rendkívüli hír

rendkívüli hír

Az elfeledett Szúnyog-sziget - képriport

Érthetetlenül merült feledésbe a Szúnyog-sziget, a pesti belvároshoz legközelebb eső természetközeli Duna-part. Képriportunk.

Éppen ezt olvassa:

Az elfeledett Szúnyog-sziget - képriport

Betűméret Aa Aa

- Budai vagy? Mert azok prolinak tartanak minket! – szegezi nekem nem kis arroganciával az első ember, akivel találkozom a Szúnyog-szigeten. Valóban feltűnő az egykori szabadstrandok gondozatlansága, és a híre is rossz a Népszigetként vagy Csigás-szigetként is emlegetett újpesti félszigetnek.

- Sok a hajléktalan és a városból átjáró, kigyúrt kétes elem! – mondja önjelölt vendéglátóm, aki kérés nélkül szegődött mellém. El akarja hitetni velem, hogy az egész Népsziget magánterület, ő itt már „mindent megvett”, ezért tartja szemmel, hogy ki jön át a hídon a Meder utca felől. Ha mindent nem is vett meg a debreceni születésű, ősz hajú, napbarnított férfi, de övé például az egykori Magyar Acélárugyár vízi telepe.

- Amíg én élek, a felirat a kerítésen marad! Én ezzel tisztelgek Leve Gusztáv emléke előtt, mert a gyár ezreknek adott munkát. Példa értékű a mai világ számára! – magyarázza a férfi, hogy miért hagyta kinn a szocializmusból maradt alumínium betűket.

A gyárat több mint 120 éve alapította Leve Gusztáv, aki az előző századfordulón megszerezte a francia Holtzer-féle szilícium ötvözetű rugóacél gyártásának szabadalmát. A Váci út 95. alatt működő cég már a kezdetekkor száz munkást foglalkoztatott, termékeiket nem csak a MÁV és a magyar vagongyártók, hanem más európai országok is vásárolták. 1925-től motorkerékpárokat, 1933-tól pedig már személyautókat és kisteherautókat is készítettek. Felszámolását 1994-ben kezdték meg, rövidesen meg is szűnt a cég.

A Népsziget fénykorát a Római-parthoz hasonlóan az 1960-as és 70-es években élte, amikor a Duna fő medrére néző nyugati partja teljes hosszában élettől nyüzsgő szabadstrand volt. A fürdőzőkkel jól megfértek a kajak- és kenuszakosztályok sportolói, a vállalati üdülők között számos csónakház épült.

Ma már csak egyetlen leengedő szerkezet rozsdásodik a parton, a hajókat csigákkal és acélsodronyokkal könnyű volt vízre bocsátani a csónakházakból.

Kényelmesebbek érkezhetnek az újpesti vasúti híd kerékpáros lehajtójáról, sportosabbak vállukra vehetik a bringát, hogy átlépcsőzzenek a Népsziget déli csúcsánál, a Céltorony melletti közműhídon.

A Szúnyog-sziget nyugati partja igazi kerékpáros paradicsom, könnyen biciklizhető part menti földúttal a Dunánál és egy szűk, romantikus ösvénnyel az üdülősor mellett.

Erős kontraszt a közműhídon átlépcsőzni az elitista Marina-partról. A növényzet elburjánzott a Szúnyog-szigeten, a gondozatlan telkeken a fák sötétje alatt kissé drámaian hatnak az üres, használaton kívüli épületek.

A kertek egy része viszont szépen gondozott, néhány üdülőbe visszatért az élet az idei nyár kezdetén is. Valóságos oázisként hatnak a gazzal derékig benőtt, néptelennek látszó parton. Különös, hogy még azoknak a telkeknek sincs lejáratuk a Dunához, ahol nyaralnak.

Egykori nagy sörözések és jó ebédek hangulatát idézik a kerti asztalok. A Duna fő ága felé néző oldalon inkább strandoltak, a kajak- és kenuszakosztályok evezősei az öböl felőli oldalon közelítették meg a vizet.

Az angyalföldi nehézipar felpörgetett évtizedeit idézik azok a nagy méretű, több emeletes vállalati üdülők, amik a kis csónakházak fölé magasodnak. Leginkább szunnyadó monstrumok.

Érthetetlen, hogy a Népsziget miként vált ennyire elfeledetté. A kísérőmként szegődött ingatlantulajdonos szerint több érdekcsoport verseng egymással, hogy hasznosíthassa a belvároshoz közel eső földnyelvet.

A félsziget a XIX. századig sziget volt, csak az 1830-as években kapcsolták Újpesthez egy vékony földsávval a Zsilip utcánál. Mivel a két kilométer hosszú félsziget keskeny, máig őrzi sziget jellegét.

Szinte érintetlennek érezzük a Duna-partot, idilli a part menti ösvényen sétálni vagy kerékpározni. Pont ettől olyan értékes a terület: a városban érezhetjük a természet közelségét.

Az egykor nyüzsgő szabadstrand mára elnéptelenedett, a Szúnyogsziget csendje erősíti a természetközeli illúziót.

A tájba simul az a két kútház, ami a szecessziós vasbeton házikók egész sorából maradt. A vízművek úgynevezett vízkivételi létesítményei a Duna kavicságyából juttatták ivóvízhez Pest északi kerületeit.

A folyó partjának mély sóderrétege természetes úton szűri és tisztíja a Duna vizét, vegyi kezelés nélkül is jó minőségű vizet adnak az ilyen kutak.

A kútházak elhagyatottságát mutatja az évről-évre gyűlő graffiti, a betört ablakok, a szétrozsdásodott elemek.

Belül egy felnyitható vasfedél emlékeztet arra, hogy mi az épület funkciója.

A kútházakba sokan álmodtak büfét, trafikot, horgászboltot, kávézót. A terep valóban ideális lenne, felső részük mentén a domboldal terasszá laposodik, ahol hangulatos lenne leülni, de mivel alig jár erre valaki, nem akad elég vendég, akire lehetne építeni egy vállalkozást.

Nem így gondolja az, aki a vasúti híd lábánál épít vadonatúj teraszt a Népszigeten. A hídon egymást érik a kerékpárosok, akik a Római-part és a pesti oldal között bringáznak. Átsuhannak a Szúnyog-sziget fölött, jelenlegi állapotában nem vonzó a környékbelieknek.

Egészen meglepő az a bekerített rét, amin a MÁV táblája díszeleg a Duna felőli oldalon. A napsütésben békésen legelésző kecskék látványa falusi nyugalmat áraszt.

A nagy területen zajló állattartás is arra utal, hogy van hely bőven, nem az üdülők elől veszik el a nyájak a part menti sávot.

A Foka-öböl körül egykor a Kavicskotró Vállalat telepei sorakoztak. A „fókák” a hatalmas sódermalmok beceneve volt a helyiek körében.

Mára a vasúti hídnál álló úszódaru látványa az egyetlen, ami a sóderkitermelés és a gyáripar nagy volumenére emlékeztet. Fantáziánkat kell használnunk, hogy megsokszorozzuk a látott képet.

A Szúnyog-szigetet természeti szépségéért érdemes újra felfedezni.

Az elburjánzott növényzet zöldjéből kinézve a budai oldal hegyvonulata tárul elénk, az óbudai Gázgyár szépen felújított épületcsoportjának csillogó kupoláival.

- A Római-part szerelmesei számára nyújthat menedéket a Népsziget partja, ha megépül a tervezett mobilgát a Rómain – mondja egy család, akik már most átszoktak a pesti félszigetre, nekik túlzsúfolt a Római-part büfésora.

Szerintük a város zaja és füstje után az utolsó helyek egyike a Szúnyog-sziget, ahol a csend és a zöld együtt ad tökéletes kikapcsolódást.

fotók: Ács Gábor