Az uniós források elköltését gyakran éri kritika.
Az uniós források elköltését gyakran éri kritika. Lássuk, miről van szó valójában: először is, egy meglehetősen szerény büdzséről. 2016-ban ez a költségvetés 158 milliárd euróra rúgott, ami a tagállamok összesített GDP-jének 1 százaléka. Egy uniós polgár naponta kétszázötven forinttal járul hozzá az EU költségvetéséhez.
Ennek az összegnek mindössze 6 százalékát emészti fel az intézményrendszer fenntartása. A maradékból a tagállamokban és a harmadik országokban folytatott programokat finanszírozzák.
Az uniós költségvetés nagy részét a mezőgazdaság, a természeti erőforrások és a regionális politikát finanszírozó alapokra költik, így ezeken a területeken a legnagyobb a hibalehetőség is.
- A költségvetés nagyjából 4 százaléka az, amit nem a szabályoknak megfelelően költenek el – mondta el az Euronewsnak Marc Rogers, az Európai Számvevőszék szóvivője. Ez a szervezet arra ügyel, hogy az unió pénzét jól költsék el. – Odaítélnek egy szerződést, de a közbeszerzési eljárás szabályait nem tartják be, például a tendert nem hirdetik megfelelően. Ezen túl vannak esetek, mikor a végeredmény egy repülők nélküli reptér, egy hajók nélküli kikötő – itt jön képbe a pazarlás, amikor ilyet találunk, azt is szóvá tesszük.
Ha azt látják, hogy a hibákat szándékosan ejtették, az aktákat átadják az OLAF-nak, az unió csalás elleni hivatalának. 2015-ben az OLAF 900 millió euró visszafizetését rendelte el. A korábbi években leleplezett csalások után 187 millió euró érkezett be. Az OLAF szerint az uniót ért kár kevesebb, mint 1 százalékát okozták az uniós intézményrendszer alkalmazottai. A csalások többsége a strukturális és szociális alapokat károsította meg. Veszélyeztetett terület a vám, a kereskedelem és a külkereskedelem.
Az OLAF nem rendőrség, csak ajánlásokat tehet a nemzeti nyomozó hatóságoknak, amelyeket azok vagy megfogadnak, vagy nem. Az OLAF igazgatója szerint a határon átnyúló bűnözéssel csak egy európai ügyészség tudna megbirkózni.
- A tiltott pénzügyi műveletek nem ismernek határokat, míg az igazságszolgáltatásban nincs közös piac – szögezte le Giovanni Kessler, az OLAF igazgatója. – Ha olyan ügyben akarunk nyomozni, amelyben egy bűncselekményt több tagállamban egyszerre végrehajtott akciókkal követtek el – az nem egyszerű. Ezen a téren több Európára van szükség.
A többsebességes Európa kapcsán a tagállami igaszágszolgáltatások közelítése is felmerült az Európai Bizottságban. Az ötletet Jean Claude Juncker, a Bizottság elnöke is támogatja. Ami a szabályozást illeti, ezen a téren viszont kevesebb Európa mellett érvel.
- Nem akarunk többé az európai polgárok mindennapi életének részleteibe avatkozni – mondta Juncker. – Oroszlánként kellett küzdenem több uniós biztos ellen is azért, hogy ne legyen európai szintű szabályozás – a vécékről!
A bürokráciacsökkentés elvileg időt és pénzt takarít meg az európai polgároknak – de a feladat nem ilyen egyszerű. A brüsszeli Corporate Europe Observatory nevű elemzőcég szerint a Bizottság deregulációs intézkedései végső soron akár többe is kerülhetnek az európai polgároknak.
- A deregulációs törekvések megakadályozhatják bizonyos kívánatos egészségügyi és környezetvédelmi szabályok életbe léptetését – magyarázta Olivier Hoedeman. – A nagyvállalatoknak pedig számos eszközt ad a kezébe, hogy gyengítsék a Bizottság javaslatait, erre számos példát láttunk az elmúlt években. Egy példa: a Bizottságnak definiálni kellett volna, mi minősül endokrinromboló vegyületnek. Ezek miatt százezrek lesznek betegek vagy halnak korai halált. A döntést évekkel sikerült késleltetni a vállalati lobbinak, és a definíció is a kelleténél sokkal gyengébb lett.
A polgárok érdekeinek védelme a feladata az uniós ombudsmannak is. Emily O’Reilly és munkatársai vizsgálják ki, ha az uniós intézmények esetében hivatali visszaélésről, esetleg összeférhetetlenségről érkezik bejelentés. Erre példa a Barroso-ügy, amikor a Bizottság volt elnöke a Goldman Sachs pénzintézet szolgálatába állt. A legfrisseb ügyük a brexit-tárgyalásokra vonatkozik, amelyeken az ombudsman nagyobb átláthatóságot követel.
- Az emberek tudni akarják, hogyan születnek a döntések, ez az átláthatóság szempontjából a legfontosabb – mondta az Euronewsnak O’Reilly. – Ha így nézzük, melyik intézmény az, amelyik a legkevésbé átláthatóan működik? A Bizottság ésszerű mértékben átlátható, ahogy a Parlament is. Akkor mi nem az? Az Európai Tanács. Ami a tagállamokból áll. A legtöbbször a tagállamokat vezető politikusok ellenzik az átláthatóságot. Mert így lehetőség nyílik olyan dolgokat elérni Brüsszelben, ami a polgároknak végső soron nem tetszik.