rendkívüli hír

"Nincs olyan, hogy zéró kockázat"

A biztonságpolitikáért felelős európai biztossal, Julian Kinggel készítettünk exkluzív interjút.

Éppen ezt olvassa:

"Nincs olyan, hogy zéró kockázat"

Betűméret Aa Aa

*A manchesteri terrortámadásban az az igazán sokkoló, hogy védtelen gyerekek és tinédzserek voltak a célpontok. Más dzsihadista támadásokhoz hasonlóan azt is jól bemutatta, milyen nehéz dolguk van a titkosszolgálatoknak, ha még azelőtt akarják megállítani a radikalizációt, mielőtt tömeggyilkossághoz vezetne.
Az EU biztonságpolitikáért felelős biztosával a manchesteri támadás előtt beszélgettünk. Az Európai Üzleti Csúcson a kiberbiztonságról tartott előadást. De szóba hoztuk a dzsihadista terrort, a radikalizációt és a Brexit következményeit az európai biztonságra.

A legújabb terrortámadás fényében kifejezetten relevánsnak tűnnek az elmondottak. Első kérdésünk az volt, mit lehet tenni a sokarcú dzsihadista fenyegetés ellen Európában.*

Julian King: – Megmondom őszintén, nagyon nehéz. Az elmúlt, nagyjából tizenkét hónapban több dolgot is megpróbáltunk, hogy szűkítsük azokat a tereket, ahol a terroristák – illetve mások, akik ártani akarnak nekünk – működni tudnak. Igyekeztünk megerősíteni az ellenállóképeségünket, nehezebb célponttá tenni magunkat. Ez a munka folyamatban van, de kockázat mindig lesz. El kell fogadni, hogy nincs olyan, hogy zéró kockázat. Az egyik terület, ahol erősítenünk kell, az a radikalizáció megakadályozása. Meg kell próbálni kinyúlni azokért az emberekért, akiket csábít az erőszak útja, hogy ne menjenek végig ezen az úton.

Euronews: - A radikalizáció jelentős részben a közösségi médiában folyik. A közösségi oldalak üzemeltetői megfelelően együttműködnek önökkel ezen a területen?

- Még van hova fejlődni, de nagyjából ötven platform megfelelően együttműködik velünk. A másik fontos terület, hogy a közösségekben is jelen kell lenni. Sajnos vannak olyanok, akik a sérülékeny embereket az erőszak útjára terelgetik. Ezen a téren szociális munkásokra, civil szervezetekre, olyan emberekre hagyatkozunk, akik jelen vannak a közösségben. megpróbáljuk elérni a sérülékeny csoportokat, legyen szó fiatalokról az oktatásban vagy az oktatáson kívül, legyen szó piti bűnözőkről, vagy olyanokról, akik most jöttek ki a börtönből. Azokat, akik ezzel foglalkoznak Európában, rendszeresen összehívjuk, hogy vitassák meg a tapasztalataikat, adják át a jó gyakorlatokat egymásnak – és őszintén azért is, hogy megerősítsék egymást, mert ez bizonyos közösségekben nagyon magányos munka.

- Hogyan mérik az eredményeket?

- Nagyon nehéz az ilyesmit megmérni. Az internetes szolgáltatóknál van statisztikánk: ha észreveszünk egy problémás oldalt vagy közösségi profilt, és megjelöljük, tízből kilenc esetben lelövik. Erre nagyon büszke vagyok, tízezres nagyságrendben szedtünk le toborzó- és propagandaoldalakat. Csak az a baj, hogy százezres nagyságrendben jelennek meg, vagyis nekünk is léptéket kellene váltanunk. A közösségekben azokkal kell beszélni, akik a frontvonalban vannak. A polgármesterek, a civil szervezetek munkatársai azt mondják, hogy ha csak két-három embert sikerül lebeszélni arról, hogy az erőszak útjára lépjen, már az is megéri az erőfeszítést.

A Schengeni Információs Rendszer jobban teljesít

- Mi a helyzet a határellenőrzéssel? Nem kellene megszüntetni Schengent?

- Ahogy ön is tudja, a Bizottságnak nem ez a célja. A Bizottság a schengeni rendszer teljes visszaállításában érdekelt, de ez csak akkor lehetséges, ha hatékony ellenőrzést folytatunk a külső határokon. Ezen a téren is fontos lépéseket tettünk a közelmúltban.

- De nem elképesztő, hogy még ma is erről beszélünk? Úgy tűnik, mintha évek óta erről lenne szó, hogy meg kell erősíteni az együttműködést, mert a bűnözők átjárhatnak a határon, a rendőrségnek pedig meg kell ott állnia.

- Ez néha nem könnyű, de javul a helyzet. Ha az információk megosztásáról van szó, ezen a téren még mindig vannak problémák, amelyek általában rettenetes körülmények együttállása esetén kerülnek napvilágra. De a schengeni információs rendszeren – ami a rendőrségi információmegosztás gerince az unióban – négymilliárd keresést futtattak tavaly. Egy év alatt negyven százalékkal több információt osztottak meg a tagállamok, tehát a hajlandóság igenis megvan, sőt növekszik.

Kiberbizonytalanság

- A közelmúlt kibertámadásai világosan megmutatták, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Nem csak idő kérdése, hogy ez legyen a terroristák fő fegyvere?

- Remélem, hogy ez figyelmeztetésként szolgál sokak számára. De ez a probléma nem új keletű, a kiberbűnözés virágzó üzlet. Ha az ember megkérdezi a vállalkozásokat, akkor több mint a felük szenvedett már el kibertámadást, Franciaországban a nyolcvan százalékuk. Tehát a vállalkozások már eddig is tudták, hogy ezzel a problémával kezdeni kell valamit.

- Mi a helyzet az Európai Unió tagállamaival? Mintha vonakodnának megosztani a titkosszolgálati információkat. Úgy tűnik, az ilyesmit jobb szeretik megtartani maguknak.

- Bizonyos területeken ez igaz lehet, bár szerintem mindenütt van fejlődés, de a kiberbiztonságban nagyon jól működő hálózatot alakítottunk ki. A kiberbűnözés elleni harc középpontjában az Europol áll. Az ő munkájukat nemzetközileg elismerik, vagyis ezeken a területeken már van együttműködés. Persze nem árt újra és újra megerősíteni.

A titkosszolgálati együttműködés és a brexit

- Ha a titkosszolgálati információk megosztásáról van szó, ebben a britek a legnagyobb beszállítók az Europolnál. A brexit miatt lehet, hogy ezeket az információkat nem osztják meg tovább.

- Mindannyian tudjuk, és szerintem Theresa May is ezt mondaná, hogy továbbra is akkor járunk jól, ha ezen a téren közösen lépünk fel a fenyegetés ellen – legyen szó kiberbiztonságról, terrorizmusról vagy szervezett bűnözésről.

- De ezen is megy az alkudozás, nekik ez valami, amire hivatkozhatnak, ha kérnek valamit.

- Nem gondolom, hogy ezt a kártyát komolyan kijátszanák az alkudozásban. Ha a britek, ahogy mondják, változatlanul együtt akarnak működni a bűnözés és a terrorizmus elleni harcban, akkor az EU oldaláról erre megvan a fogadókészség.

- Ha a brexit körüli alkudozást nézzük: ha nincs megegyezés, ami elképzelhető, annak milyen hatása lesz a biztonságunkra?

- Szerintem széles körű egyetértés van abban, hogy ezen a területen muszáj lesz megtalálni a módját a további együttműködésnek.

Együtt kell élni a veszéllyel

- El kell fogadni, hogy ez része az életünknek, ahogy a terrorizmusról mondta korábban – egyszerűen be kell kalkulálni?

- Jelenleg kénytelenek vagyunk. Nem hiszem hogy a kiberbűnözést valaha képesek leszünk kiirtani a modern társadalomban, ahol a technológia minden pillanatunkban jelen van. A hálózatba kapcsolt világban – amelynek óriási szociális és gazdasági előnyei vannak – szembe kell nézni azzal, hogy a technológiának árnyoldalai is vannak. Olyan emberek, akik rosszat akarnak nekünk, megpróbálják ezeket az eszközöket ellenünk használni.