rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Német pénzügyminiszter: A britek rájönnek majd, hogy a brexit tévedés


the global conversation

Német pénzügyminiszter: A britek rájönnek majd, hogy a brexit tévedés

A talpraállás gyenge jeleit mutatja a gazdaság, de Európán belül és kívül is sok a kockázat. Az Unió az enyhe felívelő trendből kiindulva haladna a szolíd, fenntartható fejlődés felé. A brüsszeli Üzleti Csúcstalálkozó záró plenáris ülése után készítettünk interjút Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszterrel.

Euronews: - Hol áll az európai gazdaság jelenleg a globális színtéren, illetve hova kellene eljutnunk?

Wolfgang Schäuble: – Szerintem keresztútnál vagyunk. Én ezt úgy definiálnám, hogy egyrészt növekszenek az elvárások Európa felé. Ennek számos oka van. Geopolitikai kockázatok, satöbbi. Másrészt Európán belül is erősödtek a kétségek az elmúlt években. Talán a britek némileg elbizonytalanodtak a brexit-döntés óta, de sok tagállamban gondokat okoznak az előretörő euroszkeptikusok… akik még mindig elég népszerűek, ezért el kell gondolkodnunk, hogyan lehet az európai integráció támogatottságát megerősíteni a választók körében.

- Akkor nincs semmi új, amiért aggódnunk kéne? Az IMF protekcionizmusról beszél, kereskedelmi háború fenyeget – miközben ön az eurócsoport elnökéhez, Mario Draghihoz hasonlóan azt mondja, hogy nincs ok aggodalomra.

- Európában, különösen az Európai Unióban az elmúlt évtizedek során nagyon sikeresen felépítettünk egy integrált közös piacot. Ez olyan teljesítmény, amit senki nem vitat, kivéve a briteket, akik elég furcsák ebben a tekintetben. Európa többi része meg van elégedve a közös piaccal. Amit nem sikerült elérni ezzel párhuzamosan, és amit még el kell érnünk, hogy ezt a közös piacot hosszú távon fenntarthatóvá tegyük. És itt felmerül, hogy lehetséges-e monetáris unió politikai unió nélkül? Arra jutottunk, hogy ha a politikai unióra várunk, arra várhatunk még egy évszázadot. Ugyanis módosítani kellene a Lisszaboni Szerződést. És ha megnézzük, hogyan lehet a Lisszaboni Szerződést módosítani, hát… sok szerencsét.

- Emmanuel Macron választási győzelmével a világ erős német-francia szövetséget vár. Milyen lesz ez az új viszony, és főleg, milyen hatással lesz Dél-Európában az emberek és a vállalkozások életére?

- Szerintem ez Európa minden részének jó. És ennek nagyon örülök, hiszen az európai integráció célja, hogy csökkenjen a szakadék a jelenleg is jól teljesítő és a nehézségekkel küzdő országok között. Kockázatközösségre van szükség, de ezt kockázatcsökkentés nélkül nem lehet. Kellenek ösztönzők, hogy az országok a jó irányba mozduljanak. El kell gondolkodni, hogyan lehet ezt megoldani, megvan-e a szakértelmünk ahhoz, hogy egy központi intézmény hozza meg a döntéseket, vagy ösztönzőket vezessünk be. Ha minden tagállam olyan jól teljesítene, mint Spanyolország az elmúlt pár évben, akkor minden rendben lenne az eurozónában. De Spanyolország a kivétel, nem a szabály.

- És Görögországgal mi a helyzet?

- Görögországnak kicsivel több problémája van. Görögországot nem szabad a többiekhez hasonlítani, az egyedi eset, ezt az elejétől tudtuk. Ha az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlítjuk, akkor bízvást mondhatjuk, hogy Európa nem teljesít rosszul. Nem szabad lebecsülni az európai gazdaságokat, társadalmakat, amelyek a GDP-jükhöz mérten kétszer annyit költenek, mint más fejlett gazdaságok, Kanada, Ausztrália vagy az Egyesült Államok. Van az európai modellnek előnye és hátránya sok, de ha mindent számításba veszünk, nekem még mindig ez tetszik a legjobban. Az euróválság egyébként egy bankkal, a Lehmann Brothers-szel kezdődött, ami emlékeim szerint nem Németországban van. Nem is Blegiumban. Hanem az Egyesült Államokban.

- A G20 elnökséggel kapcsolatban mit gondol: van valamiféle visszafordulás, mert a Trump-adminisztráció és az amerikai pénzügyminiszter szeretne visszatérni a korábbi állapothoz. Ezt hogy lehet kezelni?

- Még nem látom, hogy az új amerikai adminisztráció megsemmisítette volna az összes pénzügyi piacokra vonatkozó szabályozást, amit elértünk. Sok mindent mondtak, és az ellenkezőjét is. Lényegében én azt jelentettem be, hogy folytatjuk. De szerintem nem a protekcionizmus a legnagyobb veszély Európára.

- De egyre terjed a világban, nem?

- Igen, mindenütt jelen van, de Európa harcol a protekcionizmus ellen, és azt gondolom, meggyőzően tudjuk bizonyítani, hogy a nyitott piacok, a verseny sokkal jobb. Ha azt nézzük, mi történik indiában, Kínában, a feltörekvő gazdaságokban, ebbe az irányba megyünk. Nem szabad alábecsülni az Európai Unió értékeinek és alapelveinek vonzerejét. A nacionalizmus elleni harc minden tagállamnak kihívást jelent. Én úgy látom, hogy talán a brexit-népszavazás eredménye kijózanító hatással jár. Az emberek azt mondják: nem is olyan rossz ez az európai integráció. Még Marine le Pen is azt mondta a két választási forduló között, hogy nem lépne ki a monetáris unióból, mert megkapta a közvéleménykutatásokat, hogy a francia lakosság hetvenöt százaléka az eurozónában szeretne maradni.

- Akkor az Eurozónára és az EU-ra nézve a legnagyobb veszélyt az euró erősödése jelenti? Mert nem úgy néz ki, mintha a font mostanában emelkedne.

- Mindenkinek kezelnie kell a saját problémáit. Szerintem a britek rá fognak jönni, hogy a brexitről szóló döntés tévedés volt.

- Mit jelent az erősödő euró az európai vállalkozásoknak? Megengedheti-ezt magának Európa, különösen Dél-Európa?

- Természetesen igen. Spanyolország is Dél-Európa része. Megengedhetik maguknak. Olaszország problémái elsősorban politikai természetűek. A legtöbb ember Olaszországban nem bízik egyetlen politikusban sem, csak ebben az egy figurában, aki egy bohóc vagy ilyesmi. Az Öt Csillag mozgalom azt mutatja, hogy az olaszok nem bíznak a politikai vezetőikben. De majd túllépnek ezen. A többiek is. Még Portugália is jobban teljesít a vártnál.

- De kibírják-e az erős eurót?

- Szerintem a növekedés nagyobb lesz a vártnál. Németországban 1,6%-ot vártunk idén, az első negyedévben ebből megvolt nulla egész hat, ez azt jelenti hogy a gazdaság talpraállása felgyorsult. Ez van Spanyolországban, Portugáliában és remélhetőleg ez lesz Olaszországban és később Görögországban is. Globálisan engem az érdekel a leginkább, hogy mit jelent a fenntartható fejlődés. A gazdagok és a szegények közti szakadék növekedése geoploitikai kockázatot jelent. Ha nem tudjuk ezt csökkenteni, ha nem tudunk segíteni az iszlám világnak, ha a muzulmán világ nem tudja egyeztetni a vallást a modern élettel, akkor óriási veszélyekkel – terrorizmussal és új típusú hadviseléssel – kell szembenéznünk. Ha Európa elég erős, és képes fenntartható fejlődést gerjeszteni, létrehozni olyan szabad társadalmakat, amelyekben megfelelő egyensúlyt lehet tartani egyenlőség és a szabadság között, azzal példát mutatunk a világ többi részének is. A világ diktátorainak az a legrosszabb, ha az európai és nyugati értékek megfelelő vonzerővel rendelkeznek.