NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Ciprus - egy befagyott konfliktus végnapjai?

Ciprus - egy befagyott konfliktus végnapjai?
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Az Euronews stábja annak járt utána a megosztott Cipruson, mire vágynak, mit remélnek a kettészakadt sziget lakosai a békefolyamattól.

Bár a közelmúltban több kísérlet is történt a török és görög részre szakadt Ciprus újraegyesítésének felgyorsítására, a legutóbbi januári találkozó, amelyen a két félen kívül Görögország, Törökország és közvetítőként az Egyesült Királyság is részt vett, nem hozott eredményt.

De az Euronews stábja által felkeresett narancsliget török gazdája nem is bánkódik ezen különösebben.

“Nem lehet összeilleszteni a narancsot az almával”

- Szerintem lehetetlen újraegyesíteni a szigetet – mondta az Euronewsnak Ramadan Kandulu. Gondoljon bele, a sziget egyik fele narancs, a másik meg alma. Nem lehet összeilleszteni egy narancsot egy almával.

1974-ben a harcok miatt a görög ciprusiak délre menekültek, a törökök pedig északra. Több tízezren kényszerültek elhagyni az otthonaikat. Az üres házakat sorshúzással osztották ki a menekült családok között. A Kandulu-család is egy görög ciprusi család házába költözött be, és nem is akarnak elmenni.

Insiders - Filming in Cyprus- Ez a ház most már az enyém, papírom is van róla – mondta nekünk Ramadan. – Odaát erre azt mondják, hogy ezt a helyzetet a nemzetközi közösség nem ismerte el. De engem ez nem érdekel. Én negyvenhárom éve ebben a házban élek. Negyvenhárom év: az egy élet.

2004-ben az ENSZ égisze alatt volt egy megállapodástervezet, amelyet a déliek utasítottak el. Mára az északi oldalon élő törökök utasítják el inkább a békét.

- Mi törökök vagyunk, ők meg görögök – mondta Ramadan fia, Ali. – Más vallás, más nyelv, minden más. Most feltennék önnek egy kérdést: hallott bármilyen problémáról 1974 óta? Hogy bárki bárkit megölt volna? Mint Szíriában és más országokban? Nem. És ennek az a legszembeötlőbb oka, hogy itt van a török hadsereg.

“Dühít és elszomorít”

Michael Georgiadesz görög ciprusi, tizennyolc éves volt, amikor a családja elmenekült a környékről. Szerinte elfogadhatatlan a harmincezer török katona jelenléte.

Az apjának narancsligete volt, amit Michael igényt tartana. A görög tárgyaló fél szeretné visszakapni Morfut, a török fél vonakodik azt feladni. Az ellenőrzőpontok 2003-ban nyíltak meg, azóta Michael rendszeresen visszatér gyermekkora helyszínére.

- Ez a kis tér, ahol tenplom volt – vezette körbe az Euronews stábját Georgiadesz. – Sok emlékem van erről a helyről, a Húsvét, a nagyszombati máglya. Emlékszem, milyen sokan ünnepeltük itt a húsvétot. A templom ma már mecset, ez rendkívül dühít és elszomorít. Emlékszem, amikor először jöttem ide 2003-ban. Nyitva volt, beléptem… Látja: a fények ugyanazok, de nincsenek ikonok, eltűnt a bútorzat… Felmentem az emeletre és megtaláltam a harangokat… a földön… és a templom korábbi bútorait, szétverve, elpusztítva…

“Mindegy, hogy hívják az elnököt”

Délen, Limaszolban Elena Georgiuval és az anyjával van találkozónk, ők görög menekültek Morfuból. Limaszolban egy olyan házban élnek, amely ’74 előtt egy török családé volt.

- Ezt a fotót kiraktam a facebook-falamra: Morfu az én városom! A házamat akarom, a városomat akarom! – mutatta Elena. – És itt egy kép gyerekkoromból, a verandánkon készült Morfuban. Az a narancsillat még mindig az orromban van, ebben nőttünk fel.

A limaszoli mecset még mindig mecsetként működik. Ha végbemenne az egyesítés, Elena nem bánná, ha török lenne az elnök.

- Az eljövendő szövetségi kormányban görög és török ciprusiak is lesznek, hiszen mi mind ciprusiak vagyunk – mondta Elena. – Nekem mindegy, hogy az elnököt Nikosznak vagy Musztafának, esetleg Jannisznak vagy Ahmednek hívják.

- Tehát a föderáció jó megoldás lenne?

- Igen, szerintem tökéletes megoldás lenne.

Se nem török, se nem görög – ciprusi

Kiti egy kis falu a sziget déli oldalán. Itt él egy zenész házaspár: a török Hatice és a görög Larkosz. A szerelmük átlépett a több évtizedes konfliktuson. Zenekaruk mindkét nyelven ad elő dalokat.

A két közösség mérsékeltebb politikusai is közelednek egymáshoz: elérhető távolságban van a megállapodás a hatalommegosztásról, a területi vitákról és a tulajdoni kérdésekről is.

- Mi egyszerűen ciprusiak vagyunk, ahogy a szüleink. Ugyanonnan származunk – szögezte le szenvedélyesen Hatice.

- Ezek ugyanannak a kultúrának a változatai – tette hozzá Larkosz. – Van a török változat és a görög változat: az ételek, amiket eszünk, a vászon, amit szövünk, a zene, amit játszunk…

- Ami engem felháborít, amikor az emberek törökök vagy görögök akarnak lenni – fűzte tovább a beszélgetést Hatice. – Az apám úgy halt meg, hogy ciprusinak vallotta magát. Mert azok vagyunk, és kész.

- Meg kell bocsátanunk, de nem szabad elfelejteni, ami történt – mondta Larkosz. – Most új korszak kezdődik: használjuk ki, és férjünk össze.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Ciprus: a biztonság hozhat növekedést

Ciprus: A fiatalok egyharmadának nincs állása

Ha végre kibékülnének, elkezdhetnének jobban élni