikapott tőle, majd mondott egy olyan beszédet, amelyet azóta is sokszor emlegetnek. Ön hogy emlékszik vissza erre?

Andy Murray: – Mentálisan nagyon nehéz volt feldolgozni azt a vereséget Ilyen szempontból a pályafutásom egyik legkeményebb leckéje volt.
A negyedik Grand Slam-döntőmet játszottam, és a negyediket veszítettem el. Pedig volt esélyem nyerni.
Az első játszmát megnyertem, majd bréklabdáim voltak a második szettben, de nem tudtam kihasználni őket. Kemény volt ezt megemészteni, de tanultam az esetből.
Négy héttel később, az olimpiai döntőben megint a wimbledoni centerpályán játszottam Rogerrel, és pályafutásom egyik legjobb teljesítményét nyújtva nyertem. Az a meccs fordulópontot jelentett a karrieremben.

Euronews: – Az edzője Ivan Lendl, aki a sportág legendás alakja. Milyen vele dolgozni? Illetve, most hogy már ön is világelső, felnéz még valakire?

Andy Murray: – Ha egykori világnagyság van a stábban, az sokat segít, mert ő már átélt az enyémekéhez hasonló helyzeteket, játszott Grand Slam-döntőket nagyszerű játékosok ellen.
Ha minden idők egyik legjobbja azt mondja neked: “Emlékszem, amikor én hasonló helyzetben voltam …”, az sokat segít. Ez adja meg azt a pluszt, ami ahhoz kell, hogy megalkuvás nélkül küzdjek azért, hogy a legmagasabb szinten maradjak.
Szóval, ez az oka annak, hogy a top-játékosok közül többen is korábbi világsztárral dolgoznak együtt az utóbbi időben.

Euronews: – A terhelést viszont nem lehet könnyű elviselni. A tenisznaptár rendkívül zsúfolt. Gondolja, hogy csökkenteni kellene a kötelező tornák számát?

Andy Murray: – Igen, azt gondolom, ez lenne a helyes. Meghosszabbítaná a játékosok pályafutását, ami szerintem, jót tenne a tenisznek.
A szezon január első hetében kezdődik és csak november közepén ér véget. Ennyi szünet nem elég a pihenésre és a feltöltődésre, ami fontos lenne a testünknek.
A jelenlegi helyzetben nagyon át kell gondolnunk, hogy hol és mikor versenyzünk, illetve mikor engedélyezünk egy kis pihenőt magunknak.
Szóval, ha kevesebb lenne a verseny, az nekünk, játékosoknak jobb lenne.

Euronews: – Ha nem lenne teniszező, mivel foglalkozna?

Andy Murray: – Nagyon hálás vagyok azért, hogy a teniszkarrierem így alakult. Amikor 15 éves voltam, hoztam egy döntést, hogy megpróbálok profi játékos lenni, ami remekül sült el.
Persze, lehetett volna máshogy. Jó lett volna például néhány évig egyetemre járni. Sok barátom megtette ezt, Amerikában jártak egyetemre, ahol nagyszerűen érezték magukat.
Teniszeztek is, de a fiatal éveikben sokkal kevesebb nyomás volt rajtuk, ráadásul diplomát szereztek.
Ami engem illet, a sportban máshol is el tudnám magam képzelni. Korábban mindenféle sportot űztem, nézek és követek más sportágakat is. Mindig nagyon élvezem, úgyhogy mindenképpen a sport közelében lennék.

Euronews: – Nemrégiben kegyelettel adózott a londoni és manchesteri terrorcselekmények áldozatainak, az önéletrajzi könyvében (Hitting back) pedig megemlít egy esetet, amikor szemtanúja volt egy lövöldözésnek a gyerekkori iskolájában. Hogy tudta azt feldolgozni, hogyan lett világelső egy ilyen trauma után?

Andy Murray: – Az Dunblane minden lakója, illetve minden érintett család számára nehéz időszak volt.
Nagyon fiatal voltam még, ezért nem tudom megmondani, hogy az eset a teniszpályafutásomra milyen hatással volt.
Mindenesetre, büszke vagyok arra, amit elértem, és hálát érzek a támogatásért, amelyet a dunblane-i emberektől kaptam.
Egyébként, a krízishelyzeteket mindenki másképp éli meg. Szerintem legjobb kibeszélni magunkból, fontos, hogy ne fojtsuk el a problémákat.

Euronews: – Andy Murray, köszönjük, és sok sikert Wimbledonban!