Rajongtak érte a diktátorok, Castrótól Szaddamig többen is pénzelték. Harmadig életfogytiglanját kaphatja meg most.
HIRDETÉSVenezuelai születésű, a radikális baloldali eszmékben és az iszlámban egyaránt hívő anticionista bűnöző volt, akiért világszerte “rajongtak” a diktátorok. A hírek szerint éppúgy pénzelte Szaddám Huszein mint Moammer Kadhafi, Fidel Castro, vagy az NDK és a szovjet titkosszolgálat.
Iljics Ramírez Sanchez 1949. október 12-én, a venezuelai Michelenában született. Az Iljics keresztnevet apja adta neki, aki keményvonalas kommunistaként annyira rajongott a Szovjetúnióért és Leninért, hogy két másik gyermekét Leninnek és Vlagyimirnek keresztelte.
Sánchez már tízévesen csatlakozott a venezuelai kommunista párt ifjúsági tagozatához. Még a kubai titkosszolgálat gerilla-kiképzőtáborában, a Matanzasban is járt. Aztán a szülők elváltak és az anya Angliába költözött gyermekeivel. A ködös albionban töltött kamaszkori évek után Carlos egyetemre Moszkvába, Patrice Lumumbára ment. Diploma után Bejrútba utazott, hogy csatlakozzon a Palesztin Népi Felszabadítási Fronthoz.
“Hírnevét” a jordániai polgárháború idején alapozta meg, hogy aztán a egyik leghírhedtebb politikai terroristává váljon. A legtöbb merényletét Franciaországban követte el, de Londonban is végrehajtott támadást. Végül a francia titkosszolgálat fogta el, 1994-ben Szudánban. A Sakál nevet a The Guardiantól “kapta”, mert miután elfogták, készült róla egy fotó, a háttérben Forsythe regényével, A Sakál napjával. A Carlos becenevet pedig a PNFF egyik ügynökétől kapta. A szervezet egy jordániai táborban, illetve a szír-iraki határon működő létesítményben képezte ki Carlost profi terroristává.
Jelenleg kétszeres életfogytiglani börtönbüntetését tölti egy párizsi és marseille-i merénylet miatt. A hétfőn kezdődött perben a harmadik életfogytiglant is kiszabhatják rá. Ezúttal egy 43 évvel ezelőtti kézigránátos támadásért kell felelnie: a párizsi Drugstore Publicis bevásárlóközpontban 1974. szeptember 15-én végrehajtott merényletben ketten meghaltak és 34-en megsérültek. Bár egy 1979-es algériai lapinterjúban Carlos elismerte felelősségét, a párizsi kihallgatáson tagadta azt.