Az infláció az egekben, az élet méregdrága, egyre több a hiánycikk, és nem jönnek a turisták - tovább kínlódik az egyiptomi gazdaság.
HIRDETÉSAz egyiptomiak éppen hat éve várnak arra, hogy életük jobbra, de legalábbis könnyebbre forduljon.
Először az Arab Tavasz idején ígértek nekik megújulást – akkor az iszlamista Muzulmán Testvériség vállalt erre garanciát.
De Mohamed Morszi rövid elnöksége nemhogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de gyakorlatilag katasztrófába döntötte a gazdaságot, és ebbe bele is bukott.
Utódja, a hadsereg korábbi főparancsnoka, Abdel Fattah Asz-Szíszi ígéretéből sem lett semmi.
A számok magukért beszélnek.
A múlt év szeptemberében is magas, 13 százalékos infláció januárra bőven megduplázódott, elérte a 30 százalékot is.
Ugyanilyen mélyrepülésben van az egyiptomi font is, amelyből múlt év őszén még csak 9-et kellett adni egy amerikai dollárért, míg most 17-et is elkérnek.
És ezt mindenki megérzi. Egészen alapvető termékek és szolgáltatások válnak luxuscikké egyre szélesebb körben. És miközben egyre drágább minden, a rengeteg import termék közül nagyon sok eltűnik a boltokból.
A háztartások alapját adó liszt, rizs, cukor, sőt még a kávé is majdnem 80 százalékkal kerül többe, mint pár hónapja. Az élelmiszerek áremelkedése átlagosan 40 százalékos volt ugyanebben az időszakban.
A tendencia aligha változik a közeljövőben, hiszen Egyiptom a világ legnagyobb élelmiszer-importőre. Az idei évre becsült búzaszükségletet véve példaként, annak több mint fele külföldről érkezik.
Az import visszaesése természetesen jól jön a helyi iparnak, de a kereskedők arra panaszkodnak, hogy az egyiptomi gyártók nem bírják az iramot az egyre növekvő hiánnyal.
Az egyik üzletlánc vezetője azt meséli, egy ideje nincs olyan vevőjük, aki ne panaszkodna valami miatt. Ami korábban egy font volt, most öt, ami öt volt, most legalább tíz. Van, aminek úgy emelkedik az ára, mintha húznák, fogalma sincs, miért. Nem érti, hogy a kormány miért hagyja ezt. Mire jó ez így? – kérdi.
Az államfő, Abdel Fattah Asz-Szíszi hatalomra kerülésekor, majd két évvel ezelőtti elnöki beiktatásakor is azt ígérte, hogy véget vet a politikai bizonytalanságnak és a gazdasági válságnak Egyiptomban.
Arra nem számított, hogy a terrorrizmus bedönti az elsőszámú húzóágazatot, a turizmust. Az Arab tavaszt megelőző évben, 2010-ben 15 millió turistát fogadott, ezzel 220 millió dollárt keresett Egyiptom. Rá öt évvel 12 hónap alatt már csak hatmillióan érkeztek, és csak 38 millió dollárt hoztak az országnak.
Az IMF 12 milliárd dolláros hitele sokat lendíthet a helyzeten, de a kötségvetés reformját és a külföldi befektetőket nem váltja ki.
Utóbbiakat hatalmas állami beruházásokkal próbálja visszacsábítani az államfő, de előbbihez, vagyis a költségvetési kiadásokhoz kockázatos lesz hozzányúlnia, ha újabb elnöki mandátumban gondolkodik.