HIRDETÉSNem akart színésznő lenni, mások akaratából lett az – de jó, hogy így történt. Az összetéveszthetetlen, drámai orgánum tulajdonosa, a királynői, tekintélyt parancsoló megjelenésű színművésznő, Máthé Erzsi éppen 90 éve, 1927. május 16-án született Budafokon, Mertz Erzsébet néven.
A felnőtt lét egy faárugyárban, titkárnőként indult, de aztán egy ottani május elsejei „fellépés” mindent megváltoztatott. A gyárigazgató ugyanis azt tanácsolta neki, hogy menjen inkább színésznőnek. A Színművészeti Főiskolára nem vették fel, az Országos Színészképző Egyesület színiiskolájába viszont igen, és ott Ascher Oszkártól, Lázár Máriától, Gobbi Hildától és Várkonyi Zoltántól tanulhatta a mesterséget. A nevét is ott változtatta meg Mertz-ről Máthéra.
Spiró György: Az imposztor, 1983 – rendező: Zsámbéki Gábor
1948-ban a Vígszínház szerződtette, majd a következő évadban Szendrő József – későbbi férje – Pécsre hívta, ahol 1952-ig játszott. Ekkor került a Gellért Endre-vezette Nemzeti Színházba , amelynek három évtizedig volt tagja. Emlékezetes alakítása volt a Nemzetiben – többek között – Az ember tragédiájának Évája, a Bánk bán Gertrudisa, a Lear király Gonerilje, a Liliomfi Kamillája és a Téli rege Paulinája.
Molière: Tudós nők, 1983 – rendező: Major Tamás
1982-ben alapító tagként követte Zsámbéki Gábort és Székely Gábort a Katona József Színházba , ahol szintén számtalan nagyszerű alakítás fűződik a nevéhez – többek között Pirandello Ma este improvizálunk, Koltés Roberto Zucco, Shakespeare Szeget szeggel, García Lorca Bernarda Alba háza, Parti Nagy Lajos Mauzóleum, Spiró György Az imposztor és Koccanás, Vinnai András Motel, Goldoni Mirandolina és A karnevál utolsó éjszakája című darabjaiban.
Luigi Pirandello: Ma este improvizálunk, 1994 – Ascher Tamás (fotós: Ikládi László)
Kemény és szókimondó nőalakok, kegyetlen karakterek és komikai szerepek egyaránt megtalálták. Ezt a sokoldalúságot nemcsak a színpadon, hanem tévéjátékokban, kabaréjelenetekben is bőven kamatoztathatta.
Heinrich von Kleist: Az eltört korsó, 1996 – rendező: Zsámbéki Gábor
Néhány játékfilm, amelyben szerepelt: Gázolás, Bakaruhában, Ház a sziklák alatt, Lopott boldogság, Virágvasárnap, Szinbád, Özvegy menyasszonyok, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A szeleburdi család, Mielőtt befejezi röptét a denevér, Az ember tragédiája, Lopott képek.
1956-ban és 1971-ben Jászai-díjat, 1985-ben – már Érdemes és Kiváló Művészként – Kossuth-díjat kapott. 2000-ben pedig a Nemzet Színészévé választották.
Vinnai András-Bodó Viktor: Motel – rendező: Bodó Viktor (2003) (fotós: Varga Imre)
A Katonában saját vagyonából létrehozta a Máthé Erzsi-díjat, amelyet titkos szavazással minden évben egy-egy fiatal színésznek ítél a társulat, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig a Máthé Erzsi Alapítvánnyal támogatja a kiváló eredménnyel végzett hallgatókat.
Kárpáti Péter: Akárki, 1993 – rendező: Zsámbéki Gábor (fotó: Ikládi László)
Egy tíz évvel ezelőtti interjúban a következőket mondta: „Ha még egyszer kezdeném, akkor azt valószínűleg megbeszélem odafönt előtte, a Kaporszakállassal, hogy azért még egyszer színésznő nem akarok lenni. Azért nem szeretnék, mert én valahogy nem tudtam a magánéletemet a színházzal egyeztetni. A családi életem valahogy elúszott.” (…) „Az ember nem akar meghalni. Az nulla. Semmi. Az a jó, ha gyötrődni kell, szenvedni kell, az jó, amikor csinálod az életet! Sose menjen nyugdíjba! Dolgozni kell életünk végéig! Most már nem játszom annyit, de ez sem jó. Csinálni kell a hivatásunkat! Bármilyen fáradtnak érzem magam, ha bemegyek a színházba, magamhoz térek. Fiatalok között vagyok.”
Fotók: Katona József Színház