A párizsi Fantasio rendezőjét kérdeztük a kultúra jövőjéről.
A Musica a Fantasio című Offenbach-opera jelmezes próbáján forgathatott a párizsi Théatre du Chatelet-ban. A rendezőtől, Thomas Jollytól azt kérdeztük, optimista-e, ami a művészetek jövőjét illeti?
- Mivel Normandiából jövök, megtehetném, hogy normand módra válaszolok: igen és nem – válaszolt a rendező. – Igen, optimista vagyok, mert minél több időt töltünk a képernyők előtt, virtuális kapcsolatok ápolásával – itt a közösségi oldalakra gondolok, az okostelefonokra, az internetre, és így tovább – annál inkább szükségünk lesz valódi együttlétre, egy konkrét helyen és időben.
- Ezért a színházak és operaházak sikerre vannak ítélve, gyakorlatilag bármilyen hely, ahol élő előadásokat tartanak, tömegeket fog vonzani. Ahogy az elmúlt 2500 évben megmaradt a művészet, és ennek csak egy oka lehet, hogy szükség van rá, különben már rég nem lenne.
Ugyanakkor nem értem azt, hogy ilyen zűrzavaros korban, amelyre a megosztottság jellemző, miért hagyjuk hogy mindezt a politika kihasználja, A politika szót az eredeti értelmében szeretem használni, ami az ősi görög polisz szóból ered, amely várost, vagyis egységet jelent – de ma teljesen más a helyzet.
A kultúra az együttélés eszköze, az értelmes lét elérésének eszköze. Manapság erre a két dologra nincs túl nagy igény, semminek sincs értelme, a jövő bizonytalan, ez szorongást kelt…. Ezért nem értem, a politikusaink miért nem nyúlnak a a kultúrához azért, hogy a megosztottságot megszüntessék. Hiszek abban, hogy az értelem, a kultúra képes megmenteni a világot. Én hiszek ebben, kitartok az optimizmusom mellett.