NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Egy elveszett opera megtalálása

Együttműködésben a
Egy elveszett opera megtalálása
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Offenbach vígoperájának kottája elégett, de rekonstuálták és színpadra állították - méghozzá világsztárokkal.

Jacques Offenbach Fantasió című operájának kottája elégett, de a közelmúltban rekonstruálták és színpadra állították az operát Párizsban, a Théatre du Chatelet-ban.

A Fantasio úgynevezett opéra comique, amelyben a prózai párbeszédek dalbetétekkel váltakoznak. Az előadás címszerepét Marianne Crebassa, a kortárs opera egyik ragyogó csillaga.

- Ez egy összetett karakter – mondta a Musicának Crebassa. – Színházi értelemben azért, mert álruhát ölt, vagyis megváltoztatja a karakterét az előadás felénél. Másrészt pedig azért, mert Fantasio eleve sokoldalú személyiség, egyszerre szemlélődő, vakmerő és kiábrándult. A zene Fantasio romantikus oldalát jeleníti meg, a prózai részek pedig a bandavezér, forradalmár, republikánus énjét hozzák előtérbe. A szerepbe bele kellett tennem a spontán, játékos énemet, de van egyfajta mélyen melankolikus oldala is.

A rendező Thomas Jolly sikeresen használta ki az operának azt a sajátosságát, hogy az alapja a Musset-testvérek prózai darabja.

- Ez az Offenbach egy kicsit más, mint akit mi ismerünk, egy kicsit súlyosabb, sötétebb a hangvétel – mondta a rendező. – Az egész intimebb, kevésbé csillogó, kevésbé a humort és a szórakoztatást helyezi a középpontba, inkább befelé forduló, önreflektív, reflektál saját emberségére. Az opera megváltoztatja a Musset-testvérek darabjának a végét, hogy egy igazi pacifista békefelhívásával, békehimnuszával záruljon.

- Ők mind nagyszerű énekesek, akik óriási hatással vannak rám – méltatta énekeseit a rendező. – Ugyanakkor megvan bennük az az alázat és bátorság, ami csak a nagy művészek sajátja, hogy túl tudnak lépni saját technikai tudásukon. Nem a leggyorsabb, leghatékonyabb megoldásokat keresték, ami gyakran előfordul egy operaprodukcióban, hanem elfogadták, hogy keresésben vagyunk, ami inkább a színházra jellemző. És az, hogy nem kellett mindig hatékonynak lenni, számukra is egyfajta szelepnek bizonyult, ami lehetővé tette, hogy a megszokottól eltérően dolgozzanak. Nem az azonnali siker volt a cél, hanem maga az alkotás, ami keresésből, kísérletezésből, tévedésből és bukásból áll, amíg egy adott pillanatban meg nem születik az, aminek meg kell születnie.

- Azt hiszem, hogy a Fantasiohoz meg kell találni a megfelelő színt a hangodban, különösen azért, mert két különböző karaktert kell alakítani – mondta Crebassa. – Van egy kicsit ernyedt, romantikus oldala és a vígjátéki vonalon van egy fűszeresebb karakter, akit lángoló nekibuzdulások, drámai pillanatok jellemeznek, és ahol sok a magas hang is. Énekesnél többre volt szükség, színésznővé kellett válnom, bizonyos értelemben meg kellett keményednem, hogy a szemérmességet minden formájában le tudjam vetkőzni.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

"A színház és az opera sikerre van ítélve"

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén